Eseménydús hónap volt ez is (mint a legtöbb). Épp azt kérdezte Håvard ma reggel, hogy emlékszem-e, mikor unatkoztam utoljára - hát persze, hogy nem. Már azt sem tudom, hogy mi az :D Csak azt tudnám, mi a fenével voltam olyan nagyon elfoglalt a gyerekek előtt!
Ez a kilátás fogadott minket a nappaliból, Magyarországról visszatérve:
Akkor nekiálltunk kipakolni a 3 darab 20 kilós bőröndből és a hátizsákokból - elég lehetetlen küldetésnek tűnt, de mivel Pauline jött hozzánk másnap, ezért igyekeznem kellett.
Torrest több ízben is meg kellett szeretgetni, hiszen olyan sokáig nem láttuk!
Utána kimentünk kicsit játszani:
A havas levegőn istenit lehet ám aludni!
De bent is! Kimerítő ez a klímaváltozás!
Aztán megint esett a hó!
Panka kirakott az ágya fölé pár képet otthonról, olyan boldogsággal nézegeti őket nap, mint nap!
A nappaliban is dekorált kicsit. Azt mondta, így jobban kéznél lesznek a dolgok!
A visszazökkenés norvég üzemmódba nem volt olyan könnyű! Panninak bizony nem sok kedve volt oviba menni - vagyis igazából kedve volt, csak váratlanul fogadta a nagy gyerek-áradat. Két hónapig nem volt oviban, persze, hogy minden gyerek örült neki, hogy végre visszament. Első nap körülbelül 10 percig volt oviban, aztán hazajöttünk. De következő nap már nem volt gond, szerencsére. Csak eléggé kimerült!
De mikor a gyerkőcök egyszerre aludtak...
... akkor én gyorsan nekiálltam sütni!
Vagy éppen az "irodámban" dolgoztam kicsit :D
Az óvoda velejárója itt norvég-földön persze a takonykór - el is kaptuk, Panni 4 napig bírta egészségesen (na meg otthon 2 teljes hónapig!). Aztán én is beteg lettem, és Håvard is. Pedig ő évente csak egyszer szokott beteg lenni, az idén viszont már másodszor. Gigi tartotta frontot. Egészen addig, amíg a takonykórt felváltotta egy jó kis kötőhártya gyulladás. Ez mindenkin végigment, Pappa kivételével.
De betegen is imádtuk egymást, és reggelente sokáig lustálkodtunk!
A meglehetősen elhúzódó megfázás után igyekeztünk bepótolni ez elvesztegetett napokat!
Könyvtárban is voltunk.
És végre Gigusunk is elkezdhette az úszást!
Panni alig várta, hogy meggyógyuljon, és újra puszilgathassa a testvérkéjét.
Elérkezett május 17., a norvég nemzeti ünnep. Nagy izgalommal készültünk rá, mert az idén először mi is felvonultunk az ovival. Panni korán kelt, és nagyon izgatott volt. Főleg persze azért, mert az a hír járja, hogy ezen a napon a gyerekek hotdogot és fagyit kapnak :D
A felvonulás nagyrészét Panni Pappa nyakában vagy a babakocsi testvér-utánfutóján töltötte. Gigi végig aludt.
Itthon pedig ünnepeltünk még egy kicsit! A hagyomány szerinti fagyi is megvolt!
Panni piknikkel is készült!
A napok nagyon gyorsan telnek, szinte hihetetlen, hogy Gigi lassan 5 és fél hónapos! Persze a forgás még mindig nem nagyon megy neki. De tegnap végre átforult a hasáról a hátára, kétszer is! Az első ugyan lehet, hogy véletlen volt, de Håvard-ral közösen úgy döntöttünk, hogy a második már számít!! Ma is sikerült neki! Hátról hasra eddig még nem jött össze.
Megkóstoltuk a banánt is, csak épp egy icipicit, mert Panni olyan szépen kínálta!
