Útlevél-kép - avagy így (ne) fotózz egy másfél évest

Rekordsebességgel telnek a mindennapjaink - szinte hihetetlen, hogy mindjárt október! Viszont az idő még mindig enyhe, éjszakai fagy is csak pár alkalommal volt - pedig tavaly ilyenkor már javában hógolyóztunk!

Panni 3-ig, fél 4-ig oviban van minden nap. Szerencsére már elég jól érzi magát, és kezd kicsit 'leszakadni' Venke néniről. Ehhez sajnos most kénytelen lesz hozzászokni, mert Venkét egy időre átteszik a másik csoportba... hát, nem nagyon örülök neki. Azért mostmár eszik a lány az oviban is (igaz főleg banánt és mazsolát), de jó úton haladunk! Most az a legújabb, hogy az oviban nem 'tudják' elaltatni napközben... úgyhogy szerencsétlen amint hazajön, elalszik. De azért mindig boldogan beszél az oviban történtekről.

Mindig kérdezgetem, hogy
"Panni? Ki a barátnőd az oviban"
Erre ő: "Venke" (hát persze)
"És még ki?"
"Inger" (másik óvónéni)
"És még ki?"
"Maja" (ő kb. egy évvel idősebb Panninál, de nagyon 'anyáskodik' felette, olyan aranyos!
Péntek reggel Maja fogja a babát, amivel Panni játszani szokott, és mondja Venke néninek: "Den er Anna sin baba" - magyarul: "Ez Anna babája" - mert mostmár nem csak az óvónénik hívják "babának" a norvég megfelelője helyett, hanem a gyerekek is! :D 

Tegnap este, mikor lefekszünk, Panni magától kezdi el mondani: "Baját Venke...Inger...Maja" (az 'r' betű még nem nagyon megy). Miután ezt jópárszor elismétli, mondom neki, hogy "Pankám, mostmár aludjunk!" Ő válaszol: "Nem". Aztán így folytatjuk: "De, de, de" "Nem, nem, nem" "De, de, de" "Nem, nem, nem" Körülbelül a harmadik körnél Panni kimaradt. Elaludt.
Az éjszakák egész jól telnek mostanában, igaz 6-kor kelünk minden nap. De ma nagyon kreatívan ébredtünk!

Persze, hogy Saunt nézi! :D
A jókedv minden ébredéskor megvan! Még akkor is, ha nem működik az a vacak telefon!

Panninak lassan lejár az útlevele, úgyhogy új képet kell készítenünk (3 éves korig úgy kell a képet magunkkal vinni a rendőrségre). Ez nem olyan egyszerű ám, mint ahogy elsőre hangzik, mivel elég sok kritériumnak meg kell felelni. Először is, fehér háttér kell - ez megoldható. Aztán, a gyerek nézzen a kamerába, két nyitott szemmel. Na, ez már bonyolultabb. Látszódjon mindkét füle - hát, 'szerencsére' Panninak eléggé elállnak a fülei, úgyhogy ezt is megoldjuk. Legyen csukva a szája - Panninak? Szinte lehetetlen... Ne mosolyogjon - Panni? Kizárt, hogy menni fog...

Íme a folyamat:
Haha, a Torres valami vicceset csinál! - macskát kizárjuk a szobából.

 Panni, nézz a Mamára!

 Panni, csukd be a szád!

Ne, ne a szemed, a szád! - "De amikor olyan vicces, ahogy a Pappa a háttérben bohóckodik, csak azért, hogy én jó felé nézzek!"

 Panni, csukd be a szád, kérlek!

 Igaz, Ő becsukta a száját, csak véletlenül két fogacskát kint felejtett....

 Panni, ide nézz!

 "Na ne, Mamma, mostmár elég volt...."

Ezt a képet valahogy sikerült elkapni menet közben, gondoltam, szuper, ez jó lesz. Megvágtam a megfelelő formátumra, nagyon meg voltam vele elégedve!

Persze a háttérben lévő árnyék miatt nem fogadták el, úgyhogy neki kell, hogy essek Photoshop-pal... talán majd úgy.

De azért megpróbáltam képet készíteni mégegyszer - szintén eredménytelenül. Az instrukciók most is hasonlóak voltak.

Feladom!

Panni mostanában mindig csigabigát rajzol, vagy ahogy Ő mondja "csííígabíííga".
Csigabiga van mindenhol: az asztalon, a széken, az ajtón, a parkettán több helyen, sőt, legutóbb a mosogatógépen is találtam két pirosat!

Itt is épp a remekművét mutatja!

Örömmel jelentem, kibújt a 8. fogunk is, szeptember 17.-én. Az ember azt hinné, mostmár végre biztos bújnak a 'normális' fogai is, de nem - még egy rágófog jött. Jelenlegi állás: egér fog : boci fog - 5 : 3.

De ezekkel viszont úgy eszik, hogy öröm nézni! A legutóbbi nagy siker a rénszarvas ragu volt!

