A legutóbbi bejegyzés óta szinte egybefolynak a napok. Rengeteg munkám van. Hosszú-hosszú idő után magam mögött hagytam a jól belakott "home office-omat", és visszatértem a munkahelyemre. Persze ez új kihívásokat hozott, főleg Panninak. Mostmár egyedül reggelizik itthon, és egyedül indul el az iskolába. Azért egy órát mindig felhúzok neki mielőtt elmegyek itthonról, mert nem biztos, hogy magától eszébe jutna, hogy indulnia kell. Haza is az üres házba jön haza, ügyesen megírja a leckéjét vagy készít magának egy szendvicset, ha éhes. Eddig jól ment minden. Kivéve szerda délután, mikor csak 6 órára értünk haza. Már majdnem otthon voltunk, mikor a szomszédunk hívott, hogy Panni náluk van, mert félt itthon egyedül a sötétben, és sírva ment át hozzájuk. (Már korán sötétedik.) Hát, a szívem megszakadt érte. Mikor megkérdeztem tőle, hogy miért nem kapcsolt lámpát, azt mondta, hogy nem is jutott eszébe. :)
Ugyanezen délután, hazafelé az autóban megcsörrent a telefonom. Kiderült, hogy akinél hétfő reggel vizsgálaton voltam koronás lett, így én közeli kontaktnak számítok. Håvard-nak a munkahelyéről volt itthon két gyorstesztje, rögtön használatba is vettem. Negatív lett. Másnap azért itthon maradtunk mindannyian. El akartam menni egy pcr-tesztre is, de azt a választ kaptam, hogy oltottakat, akiknek tünetük sincs, nem tesztelnek, teljesen mindegy, hogy koronással voltak együtt. De bemehetek egy gyorstesztért mindannyiunknak. Úgyhogy tegnap családi tesztelés volt, szerencsére mindenkié negatív.
A csodálatos őszi színeket egyik napról a másikra elvitte az első őszi vihar. Jónéhány napig orkán erejű szél volt, ami a gyönyörű falevelek nagyrészét elrepítette. A második vihar már csak kopasz, fekete fákat hagyott maga után. Az első vihar utolsó napján, igencsak szeles időben, indultam haza Magyarországra egy 3 napos villámlátogatásra, egyedül. Újra megerősödött bennem a tudat, hogy én bizony nem szeretek repülni. A lányok küldtek Sapinak egy kis elő-szülinapi meglepetést, aminek Ő persze nagyon örült.
Visszafelé Nagyit is hoztam magammal. Panni ezekkel a szépségekkel várt haza minket.
A munka-iskola-óvoda utáni délutánokba igyekeztünk minél többet belesűríteni. Volt itt sport, társas, rengeteg Yatzy parti, finom ebédek. Sőt, Håvard-ral még étteremben is voltunk! Még a fogtündér is járt nálunk (Panni potyogtatja a fogait elég erőteljesen).
A lányoknak volt egy hét őszi szünetük. Håvard-ral mi is kivettünk három nap szabadságot, így egy rövid időre elutaztunk itthonról, Storekorsnes-be. Tavaly is itt töltöttük az őszi szünetet, de az idén Nagyit is vittük magunkkal.
Itt mindig sok látnivaló van!
Az időjárás persze nagyon messze volt a tökéletestől, de minket ez sem riaszthatott vissza.
A ház mögötti hegy nagyszerű kirándulóhely, mert mindenki talál kedvére valót.
Másnap is volt kirándulás, sőt még focizás és kidobózás is.
A hegytetőn és körülötte rengeteg második világháborús emlék van.
Hamar eltelt ez a pár nap, de nagyon jól éreztük magunkat. Hazafelé éppen láttuk, ahogy rénszarvasokat hoztak haza a téli otthonukba.
Nagyi elment, és mi újra magunk maradtunk. Még jó, hogy ő kimaradt a "koronás-izgalmakból".
Gigi szerdán úszás előtt bent volt nálam az irodában. Olyan boldog volt, hogy ott lehetett!
Pannusom is alkot ám mindig!
De ne maradjon ki a legapróbb-szőrösebb családtag sem! Mert Panni bögréjéből még a víz is sokkal jobban esik.
A télre is sikerült felkészülnünk - még Nagyi segítségével! (Ami ma reggelre meg is érkezett, mármint a tél, reggelre vékony hóréteg fedett be mindent. Tegnap este - még éppen időben - cseréltük le a nyári gumikat télire). Gigi mondta is ma vacsora közben: "Ma csak kevés havat ettem az oviban."
Az őszi dekorációval kicsit megcsúsztam. Bár már minden elkészült, de nem kerültek fel az ablakokba. Ma reggel Panni megjegyezte, hogy szerinte már felesleges is, mert "ha már megmarad a hó a sípályán, akkor tél van". Szóval átállunk a téli dekoráció gyártására. :)
Nagyon szép és egészséges hétvégét mindenkinek! <3
