Én már a visszaérkezésünk után rögtön befejeztem a "szabadságot". Minden nap bejárok az egyetemre, igyekszem ezt a diplomamunkát minél hamarabb "megszülni". Munkát viszont már nem vállalok el, így is alig tudom magam ébren/életben tartani. Nagyon fáradt vagyok. Rosszul és keveset alszom éjszakánként, mert annyira be van dugulva az orrom. És ha ez nem lenne elég, már majdnem három hete fáj a derekam. De valami hihetetlen módon. Alig tudok menni. Éjszaka pedig néha már a sírás kerülget, mikor a fájdalomtól nem tudok még megfordulni sem. Próbálok valami "szakemberhez" eljutni minél hamarabb, de hát ez itt Norvégiában nem olyan egyszerű ugye... arról nem is beszélve, hogy eddig akárkit hívtam (volna), mindenki szabadságon volt!
Már lassan két hete enyhe, 10-14 fok van, és szinte állandóan szitál az eső. Elég nyomasztó, őszies már az idő. Viszont a füvünk ilyen szép zöld még sosem volt. Úgyhogy próbáljuk mindennek a pozitív oldalát nézni :) Igaz, mikor ma reggel csak 9 fok volt, mikor kiléptünk az ajtón, elgondolkoztam, hogy lehet, hogy vissza kéne menni még egy pulcsiért. Éjszakánként már csak 6 fok körüli az idő. De azért reménykedem egy kicsit, hogy ez még nem a télnek az előjele. Augusztusban azért még szép idő szokott lenni.
Viszont a visszaérkezésünk után volt két gyönyörű napos időnk (ez volt a nyár). Komolyan, olyan meleg volt, hogy én már szenvedtem - mondjuk nem is nagyon bírom a meleget. Tudom, furán hangzik, de az itteni 20 fok, az olyan, mint otthon a 30!
Első nap elmentünk kirándulni egyet, ekkor azért még nem volt túl meleg. Viszont boldogan vettük tudomásul, hogy az áfonya már érik - jól be is falatoztunk belőle.
Másnap pedig a tengerpartra mentünk. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik a környék egyetlen homokos tengerpartján akarták eltölteni ezt a meleg napot. Voltunk vagy kétszázan! De Panka nagyon jól érezte magát! Azóta is emlegeti, hogy jó hideg volt a víz :) Tényleg az volt!
A delfineket és cápákat persze a tenger mellett nem lehetett kifelejteni :)
"Mamma, én most elmegyek nagyon messzire!"
Csak aztán rálépett valamire (gondolom egy kagylóra), akkor kicsit kétségbe esett, és visszafordult.
De a lábáztatás jól esett mindenkinek :)
A lakás átrendezése szerencsére jól halad, már lassacskán minden a helyére kerül. Amit tudtunk, eladtunk. Megváltunk az ágyunktól is, úgyhogy már két hete, mi szülők, a nappaliban alszunk. Panni nagyon ügyesen segített a rendezkedésben.
A gyerekszoba is alakul. Már csak a maradék játékot kell a nappaliból az új helyére átvinni, és készen is vagyunk. Az apróságok pedig majd alakulnak idővel (éjjeli lámpa,stb.)
Panni nagyon élvezi a "nagylány-ágyat", csak nem mindig sikerül a legideálisabb alvó-pozíciót megtalálnia :)
Sőt, szegénykém állandóan beveri a fejét az ágy oldalába! Csak azt hallom mindig, hogy koppan... Legtöbbször fel sem veszi, máskor pedig felébred rá és sírva fakad. Még azért furcsa neki, hogy egyedül alszik, többször felébred éjszaka és sír, kiabál nekem. Olyankor bemegyek, megölelgetjük egymást, aztán alszik tovább. Bevallom őszintén, mikor Håvard éjszakás, van, hogy kiviszem Pankát magam mellé hajnalban...
Panni a leesésgátlót is ki tudja játszani! Nem tudom, hogyan csinálta, de egyik éjjel nagy sírásra megyek be. Panni lent ül a földön és sírva mondja, hogy "Mamma leestem!". Szerencsére csak egyszer fordult elő, azóta pedig megérkezett a szőnyeg is a szobájába, úgyhogy mostmár puhá(bb)ra esik :)
Toresszel továbbra is nagy a szerelem. Néha még Bimbó-baba is a hátára ülhet :)
Panka ovis növénykéje szerencsésen túlélte a nyaralást (a szomszéd néninél), és még virágot is hozott!
Voltam itt is ultrahangon (azon az egyen, amit itt csinálnak). Szerencsére (itt is) mindent rendben találtak. Viszont a kiírás dátumát két nappal eltolták - sajnos a rossz irányba, december 18-ra. Én csak azt mondtam erre, hogy azért remélem karácsonykor otthon leszünk. Erre a bába azt mondta, aki az ultrahangot csinálta, hogy mivel az első is ráhúzott egy hetet, valószínűleg a második is rá fog. Úgyhogy nyugodjak meg, szerinte szenteste MÉG otthon leszek. Én nem egészen így gondoltam...Én azt szeretném, ha akkor MÁR otthon lennénk... Na de ismét ez a helyzet, ahol nekem nem sok beleszólásom van.
Panni nagyon aranyos, egyfolytában a kistestvéréről beszél.
"Mamma, lesz a kistestvéremnek szája?" "Igen" "Jó, akkor majd adok neki enni."
"Mamma, lesz a kistestvéremnek lába?" "Igen" "Jó, akkor én majd segítek neki felvenni a cipőjét!"
"Mamma, lesz a kistestvéremnek keze?" "Igen" "Jó, akkor majd megtanítom gitározni."
És még folytathatnám a sort...
Mikor a hasamra teszem a kezem, mindig megkérdezi, hogy "Mocorog?" Panni sajnos még nem volt elég kitartó, hogy érezze is, mert kb. 2 másodperc után azt mondja, hogy érezte, és elveszi a kezét :)
Mindig kérdezi, hogy "Jól vagy Mamma?" és olyankor megsimogatja kezem. Annyira édes! Mikor az ölemben ül, akkor is elosztja, hogy itt ül Ő, ott pedig majd a kistestvére. Sőt, azt is kérdezgeti, hogy ha majd kibújik a kistestvére, utána majd megint fel tudom venni, ugye? Mert azért próbálom most már minimálisra csökkenteni Pankám cipelését. De néha muszáj.
A kedvencem pedig: "Mamma, amikor majd kibújik a kistestvérem, akkor majd én megdajkálom. És majd megmutatom neki az én Sapikámat és Nagyikámat!"
A "kistestvérnek" egyébként még nem sikerült nevet találnunk :)
