2020. december 23., szerda

Advent negyedik hete - a teszt eredményére várva

Kidőlt a családunk! Azt már írtam, hogy Panni és Gigi beteg, de a hétvégén Pappa is lebetegedett. Nem tudom, mi a meglepőbb, hogy ő beteg lett, vagy hogy én nem... Ő sosem beteg, én pedig mindig mindent elkapok a lányoktól. Most valamiért mégsem. A testem biztos tudja, hogy még a sok a dolog. :D De én azt megmondtam, hogy ha véletlenül beteg lennék, és nem éreznék ízeket (ez velem minden megfázásnál megtörténik), akkor a karácsonyi menüt elhalasztjuk. :D Egyébként, a viccet félre téve, készen állunk. Ami van az van, ami nincs, az már nem is lesz. Mi ma már megnyugszunk, pihenünk, játszunk.



Pappa hétfőn volt korona-tesztelni. Alta nagyon praktikusan oldotta meg a dolgot. Kórház hiányában, egy nagy sátrat állítottak fel, ahova csak autóval behajt az embert (időpontra persze), letekeri az ablakot, a "szkafanderes" ember leveszi a mintát, és te kihajtasz az autóval. Pikk-pakk. Szóval, két napja volt a teszten, várjuk az eredményt, bár nagy valószínűséggel negatív. Altában pillanatnyilag nincs aktív fertőzött, de mivel a munkatársa egy hete jött vissza Tromsø-ből, ahol pedig sok van, így az eredmény után azért megnyugodhatunk. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy Pappa nagyon rég nem volt ilyen beteg.  Egyébként itt minden felső-légúti megbetegedésest tesztelnek.

A lányoknak már visszatért a megszokott energia-szintjük, de még mindig nagyon taknyosak, köhögnek is. De hétfőn már muszáj volt kimennem velük, mert nekik is kellett a friss levegő, és nekem is. Végre esett egy kis hó, így kipróbáltuk Gigi új szánkóját is, nagyon jó volt!




Az idén végre azt hittük, hogy Panninak rendbe jött az arca, de sajnos nem. Egyéves kora óta mindig megfagy a kis pofija, de az idén eddig nem láttuk. Gondoltuk, kinőtte. De tegnap újra ott virított a két fagy-korong az arcán.

Sütöttünk a napokban sajtost és preckedlit is, természetesen szuper-ügyes kis kezek segítségével!








Az adventi naptár ajándékai is szépen lassan elfogynak. Volt benne még kreatív csomag, sőt, ma új pizsama is.






Ami még a kreatívkodást illeti: Pannus elkészítette Máriát, Józsefet és a kis Jézust. <3

Megérkezett a svájci Jézuskánk is!

Mikor már szinte teljesen elvesztettem a reményt, hogy a mi csomagjaink időben megérkeznek Svájcba és Magyarországra (és már-már sírva könyörögtem a vámosnak telefonon, hogy ne egy doboz karácsonyi képeslappal töltsék ők sem a karácsony előtti napokat), a magyar csomag ma szerencsésen, egyben megérkezett, és remélhetőleg a svájci is odaér még ma! 

A végére pedig mi mást tennék, mint a mi kis csibész Hópihénket?


Beragasztotta a lányok ajtaját. Csak azzal nem számoltam, hogy nekem éjszaka Gigihez be kell mennem... hason csúszva, többször is! :D
... ő meg az ablakból röhögött rajtam. :D
Pillecukrot is grillezett! "De Mamma, nekünk nincs is pillecukrunk!"
A barbikkal zokni-hálózsákban aludt.
Ma reggelre pedig rengeteg szaloncukrot megevett! "Mamma, nekünk van szaloncukrunk?" - mára tartogattam a meglepetést. :)

Holnap még szeretném megmutatni a karácsonyi képeinket, de ha nem jutna rá idő, most kívánok mindenkinek áldott karácsonyt, békességben, boldogságban, egészségben, és ha lehet, akkor családunk és szeretteink körében! <3

2020. december 18., péntek

Advent harmadik hete - esküvő, és egy beszorult fejű manó

Körülbelül így érzem most magam én is, de szegény Hópihe megpróbáltatására még visszatérek...

Ma éjjel azon gondolkoztam, hogy hat nap van karácsonyig, és még mindig nincs karácsonyi hangulatom. Amióta a lányok megszülettek, mindig izgatottan és boldogan telik az advent. Håvard mindig meg is mosolyog, mikor azt mondom, hogy nekem az advent a karácsony. Imádom a készülődést, a sütést, a dekorálást, az apró meglepetéseket, a várakozást. Aztán szenteste, miután a lányok kibontották az ajándékokat, vége a karácsonynak. Nekem legalábbis. Håvard szerint csak akkor kezdődik. De úgy látszik nekem ez az idén kimarad. Az idén, nagyon régóta először, nem várom a karácsonyt. Gondolom azért, mert nem lehetünk együtt. De csak hogy könnyítsem a lelkem, és a drága "kis"testvérem szavaival éljek: "az idén távolról szeretjük egymást, mert így biztonságosabb mindenkinek, még ha nem is könnyű."

