Ahogy Pannusom szokta mondani, mikor valakinek a születésnapjára készülünk: "buli-buli-buli". Na ez volt nálunk a múlt hétvégén.
Igaz, én a hét első felében alig éltem. Nagyon rosszul éreztem magam. De csütörtökön már össze kellett, hogy szedjem magam, ugyanis tortát kellett sütnöm, és nem mellesleg, dekorálnom. Mindent sikeresen összehoztam. A torta nagyon jól sikerült, viszont a "jeges-varázslat-golyók" nem egészen a tervnek megfelelően sikerültek. Az ízükkel nem volt gond, viszont megtanultam azt, hogy a kókuszgolyót nem lehet kékre színezni. Egy másik adagot próbáltam pirosra csinálni, de ez sem sikerült túl jól. Szerencsére volt itthon egy kis maradék ehető kék csillámpor, ami azért feldobta a dolgokat.
Előszülinapi ajándék - mert valamivel meg kellett magyarázni a banános dobozokat! :)
Este Havard segített a dekorációval, és együtt sikerült egy barlangot is összerakni.
Nagyon jól esett este lefeküdni, nagyon fáradt voltam.
Reggel Pannit (az Aamot-családi szokás szerint) énekléssel és muffinnal ébresztettük.
Ovi előtt még gyorsan belefért két ajándék: egy könyv Gigitől, és a legelső karóra tőlünk :)
Irány az ovi, hatévesen!
Panninak szerencséje volt, az ő születésnapját nem felejtették el az óvodában!
Az oviban is megünnepelték, bár szegénykémnek nem is voltak ott a barátai - összesen azt hiszem 6 gyerek volt a csoportban, mivel téli szünet volt. De azért énekeltek neki, és koronát is kapott!
Nosztalgia <3
Oviból hazaérve rögtön átvettük a Jégvarázs-hangulatot.
A "jég-függöny" nagy sikert aratott :)
Na meg a lufik is (bár szegény Torres fél tőlük)
De a barlang vitte a pálmát!
A hangulat a bejárati ajtó túloldalán is folytatódott.
Gigi nem nagyon volt formában, nem is tudtam rávenni, hogy átöltözzön.
A közös képen sem akart rajta lenni...
Aztán megérkeztek a barátaink, és végre megkóstolhattuk a tortát is (a lányok legnagyobb örömére).
Nagyon sok szép ajándékot kapott: egy csodaszép, pihepuha Jégvarázsos köntöst (Gigi azóta is azzal szeretne aludni "mert olyan puha"), két pizsamát, legót, átvilágítós táblát, könyvet, és persze a karórát. Panni boldogan feküdt le, és nem mellesleg izgatottan is: másnap folytatjuk a "bulit".
Következő nap is mindennel időben elkészültünk, megérkezett a torta is (ezt nem én sütöttem).
A három gyerkőc közül, aki hivatalos volt a buliba, az egyik megbetegedett. Apukája hívott, hogy Amandius lelki beteg lett, amiért nem jöhet, de belázasodott. Apuka azért elszaladt az ajándékkal, én pedig küldtem Amandiusnek a jeges-varázslat golyókból, a varázs üdítőből és a troll-pizzából is. :)
A többiek viszont nagyon jól érezték magukat.
Troll-pizza :)
Aztán kicsit később jöhetett a torta is!
A "tedd vissza Olaf orrát" jéték nagy sikert aratott. A gyerekek teljesen odáig voltak Havard mesterművétől. (a répákat Panni csinálta)
Aki megpróbálta, annak persze (csoki)medál járt.
A halas-játék sem maradhatott ki :)
Aztán pedig jött a lufi csata :)
Nagyon jól sikerült ez a nap is, Panni nagyon boldog volt! Szerintem mindenki jól elfáradt. :)
Egy dologra nem számítottunk. Gigi kidőlt! Aggódtam egész héten, nehogy Panni beteg legyen, de arra nem is gondoltam, hogy Gigi újra belázasodhat.
Havard elvitte az ügyeletre (nem egészen önszántából...), mert semmi nem vitte le a lázát. Megállapították, hogy csak vírus, úgyhogy nincs nagy baj, pár nap és elmúlik. Tényleg, csak pár nap volt az egész. Két nap múlva már olyan volt, mint máskor.
