Negri május 26.-án itt hagyott minket.
Bizonytalan
voltam, hogy mit tegyek. Elmondjam Panniak? Hogy magyarázom ezt el neki? Meg
fogja érteni? Nem túl kicsi ő még ahhoz, hogy a halál fogalmával szembesüljön?
De el kellett mondanom neki. Hogy jól tettem-e? Szerintem igen. Jól csináltam?
Nem tudom.
Azért írom ezt most le, mert igaz, eltelt lassan fél év,
de Panni még mindig sokszor szomorkodik Negri miatt.
Panni drágám, gyere ülj ide az ölembe! (átölelem) Valami
nagyon szomorú dolog történt.
Mi Mamma? (aggódva néz rám)
Negri sajnos meghalt. Nagyon öreg volt már, és elfáradt a
kis teste. Bement a házikójába, és elaludt örökre. Felköltözött a Mennyországba
a Jóistenhez.
(kerekednek a szemei, látom, hogy gondolkozik.)
De meg fog gyógyulni? (biggyed a szája)
Nem drágám, sajnos nem fog meggyógyulni.
De vissza fog jönni?
Nem drágám, sajnos Ő már nem fog visszajönni többet.
Amikor megyünk haza Magyarországra, Ő már nem lesz ott.
De a Negri mindig visszajön! Én akarom, hogy ott legyen!
(elkezd sírni.) Meg fog gyógyulni, ugye? Meg akarom kérdezni a Nagyit, hogy meg
fog-e gyógyulni!
(nagyon sír.)
Fogunk beszélni a Nagyival is drágám.
De én nagyon szeretném látni a Negrit!
Kicsim, Ő már a Mennyországban van, fent az égben.
De Mamma, megnézhetem? (sír)
Gyere. (odamegyünk az ablakhoz, és felnézünk az égre)
Negri felment a Jóistenhez, mostmár ő vigyáz rá. De ő mindig lát Téged, most
is. De mi sajnos nem láthatjuk őt. De van nagyon sok szép emlékünk és
fényképünk róla. Emlékszel, mikor ellopta a kekszed a kis csibész? (sír, de
bólogat) Negri mindig itt marad a szívünkben. Ha becsukod a szemed, látod,
ahogy szaladgál és lobognak a kis fülei, és a farkincája. Érzed, ahogy
megnyalja a pofid. Látod, ahogy elveszi a kekszet a kezedből. Ha becsukod a
szemed, és erősen gondolsz rá, hallod ahogy ugat, itt bent a szívedben.
(becsukja a szemét, egy darabig csendben van, aztán
megint nagyon elkezd sírni)
Én nem hallom a szívemben az ugatását! Pedig nagyon
szeretném! (sír)
(Gyorsan keresek pár képet és videót Negriről.
Nézegetjük. Kicsit megnyugszik. TV-t szeretne nézni. Egy perc múlva meggondolja
magát, és inkább rajzolni szeretne. Rajzol)
Nézd Mamma, lerajzoltam, ahogy etetem Negrit! Nagyon
szeretném megmutatni neki! De már nem tudom. (nagyon sírni kezd) Már nem tudom ezt a képet megmutatni a Negrinek. Az én
hibám, hogy most rajzoltam és már nem tudom sohasem megmutatni a Negrinek! De
én úgy szeretném, ha látná! (Nagyon sír, már szinte nem kap levegőt. Olyan szorosan ölelem magamhoz, ahogy csak tudom)
De Ő
mindig lát téged drágám! Most is! Gyere, vigyük oda az ablakhoz és mutassuk meg
neki! (odavisszük az ablakhoz)
Mamma, én fel szeretnék menni hozzá a Mennyországba!
Azt nem lehet drágám!
De én nagyon szeretném! Mamma, hagy menjek fel hozzá!
(nagyon-nagyon sír)
Édes kincsem, oda nem lehet felmenni.
De ha a Nagyi és a Sapi segít nekünk?
