Panni: "Mamma, már tényleg elkezdődött?"
Gigi: "Ma bújik ki a kistestvér?"
Így vártak a lányok reggel a nappaliban. Ugyanis az éjjel elkezdődött. Fél kettőkor. Már jónéhány fájáson túl voltam, átgondoltam mindent, mi mindent kell csinálnom, mielőtt indulhatunk. Már épp ébresztettem volna Håvard-t. Még arra is gondoltam, hogy milyen szép lesz, pont látjuk majd a napfelkeltét a felföldön. Sőt, boldog voltam, hogy ha kora délutánig megszülünk, akkor holnap este már itthon lehetünk a lányokkal. De a következő fájás kimaradt. Utána pedig egyre hosszabb idő telt el két fájás között. Aztán teljesen abbamaradtak.
Teljes csalódottság. Már nagyon készen állok. Az elmúlt két nap fizikailag és lelkileg is nehéz volt. Biztos a hormonok. Na meg a nem-alvás. Körülbelül egy hónapja csak félórákat tudok aludni egyhuzamban, és ezekből sem sokat. Håvard holnap megint megy éjszakázni, kedden pedig nagy hóvihar jön. Jaj.
Elkészült a 40 hetes fotó is.
Balra Pannival, jobbra Gigivel.
Sőt, megjelenésem volt az általános iskolában, úgyhogy a pizsamámat is lecseréltem.
Megpróbáltam a lelkemet megörvendeztetni egy kis sütéssel, mert attól mindig boldog leszek. Nagyon finom volt a lángos is és a kalács is, de az elkészítése nem hozta meg a remélt "jóérzést".
Lánykáimnak megérkezett az iskola logójával ellátott pulóver - nagy örömükre.
Gigivel pénteken mentünk beiratkozni. Nagyon izgatott volt előtte, és nagyon szégyenlős alatta. Végig teljesen komoly arccal nézett maga elé, de ügyesen válaszolt, amikor az igazgatónő vagy a tanárnénije kérdezte. Ő is kapott egy könyvet ajándékba, pont úgy, mint Panni két éve.
.jpg)
Pannusom pedig teljesen szülési-lázban ég, a kismama-könyv (még a 80-as évekből) lett a kedvenc olvasmánya.