Panni Nagyitól és Sapitól egy hatalmas legót kapott. Mi ezt Pannival reggel 8-tól, délután fél 4-ig raktuk. Vagyis helyesbítek, Panni rakta egyedül, én csak ellenőriztem a dolgokat :) Nagyon jó lett!
Gigi pedig kapott egy matricás könyvet, "nagylány-ajándék" címén, amiért olyan ügyesen abbahagyta a pelust (éjszaka még van rajta, és a kaki is még csak abba megy, de haladunk!).
Aztán teltek a napok, de maradt még egy extra-ajándék. Pannival mindig labirintust kell játszani. Ez egy vetélkedő, amit a tv-ben néz mindig. Teljesen véletlenül akadtunk rá egy ilyen társasjátékra a könyvesboltban (nem is tudtuk, hogy létezik ilyen). Hogy örült-e neki? Azóta csak azzal játszunk! :)
Az iskola-előkészítősök csütörtökön kutyaszánozni voltak az ovival. Az egyik óvónőnek vannak szánhúzó kutyái, és elvitte magához a legnagyobbakat. A gyerekek egyedül mehettek egy kisebb szánnal, amit egy kutya húzott. Panni nagyon élvezte.
Panni meséli: "Mamma, képzeld, az én szánom elé a legerősebb kutya volt befogva, és nagyon gyorsan futott. Amikor először leestem, kicsit megijedtem."
Én: "Miért, hányszor estél le?"
Panni: "Háromszor" :D
Az óvónő azt mondta, hogy utána Panni "pihenni" akart egy kicsit, de később szólt, hogy szeretné megpróbálni újra. "És akkor másik kutyát kaptam, és akkor már nem estem le!"
Azt mondták, alig lehetett a kutyáktól elhozni. Csak ült közöttük, és simogatta őket. :)
Este fektetéskor ugrándozik az ágyában:
Panni: "Olyan boldog vagyok, mint a Marit kutyusa, mikor befogják a szán elé!"
Éjszaka átjött mellém: "Jaj, Mamma, nagyon szomjas vagyok. Egész este nem ittam!"
Én: "Miért nem ittál, ha szomjas voltál?"
Panni: "Nagyon szomjas voltam, de olyan szépeket álmodtam a kutyusokról, hogy nem akartam felébredni!"
Ő legalább alszik. Ugyanezt a testvéréről nem lehet elmondani. Gigi leszokott az alvásról. Teljesen. Tegnap éjjel nem tudtam volna a két kezemen megszámolni, hogy hányszor voltam bent nála. Még akkor sem biztos, ha a lábujjaimat is hozzátettem volna. Meglehetősen fáradtak voltunk reggelre mindannyian. És így jár az, aki sem éjszaka, sem napközben nem alszik...
Havard egész héten dolgozik, úgyhogy egyedül vagyok a lányokkal éjszakánként (mondjuk egyébként is, mert ő nem ébred fel semmire). Tegnap este mielőtt elment dolgozni, Havard elfelejtette lekapcsolni a konyhában a lámpát. Mikor én félkómásan, először mentem át Gigihez úgy éjfél körül, azt hittem összecsinálom magam, mikor megláttam a világító barlangot...
Ma újra voltunk a háznál. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy elkészült-e a konyha. Kinyitjuk a bejárati ajtót, erre ez a látvány fogad. Végre megérkezett a lépcső, csak éppen nem lehet rámenni...
Havard-nak mondtam, hogy most aztán rögtön hívjon fel valakit, mert hát miért nem lehet felmenni az emeletre? Hogy nézem így meg a konyhát... Az egyik előnye annak, hogy az építészed a leendő szomszédod is, hogy körülbelül két percen belül ott volt. Mondta, hogy a lépcső alsó része még nincs hozzáerősítve sem a falhoz, sem a padlóhoz, azért nem lehet rámenni. De ő majd tartja alulról, amíg mi egyesével felmegyünk! :) Szóval felmehettünk! A konyha már majdnem elkészült, de majd csak akkor mutatom meg, amikor már minden ajtó a helyén lesz. De annyit elárulhatok, hogy csodálatosan szép lesz! <3 Már csak 5 hét! Addig is élvezzük a hétvégét! <3