Az éjszakáink változatosak. Mikor otthonról visszajöttünk Gigi nagyon rosszul aludt, nagyon sokszor volt fent. De mostmár nem panaszkodom, mert már csak 2-3 alkalommal ébred fel, napközben pedig jó nagyot alszik.
Pannival viszont valami nem stimmel. Egy éves pelusnélküliség után most valamiért megint bepisil éjszaka. Nem mindig, de gyakran. Az alvása is nyugtalan, sokszor van ébren, kiabál, sír. Egyik este egy órányi alvás után sírva ébredt, és szinte vígasztalhatatlan volt. Nem mondott semmit, csak sírt. Odavettem magam mellé, így elaludt, de többször felsírt éjszaka. A másik furcsasága pedig, hogy fél a széltől. Retteg, hogy valamit elvisz a szél. Ha kimegy az udvarra, görcsösen kapaszkodik mindenbe, hogy nehogy elvigye a szél. Nem tudom, mi van az én kis 'nagy' Drágaságommal, de megszakad érte a szívem. Arra gyanakszom, hogy azon agyal, mi lesz, ha innen elköltözünk. Amióta visszajöttünk Magyarországról próbálunk valami lehetőséget találni arra, hogy egy nagyobb lakásba költözzünk. Mivel még semmi sem biztos, vagy nincs kilátásban, ezért nem is nagyon beszéltünk erről Pannival. De mikor megkérdeztem, hogy mit szólna hozzá, ha egy nagyobb lakásba költöznénk, azt mondta, hogy nem, és ő örökre itt akar lakni, ezt mondjam meg a Pappának is. Mikor legközelebb megemlítettem neki, hogy ha majd egyszer máshol fogunk lakni, akkor majd így meg úgy lesz, megkérdezte, hogy és ha Ő megmondja a Giginek, hogy ne sírjon többet, akkor itt maradhatunk? Szóval én erre gyanakszom. A hétvégén megpróbálok elbeszélgetni vele erről.
Néhány humormorzsa :)
Pauline itt volt nálunk, és elmesélte, hogy egyszer, miközben az Elza babája énekelt és ő pedig táncolt, akkor véletlenül bepisilt. Miután elmentek, Panni kijön a szobájából, kezében az Elza baba. Megnyomja, elkezd énekelni. Panni táncol, és egyszercsak bepisil a nappali kellős közepén.
"Nézd Mamma, pont az történt, mint a Paulinével!"
Kint voltunk a hóban játszani, Panni a homokozó játékait töltögette hóval, többek között egy fagyis tölcsért. Beszaladtam valamiért, és mikor kimegyek azonnal szól: "Mamma, én nem ettem semmit!" - és kezében a teli tölcsér, az arca pedig csupa hó...
Én: "Ki fogdosta össze a tv-t már megint? Tegnap este töröltem le!"
Panni: "Mamma, én voltam. Én nyalogattam össze."
És két kép a három gyermekemről:
Legvégül pedig egy nagyon szomorú hír. Tegnap este szegényebb lett a világ egy fantasztikus kutyával, Negri itthagyott minket. Épp tegnap beszélgettünk róla Pannival, hogy mi nem tudunk kutyát sétáltatni, mert nincs kutyánk. Erre Ő azt mondta, hogy de, neki van, a Negri, csak Ő most Bugyin van. Sapi is mindig azt a történetet kell, hogy mesélje neki, hogy "a Negri kiszökött". Nem tudom, hogy mondom majd el neki. Olyan boldog, és büszke volt a tavasszal, hogy Ő már meg meri a kezéből etetni. Mikor indultunk volna a reptérre a visszautunk előtt, Pannival még odamentünk Negrihez, megöleltük, megpusziltuk. Bárcsak tudtam volna, hogy ez az utolsó alkalom!
Nagyon fog hiányozni! Édes kis Negrim, az éjjel már Molly mellé bújva aludtál ugye, úgy, mint régen. Drága Kiskutyám, Isten Veled! <3