Úrrá lett rajtunk a fáradtság, teljesen elfogytak az energiatartalékaim. Persze, ebben a sötétben gyakran álmosabb az ember, de most odáig fajult a dolog, hogy a lányok fektetése után félórával  is és én is elalszunk a kanapén... A reggeli ébredés pedig kínkeserves. Hiába kapcsolom én be a "nappali-fény" lámpát, úgy érzem, a harmadik kávéig csak a megszokás visz előre.

Giginek szerdán volt az utolsó napja az oviban. Minden évben sütnek szív alakú mézeskalácsot, kidíszítik, és december minden napján kisorsolnak egy gyereket, aki hazaviheti a saját mézeskalácsát, és felragaszthat egy papír szívet az ablakba. Gigi a végére maradt. Minden nap nagy izgalommal ment az oviba, hogy talán majd ma... Végül hétfőn hozhatta haza a szívecskéjét, amit a fénykép után gyorsan el is fogyasztott (azt tudta, hogy a fényképet meg kell várni :D).

Kép is volt hozzá <3

Panniéknál az iskolában az utolsó hét már főleg a karácsonyról szólt, nem volt házi feladat sem. Már két hete minden nap első órája (90 perc) az adventről szólt, énekeltek, ajándékoztak. Igen, náluk is volt ajándékozás. Minden gyerek vitt egy becsomagolt apróságot az iskolába, és minden nap húztak egy gyereket, és egy ajándékot. Hát, Panni is a végére maradt, de még mennyire. Ma lett volna az utolsó iskolai nap, elő-karácsonyi istentisztelettel a templomban, sőt édességet is vihettek magukkal. Tanítás már nem volt. Igen ám, de Panni szerdán már taknyosan jött haza az iskolából, úgyhogy az ő karácsonyi szünete már aznap elkezdődött. Nem tudom, mibe volt jobban "belebetegedve", a taknyosságba, vagy abba, hogy nem lehetett ott a karácsonyi iskola-záráson. A nappali ablakból figyelte, ahogy a barátai bemennek, majd egy óra múlva kijönnek a templomból. Panni adventi ajándékát szerdán még nem húzták ki, úgyhogy szegénykém azt sem kapta meg az iskolában. De Panni tanárnénije annyira szuper (és ő is olyan csalódott volt, hogy Panni nem lehetett ott velük az utolsó napon), hogy ma iskola után, kismama létére, eljött, hogy a mi beteg Panninknak boldog karácsonyt kívánjon, és elhozta az adventi ajándékát is.


(Pont filctollra vágyott a drágám!)

De nem is ez volt ám a hét legmeglepőbb eseménye. Pannink ugyanis férjhez ment! Szerelmes a drágám, egy másodikos fiúba. Egy ideje már mondogatta, hogy "járnak", de akkor a fiú még nem tudott róla. Mostmár ő is tudja. Sőt, már azt is mondta Panninak, hogy majd megcsókolja. A koronára való tekintettel meggyőztük, hogy talán ez most nem a legjobb ötlet. Hétfőn viszont úgy jött haza az iskolából, hogy "Mamma, képzeld, ma majdnem összeházasodtunk a Kay-jal, de pont jött érte az anyukája!" Kedden viszont boldogan meséli iskola után, hogy végre összeházasodtak! Én osztozom a lelkesedésében, olyan kis boldogan, ragyogó szemekkel meséli nekem mindig, hogy mi történt aznap. Pappa viszont viccesen megkérdezte, hogy kinézték-e már a házat, ahol lakni fognak, és mikor költözik el itthonról. Panni megnyugtatta Pappát, hogy még egy darabig itthon fog lakni, és ez nem is olyan igazi házasság volt, mert csak arcon puszilták egymást, és azt is nagyon óvatosan, mivel korona van. Nem tudom, Pappa mennyire nyugodott meg...

Karácsonyra készülvén, mindkét lánykám ajándékkal jött haza a héten, nekünk csinálták. Szegény Gigi, nem tudom, hogy bírja majd ki karácsonyig, mert minden nap elmondja többször is, hogy azt nem szabad ám elmondanom, hogy mi van benne! Ennek ellenére Pappának már véletlenül elmondta, hogy "nem mondhatja el, hogy ebben "az" van"... szóval ő már tudja, én még nem. :D

A nagy hírek után nem is maradt hátra, mint családunk ideiglenes tagjának, Hópihének a csínytevései, és megpróbáltatásai.

Karkötőt fűzött a Cheerios-ból:


Beszorult a habverőbe...

Megpihent a konyhában:
Kutyát sétáltatott:
Torres beosont a képbe :D
Gigi szülinapjára lufival készült.

Ha a Pinterest-en azt írják, hogy bele lehet passzírozni egy lufiba, akkor bele lehet! Csak a feje le ne szakadjon...


De belement!
Másnap mindenhol wc-papír volt...



Aztán denevéreset játszott a konyhában.

Megvizsgálta az állatokat is.

Ma reggel pedig egy hintán várt minket.


A végére pedig egy gyönyörű karácsonyi dekoráció, Gigus kezei által.

Mostmár nincs is más hátra, mint meggyógyulni (vagy éppen egészségesnek maradni legalább karácsonyig), és reménykedni, hogy a karácsonyi csomagok időben megérkeznek Magyarországra és Svájcba is!