Hát mostanra jutottam el odáig, hogy elmeséljem, milyen volt Pankám eslő születésnapja.
A héten suliban voltam minden nap, és a helyzetet csak nehezíti, hogy az éjszakai alvás megint nem nagyon megy Panninak. Szegénykém sokszor felsír éjszaka, néha vígasztalhatatlan. De ezen is biztos túl leszünk, ugyanúgy, mint az eddigi éjszakázásokon is. Csak mikor eszméletlenül fáradt vagyok éjszaka, és Panni már megint felsírt, elég nehéz így gondolkozni... De mikor végre elalszik, olyan gyönyörű, hogy csak nézni akarom!
Szóval, a szülinap! Már előző este mindent feldíszítettünk, lufikat fújtunk.
Mikor reggel felkelt a lány, még félig kómás volt, de nagyon örült mindennek. Tetszettek neki a lufik, a sok-sok ajándék, amit ő bontott ki ügyesen. Igazi csajszi, mert a tüllszoknyát is imádta! Na meg mi is!!!
Még a koronát is elviselte pár másodpercre a fején, amit én előző éjjel több órán keresztül dolgoztam.
Na jó, nem mindig...
Igyekeztünk szép, szülinapos képeket készíteni mindenkivel, csak Panninak valamiért nem volt olyan csudajó kedve. Elég nyűgös volt szegénykém, és csak rontotta a légkört, hogy én meg aztán kimondottan rossz passzban voltam! Hogy miért is, azt pontosan nem is tudnám megmondani. De ahányszor csak ránéztem a lányra, vagy jött az ölembe, hogy szopizzon, mindig csak sírva fakadtam!
Aztán kaptam egy gyönyörű csokor vörös-rózsát a szüleimtől, amin aztán megint nagyon meghatódtam.
Ráadásul, mikor Havard megjött a cukrászdából a tortával, és az sem úgy nézett ki, mint elképzeltem, hát, akkor vége lett a világnak... Igazából már két nappal a szülinap előtt kezdődött a dolog, mikor egy éve volt, hogy elindultunk a kórházba... Estére azért valahogy leengedtem, és a kedvem is jobb lett. Az is megnyugtatott egy kicsit, hogy azért mégiscsak sikerült pár jó képet készítenem.
A Nagyszülőktől kapott Duplo lett az egyik kedvenc játékunk azóta! A másik pedig egy mesekönyv, amit Bogica írt Panniról, telis tele képekkel!
Bár nagy nehezen rávettem Havard-t, hogy Panni is megkóstolhassa a marcipántortát (ami nem mellesleg málnás karamellás ízű volt, és eszméletlenül finom), készítettem neki egy "egészséges" tortát, ami csak búzadarából és mindenféle gyümölcsből állt. Pankám imádta! Különösem azt a részét, hogy ehette kézzel-lábbal! És itt nem túlzok! :D
Sanyi Papa azóta is csinosítgatja a hókunyhónkat:
Tudjátok, mondtam, hogy Panni kapott egy szánkót. Mostmár az alvást is kipróbáltuk benne :D
Hintázni is szeretünk, főleg Bogi-babával együtt.
Elmentünk a Jéghotelbe is (mi is most voltunk itt először), és fantasztikus élmény volt! Nézzétek csak!
