Az állampolgári beavatás

Majd' egy hónap telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Általában időhiányban szenvedek, de úgy érzem az elmúlt hetek még a szokásosnál is sűrűbbek voltak. Igyekszem mindent elintézni mielőtt hivatalosan is megkezdem a munkám a jövő héten. Gondolok itt a közelgő hatodik születésnapra, adventre, karácsonyra. Igaz, már hetek óta megbeszéléseken veszek részt, személyesen vagy online, így már a gondolataim is a munka körül (is) járnak egy ideje.

Körülbelül tavaly ilyenkor kaptam meg a levelet, miszerint norvég állampolgár lettem. Igaz, egy évbe tellett az elbírálás, ráadásul az ünnepség is elmaradt az akkor már sokadszorra felvirágzó korona-megbetegedések miatt. De most, 15 és fél évvel Norvégiába érkezésem után, megérkezett a meghívó a "beavatásra". Két vendéget lehetett vinni, a gyerekeken kívül. Micsoda szerencse volt, hogy az mi drága svájci Tündérkeresztanyánk is pont nálunk volt!

Az ünnepélyes beszédek és zenei műsor után egyesével kihívták az új állampolgárokat, akiket a polgármester és az állampolgársági ügyekben illetékes állami megbízott köszöntött.

Utána következett az ünnepélyes fogadalomtétel, majd együtt elénekeltük a himnuszt. Ezután jött a gyerekek kedvenc része, a torta!

Frida is megéhezett. Földig érő ruhában, nagy gyapjú szoknyával bizony nem egyszerű szoptatni, de nem ismerünk lehetetlent.

A végén még megkíséreltünk egy-két közös képet, kisebb-nagyobb sikerrel.

A kép, ahol mindenki önmaga. :D

Na, csak még egy utolsót!

A következő napokban volt önkéntes Frida-altatónk.

A könyvtárba is be kellett szaladnunk, mert Panninak "sürgősen kellett" a lovas sorozatának a következő része. Az autóig még el sem jutottunk, de ő már olvasott.

Gigi pedig elaludt az autóban, evés közben.

Halloween alkalmából volt a gyerekeknek egy kis összejövetel az iskola tornatermében, ahol egy darab Harry Potterrel, egy darab cicával és egy darab kis-tökkel képviseltük családunkat.

Faragtunk tököt is, sőt, még a tízórai is Halloween-es volt egy napra.

Október 31.-én azért egy jó nagy baráti csapattal a mi két nagylányunk is körbejárta a környéket, és legalább egy fél évre való édességet gyűjtött. Itt a cica koalává változott. :)

Elérkezett a nagy nap is, Pappa 40. születésnapja. Szegény Pappa, éjszaka dolgozott, napközben pedig sokfelé kellett mennie, így le sem feküdt. Meglehetősen álmosan fogadta az ünneplést. A lányok már hetek óta készültek, és sok-sok gyönyörű ajándékkal lepték meg Pappát. Én ekkor már túlságosan is sok heti éber éjszakán voltam túl, a házból a lábam pedig ki sem teszem a napi két babakocsis altatós-sétát és a heti egyszeri babaúszást leszámítva. A fejem sem működik, aggódom is, mi lesz a munkahelyemen. Szóval egy nagyon szolid, szűk-családi szülinapozás volt. De jó volt. Pappa ezt szerette volna, és körülbelül ennyi erőnk volt mindannyiunknak. De majd egyszer, egyszer bepótoljuk. Ezt is. 

Végre fehér minden, sötétednek a nappalok, így a gyertyák, mécsesek is újra előkerültek. A sarki fény is újra visszatért, erősödő intenzitással, a napfizikusok szerint. Az egyetlen hiba a szerkezetben, hogy miután a nagylányok lefekszenek, én is megyek Fridával aludni. Gyakran nekem előbb sikerül, mint neki. Így aztán csak másnap látom a mások által készített képeken, hogy micsoda sarkifény-show volt előző este. Nagy szerencsénkre, egyik este már 8 óra körül is ott táncolt az égen. Gigi most pont azt a korszakát éli, amikor a sarki fény félelmetes. Az a hiedelem, hogy ha egy fehér kendővel integetsz neki, akkor lejön érted, és magával visz. Amióta ő ezt az óvodában hallotta, nagyon fél, pedig már egy éve volt. Az egy dolog, hogy ő nem megy ki megnézni, de mikor én kimegyek, akkor is sír. Ezeket a teraszról fotóztam telefonnal, nagyon-nagyon gyorsan. :)

Gyönyörű reggelek egyike:

Az első hónak szertartása van. Ki kell szaladni mezítláb, sőt, minden lányt meg kell mosdatni benne!

A hó megérkezésével Panninak el kellett csomagolnia a biciklijét, azóta viszont Gigivel együtt járnak iskolába.

Fridusunk már 7 hónapos. Ugyanolyan jókedvű és mosolygós, mint eddig. Ugyanolyan keveset is alszik, mint eddig. Volt 2-3 jó éjszakája, mikor 4-5 órát aludt egyhuzamban. Sőt, volt majdnem két hetünk, mikor napközben 3 órát aludt. De úgy gondolta, hogy akkor ezzel érjük is be egy darabig, ugyanis most visszatértünk az "egyszerre csak 20 percet" alvási konstrukcióhoz. Az egészségügyi ellátás most is hagy kivetni valót maga után. Sajnos oda jutottunk, hogy Altában nincs elég védőnő, emiatt nem tudják elvégezni az összes feladatukat, ezért Frida még nem volt bent a 4 hónapos ellenőrzésen, és az akkori oltásokat sem kapta meg. Három hónap csúszásban vagyunk. Június óta nem is mérték. Mondjuk a méretei miatt nem aggódom, szép kis hurkás itt is, ott is. A hat hónapos ellenőrzésre mennénk a jövő héten (és a 4 hónapos oltásokat megkapni), de munkaerőhiány miatt eltörlik a 6-hónapos ellenőrzéseket. Egyelőre a mi időpontunkat még nem törölték.

Panni és Gigi hatalmas hóviharban ment iskolába ma reggel, Giginek ráadásul kinti iskola van ma. Fridust most vittem ki aludni. Én pedig 1 órára megyek orvoshoz (nem is emlékszem, mikor voltam utoljára), mert begyulladt az egyik mellem. Már a falat kaparom a fájdalomtól. Ilyet még nem éreztem, pedig összességben 5-6 éve szoptatok. Volt egy kis lázam is, hányingerem van. De ma már a fejem is fáj, a hónaljamban is lett egy érzékeny csomó, és még mozogni is fáj. Jobbnak találom inkább az orvostól megkérdezni, mi lehet ez.

A végére még pár kép:

Megyünk Gomma elé:

Végre megérkezett!

Jótékonysági kávézó:

Úszás után, kimerülten.

Az elsős nagylány:

...akit nem egyszerű éjszaka megtalálni a sok állat között.