Egyik nap, mikor Panniért mentünk az oviba, pont az asztalnál ültek, és gyümölcsöt ettek (Panni kb. 30 mazsolát) és vizet ittak. Nem hittünk a szemünknek! Panni rendes füles bögréből ivott - egy kézzel!! Mi meg itthon mindig csak a 'szopókás' poharat adjuk neki. Ezen felbuzdulva, mi is rendes pohárból adtunk neki inni, és láss csodát, minden gond nélkül iszik belőle! Az én pici bébim már pohárból iszik, teljesen önállóan, mint a nagyok!

Villámlátogatás a norvég fővárosba

Még a nyáron megvettem a repülőjegyeket Oslo-ba és kértem időpontot a magyar nagykövetségre. Elég régóta készülök már ide, hogy elintézzek néhány dolgot. Közeledett a csütörtök, az utazás napja. Panni finoman szólva, nem volt túl jó formában. Igaz, már csak hőemelkedése volt, de nagyon hurutosan köhögött, enni pedig nem sokat evett.

Az én helyzetem sem volt túl rózsás. Szerintem lázam nem volt, igaz nem is mértem, de annyira fájt a fejem és a fülem, ha csak picit megmozdítottam a fejem, hogy azt hittem szétrobban. Tanácstalan voltam. Olyan régóta vártam már erre az időpontra, és úgy gondoltam, ha most nem megyünk, az idén már biztos nem lesz elintézve... hát elmentünk.

Igaz fél 6-kor keltünk (és Panka szokása szerint kb. 10x volt ébren éjszaka), Panninak nagyon jó kedve volt. Szeret a reptéren lenni, mert tetszik neki az ajtókon a jegesmaci képe, és kutyust is látunk minden alkalommal.

Az úton minden rendben volt, Panni felszállás után rögtön el is aludt. A köztes landolást Tromsø-ben is végig aludta. Mondtam is nevetve Håvardnak, hogy bezzeg mikor lábujjhegyen próbálok kiosonni a hálószobából, arra felébred, a landolásra nem! Persze hamar kialudta magát, és még hátra volt majdnem két óra.

A leszálláskor az én megtelt/vagy eldugult orrmelléküregeim nem nagyon voltak boldogok. Én sem. Kínok kínját álltam ki, annyira fájt! Azt hittem, kifolynak a szemeim a füleimen keresztül. Hú, de nagyon fájt. De azt hiszem kidugultam. Csak annak örültem, hogy Pannin semmi jelét nem láttam hasonlónak.
A reptérről vonattal jutottunk be Oslo-ba.

Panni itt is elaludt. Aztán a vasútállomásról kilépve rögtön turisztikai látványosságok vettek minket körül. Úgy voltam vele, hogy szép napsütéses idő lesz, ha Panni egyébként jól érzi magát, nyugodtan elüldögélhet a babakocsiban amíg mi sétálunk egyet. Mert az igazság az, hogy bár 8 éve vagyok Norvégiában, Oslo-ból a repülőtéren kívül még mást nem láttam. De most 3-4 órába megpróbáltuk a legfontosabbakat belesűríteni.
Először is megnéztük az Operát.

Utána elmentünk abba a cukrászdába, ahová már olyan nagyon régóta vágytam. Pascal cukrászdája nagyon híres Norvégiában, még saját tv-programja is van. Most megbizonyosodhattunk arról, hogy a nagy név mögött bizony tehetség is van, nem is akár milyen!

Vittünk egy kis útravalót is :)

Elsétáltunk a Parlament mellett.

Aztán Oslo híres sétáló-utcáján végig mentünk, egészen a Királyi Kastélyig.

Kicsit megpihentünk a Kastély-kertben.

Láttuk az épületet, ahol a Nobel-díjat szokták átadni.

Majd tovább sétáltunk a szállodánkig.

Panni nagyon jól érezte magát a szobában. De a legjobban a szekrény tetszett neki!!

Egy idő után aztán beült a babakocsiba, és csak azt mondogatta, hogy "haza, haza". Tényleg mindennel próbálkozott a drágám, még azt is mondta, hogy Torres otthon van és éhes. De ennek ellenére is maradtunk :) Panni viszont egyetlen falatot sem evett egész nap.

Reggel 9 órára mentünk a Nagykövetségre. Persze, mikor két olyan ország találkozik, ahol mindkettőnél a bürokrácia a lehető legbonyolultabb módon folyik, elég nehéz mindent elsőre elintézni...

A visszaúton minden rendben ment, Panni aludt végig. Igaz, a babakocsinkat elhagyták, és mire visszakaptuk, az egyik kereke meglehetősen fura szögben állt... de azt hiszem rendbe lehet hozni.

Nem akarom elkiabálni a dolgot, de úgy tűnik, hogy az éjszakáink is rendeződnek lassan. A megoldás most is ugyanaz volt, mint az előző négy vagy öt alkalommal. Ahelyett, hogy én próbálnám nyugtatgatni éjszaka, Håvard teszi ugyanezt. Míg az első éjszaka 11x volt ébren, tegnap már csak háromszor. Régóta nem aludtam ilyen sokat, mint az elmúlt éjszaka! :) És végre három napi koplalás után Panninak visszatért az étvágya!

Drága Gomma-Körianyu holnap nagy utazásra indul! Nagyon vigyázz magadra Svájcban 'kicsi' Hugicám! Nagyon büszkék vagyunk Rád és nagyon-nagyon szeretünk!