Kicsim, aki felmegy a Mennyországba, az többet nem jöhet
vissza. Negri már nagyon öreg volt, elfáradt a kis teste, becsukta a kis szemecskéit, és elaludt.
Elaludt örökre, és felment a Jóistenhez. De mindig itt marad velünk a
szívünkben. De ez nagyon fáj, tudom, én is nagyon szomorú vagyok. (nem tudom
ekkor már hanyadszorra sírom el magam én is) De szabad szomorúnak lenni. És
sírni is szabad. Nekem is nagyon fog hiányozni. De Ő itt lesz mindig a
szívemben. És a te szivedben is. Nem fogjuk őt elfelejteni, soha. És tudod, ő
mindig lát minket, akkor is, ha mi nem láthatjuk.
(Beszélgetünk, megnyugszik)
(Napközben is sokszor sírdogál. Kétszer elalszik sírás
közben.)
(Főzök a konyhában)
Mamma, odajössz velem, hogy megnézzük a Negrit? (… és
odamegyünk az ablakhoz. Fogja a kezem. Nem mond semmit, csak néz fel az égre.)
(Később) Pappa, skal vi se på Negri? (Pappa, megnézzük a
Negrit? – és odamennek az ablakhoz)
Nekem nagyon hiányzik a Negri. Szerintem nem is olyan nagyon
beteg, talán meggyógyul! Kérdezzük meg a Nagyit! (Felhívjuk a Nagyit, Ő is elmagyarázza neki, hogy mi
történt. Csak sír. Nem is eszik.)
(Este lefekvéskor is nagyon sír.)
(Másnap)
Gigi, gyere, megnézzük a Negrit! Mamma, odahoznád az
ablakhoz? (odamegyünk) Tudod, Gigi, a Negri ott van fent a Mennyországban a
Jóistennel. De már nem tud lejönni. Már nem lesz ott Magyarországon. Mamma, a
Gigi most szomorú, hogy nem látja többet a Negrit.
(később egyedül is odavitte Gigit az ablakhoz)
Sokszor kérdezi napközben, hogy Negri lát-e most minket,
vajon mit gondolna, ha most látna mindket.
Minden este lefekvéskor először Negritől köszön el – van
egy képe a falon róla. A kép, amin először merte megetetni a kezéből. Olyan büszke volt!
Két hétig minden este álomba sírja magát. Fekszem mellette az ágyban és ölelem. Várom, hogy abbahagyja a sírást, hogy elaludjon, hogy megnyugodjon kicsit.
Egy idő után Nagyi úgy döntött, hogy legyen új kiskutya
otthon. Nemsokára megyünk látogatóba, úgy gondolta, Panni örül majd egy
kiskutyának. Sőt, azt is mondta, hogy Panni döntheti el, hogy mi legyen a neve.
Nagyi javasolt pár nevet, többek között a Diót.
(Később)
Ha a Nagyinak lesz új kutyusa, hívhatják azt is Negrinek?
(elmagyarázom, hogy ezt nem lehet)
(Később)
Mamma, legyen az új kutya is Negri!
Negri nem lehet, kincsem, Negri csak egy van. A te első
kiskutyád!
Akkor legyen ÚjNegri! Én nem akarom, hogy ennivaló legyen
a neve, Mogyoró vagy Dió! (megint nagyon elkezd sírni) De én annyira szeretem a
Negrit! (és az ölemben álomba sírja magát)
És így ment ez még nagyon sokáig. Így van még most is. Ha
fáradt, ha beteg, ha kutyust lát, vagy ha csak beszélünk Magyarországról, sokszor sírva fakad. Azóta már voltunk egyszer otthon, találkozott az új
kutyussal (akinek nem ennivaló lett a neve, hanem Matyi), aki szintén egy imádnivaló szőrgombóc. De nem olyan, mint
Negri volt. Soha, senki nem lesz olyan, mint Negri volt – Panni első kutyája.
