2018. február 21., szerda

4 éves Nagylány vagy

Drága kicsi Nagylányom!


Már megint eltelt egy év - nem is értem, hová szalad az idő...
Ma hajnalban volt 4 éve, hogy megszülettél. Hogy anya lettem. Hogy a legszebb feladatot kaptam az életben - amikor megérkeztél Te, a mi első Csodánk! Fantasztikus kis emberré cseperedsz és cseperedtél már most is, nagyon büszkék vagyunk Rád!
Kívánom, hogy a Jóisten kísérje minden léptedet, és adjon Neked hosszú, egészséges és nagyon boldog életet!


Most pedig kezdődhet az Ariel-parti!

Kimondhatatlanul szeretlek Panni!
Mamma











2018. február 18., vasárnap

Február - a születésnapi bulik és a napsütéses havas napok hónapja

Ha visszagondolok az elmúlt napokra, sőt, hetekre, egybefolyik minden. Nem igazán emlékszem miket csináltunk, vagy hogy egyáltalán csináltunk-e valamit. Ez az óvodai-hely-nélküli időszak nehezebbnek bizonyul, mint gondoltuk. Arról nem is beszélve, hogy hónapok óta nem aludtunk. Vagyis, igazából... már több, mint egy éve nem... Håvard-t pedig általában csak addig látom, amíg reggel elvisz minket és amikor délután értünk jön. 
Nem volt ez másképp a születésnapomon sem. Aznap itthon kellett, hogy maradjak a munkából, mert Panni este kicsit lázas volt. Håvard dolgozott, ezért egy gyors reggeli ajándékozás után Ő ment aludni. De kaptam szép virágot és egy akkumulátor töltőt (ugyanis reggel nem indult az autó a -25 fokban).


És kaptam egy csomagot Pannitól. Előző este kérdezgette tőlem, hogy mit kérek. Mondtam, hogy én nem kérek semmit, csak legyünk együtt, nekem ők az ajándékok. De ő csak erősködött. Mondtam, hogy kérek egy tortát. "De Mamma, az nem ajándék. Mindenki kell, hogy kapjon ajándékot a születésnapján!"
Az én drága Pannim, becsomagolta nekem a Bogyó és Babócás kártyáját, és nekem adta. Azt mondta, mostantól az enyém. Hát lehet ennél boldogabbnak lenni?

Délután a kedvencemet ettük: thai/fülöp-szigeteki menü volt az asztalon, és a kedvenc oreó tortám!

Mindenki segített fújni!

Az estét egyedül töltöttem, de csaptam egy "csajos estét" Torressel. Elcsipegettem az ennivaló maradékát és közben Szivek Szállodáját néztem. Persze fél 10re kidőltem - szóval nem volt nagyon hosszú buli :)

Azért, ahogy a képeket visszanézem, csináltunk ezt-azt. Pannusommal leszedtük a téli-dekorációt az ablakról (miközben sűrűn hullot a hó), és készítettünk helyette egy tavasz-várót.
Sütöttünk egy kis sajtos hajtoványt is. Panni már olyan ügyesen tud sütni, hogy lassan megcsinál mindent egyedül!

Csak elpakolni nem szeret. De szerencsére Gigi imád pakolni. Nagyon jól kiegészítik egymást.
Gigus egy örökmozgó-zsivány bébi. Mindenre felmászik, mindenre felül, mindent kipróbál. De komolyan!


Megvolt az első copf is! (bár szerintem születése óta nem sokat nőtt még a haja... :) )
Panni egyébként cici-matyinak hívja Gigust, mert állandóan csak cicizne. Panni sem volt semmi a cicizés terén, de ha lehet, Gigi még függőbb, mint anno Panni volt. 

Nagyon jókat játszanak Pannival, imádom ilyenkor nézni őket. Olyan édesek!


 A hercegnő...
 ... és a tűzoltó bébiszitter




Amíg Panni oviban van, addig Gigi unatkozik :)
Vagy pedig az egyedül-evést gyakorolja :)

Pannus elég sokat sérül mostanában, általában a fején... Egy hódombra vittek fel egy babakocsit a barátnőjével. Pauline húzta, Panni tolta alulról. Persze a babakocsi Panni arcára esett, és jókora véraláfutás lett belőle. Egy héttel később egy másik hódombról akartak lecsúszni. Pauline Pannit használta szánkónak, aki hason fekve, hátán a barátnőjét cipelve csúszott lefele. Nos, az elmúlt hetek igencsak hidegek voltak, ezért a hó kemény jéggé van fagyva. Panka a homlokával talált el pont egy jó nagy buckát. Felszakadt a homloka...


A legújabb pedig, hogy fejtetű van az oviban. Pankát fésülgetem minden este, szerencsére semmi nincs rajta. De amióta én ezt megtudtam, majd megbolondulok, úgy viszket mindenem...

Nagyon szeretem a februárt, mert gyönyörű fények, szinek vesznek minket körül!





Az év első napsugarai a nappaliból:

Az esték mostanában a közelgő 4-éves-szülinapi-buli tervezgetésével telnek. Ariel-parti lesz. Panni vagy A kis hableányt, vagy az Én kicsi pónimat ("Má litö ponni") szerette volna. Na már most, én imádtam, az én kicsi pónimat, de ez a mostani, na hát ez valami szörnyű! Ezek az anorexiás "cica-baba" pónik, na ezt inkább ne! "Szerencsére" Paulinének lesz pónis szülinapi bulija (egy napon születtek Pannival). Ők tartják a bulit jövő hétvégén, mi pedig egy héttel később. Szóval én pedig dolgozgatok a tengeralatti témán, és vágdosom a tengeri növényeket, csikóhalakat, tengeri csillagokat... Bevallom őszintén, lelkiismeret furdalásom van, amiért kevés időt töltök Pannival, ezért valahogy, csak hogy az én lelkem is megnyugtassam, nagyon szuper dekorációt szeretnék neki! És persze Arieles tortát!

A végére pedig egy kis humor-morzsa:

Kérdezz-felelekezünk Pannival.
A kutyát magyarázom:
Én: "Állat. Az ember legjobb barátja."
Panni: "Tudom!!! Delfin!"
... még mindig kutya...
Én: "Megvígasztal, ha szomorú vagy"
Panni: "Jóisten!"

A pillangót magyarázom:
Én: "Tud repülni, szép színes szárnyai vannak."
Panni: "Tudom!!! My little pony!"