Két hete állt meg nálunk az élet. Két hete vannak zárva az iskolák, óvodák. És még bírjuk!
Még mindig nem múlt el a köhögésem, de legalább már nem fulladok. A Salvus-vizes hideg-inhalálás csodákat tesz, ajánlom mindenkinek (de inkább ne legyen szükségetek rá). Már-már szégyenletesen sok fokhagymát és lilahagymát eszek. Épp ma reggel mondtam, hogy szerintem már a bőrömön is érezni a szagát! :D Gyömbérteát iszok friss gyömbérből minden nap, és Pannus kedvenc teáját: kamilla, hársfa, kakukkfű kombinációja, mézzel és citrommal (most pár szem szegfűszeget is dobok bele). Reggel beszéltem a háziorvosommal. Azt mondta, ha hétfőn még mindig nem vagyok jól, akkor lehet (nem biztos, de lehet), hogy elmehetek vérvételre, és valaki meghallgatja a tüdőmet is.
És hogy viseljük a karantént? Bár már két hete itthon vagyunk, én az első naptól kezdve betegen, csomagolnunk kéne, mert mindjárt költözünk - azt kell, hogy mondjam, eddig nagyon jól helytálltunk mindannyian! De azért az is igaz, hogy a lányok nagyon jól eljátszanak egymással, olyankor volt idő pihennem (amíg rosszabbul voltam), tudok dolgozni is kicsit (igaz betegállományban vagyok, mert mindenkit betegállományba vesznek, amíg felsőlégúti megbetegedése van), és az utóbbi napokban volt időm pakolászni is.
Minden nap kimegyünk az udvarra is. Érdekes, hogy ezelőtt könnyen találtunk "kifogást", például, hogy nagyon erős a szél, vagy most pont nagyon esik a hó - de most nem. Most kint vagyunk minden nap. Mindannyiunknak szüksége van rá, és nem csak a friss levegő miatt. De egy idő után a lányok is egymásra unnak, elkezdenek veszekedni. Gigi sikít. Panni kiabál. Gigi megtépi Pannit. Panni lelkileg összetörik. Na ilyenkor jó kimenni egy kicsit...
Az elmúlt pár napban nagyon megenyhült az idő (kb. a magyarországi hóval egyidőben), és eléggé összeesett a hó. De előtte mindent kihoztunk a hóból, amit csak lehetett!
Sikerült átásnom az egyik alagútból a másikba! Nagyon büszke voltam magamra! :)
Csúszda hason, hóba:
Panni fára mászik.
Hóvár :)
Játszótér:
Igen, az ott a csúszda.
Szintén nagyon jó kinti program (és hó sem kell hozzá) a "kincs" keresés. De nem igazi kincset keresünk, és igazából semmi előkészület nem szükséges hozzá. Kimegyünk a kertbe, vagy az erkélyre, vagy csak kiülünk az ablakhoz, és mondom nekik, hogy mit kell keresniük. Például piros autót, utánfutót, postaládát, szarkát, létrát, babakocsit - bármit. A lányok élvezték, és észre sem vették, hogy sétáltunk közben, így egyikük sem nyafogott, hogy "meddig kell még menni?".
Kirakó-napot is tartottunk, az összes kirakónkat elővettük, kiraktuk, és utána bedobozoltuk.
És kész!
Tánc-napot is tartottunk. Panni balett tanára küldött minden balerinának egy balett-bingót e-mailben, 24 táncos feladattal. Panni egyedül öltözött fel a nagy eseményre.
A tánchoz pedig frizura dukál - ami mindenkit meglepett, ugyanis Gigit sokszor még megfésülni sem lehet...
Aztán jöhetett a koreográfia.
Na jó, fésülködni egyikőjük sem szeret. Panni három napos fonattal, fésülködés után (... kisírt szemekkel...).
Szivárványt is készítettünk, mi vagyunk a fentiek :)
Panni rajzolt sok mást is:
"Vigyázz a koronavírussal <3 Pannitól" A képen Jézuska látható. Keresni kellett Panninak egy képet Jézusról, hogy le tudja rajzolni. Mikor meglátja: "Mamma, te tudtad, hogy Jézus fiú volt?"
"Mamma, te az én szívemben, és én a tiédben"
Tefiti és Teka (Vaiana)
Az óvónéninek (akik előtt le a kalappal, mert minden nap küldenek videó-üzenetet, feladatokat, játékokat)
Gigi is színezett az óvónéninek
Tornáztunk is (vagyis a lányok - itt nekem megint volt 20 perc "szabadidőm"). Találtunk egy plüssös tornát, nagyon jó volt! Végigcsinálták mind a ketten! És nagyon elfáradtak :)
Volt egy szülinaposunk is, 11 éves a kis drágánk!
A Down-szindróma világnapjáról sem feledkeztünk meg!
Amióta itthon vagyunk, a lányok képesek minden nap felfordítani a lakást, én nem is tudom, hogy csinálják! Akkora rendetlenséget tudnak csinálni percek alatt, hogy az már tehetség számba megy!
Ezáltal jöttem rá arra is, hogy miért is alszik Gigi újra délutánonként. Mikor szólok, nekik, hogy egy kicsit pakoljanak már össze, Gigire hirtelen rátör az álmosság. Szegény Panni ilyenkor egymaga pakol el. Gigi pedig elalszik.
Elkezdtünk végre csomagolni, bevontam a lányokat is.
És Torrest is :)
Mára már odáig fajult a dolog, hogy dobozban élünk :)
De legalább nem tudok leesni az ágyról :)
A szomszéd bácsitól kaptunk egy gyönyörű fenyőt, elő-beköltöző ajándékként. Pont ilyet szerettünk volna Pannival! Hiányozni fog a bácsi, szerintem mi is neki. <3
Humormorzsák a karanténból (is):
Gigi (még mindig csak pelenkába hajlandó kakilni): "Mamma, kakilnom kell. Felvehetek egy pelust?"
Én: "Menj ki a fürdőszobába, vedd le a bugyid, és vegyél fel egy pelenkát. Ha segítség kell, szóljál!"
Gigi kijön a fürdőszobából: "Felvettem"
Igaz, nem mondtam neki, hogy hova vegye...
Én: "Lányok, képzeljétek, Magyarországon esett a hó!"
Gigi reggel: "Kérek még narancslét"
Pappa: "Gigi, nem kapsz többet, már ittál három pohárral."
Gigi hangosan sírni kezd: "De én négyet akarok!"
Büszke vagyok a fejszámolására :)
Fasírtot eszünk.
Gigi: "Én nem szeretem ezt a húsgolyót!"
Én: "Ez nem húsgolyó, ez fasírt." (nem ezt a fajtát hívjuk húsgolyónak) És tudod mit, a Sapinak a fasírt a kedvence!"
Panni: "Hmmm, mamma, mondd meg a Sapinak, hogy én imádom a fasírtot!"
Gigi: "Mamma, mondd meg a Sapinak, hogy én elküldöm neki az enyémet!"
Panninak bújik hátul egy rágófoga, meg van dagadva és érzékeny.
Panni: "Hú Mamma, most pont olyan vagyok, mint a kis Magor (majd' 9 hónapos). Szegény, most átérzem, hogy min megy keresztül!"
Panni ül a wc-n, Gigi bemegy utána.
Panni: "Gigi, kakilok, csukd be az ajtót!"
Gigi: "Nem tudom. Nagyon elfáradt a kezem."
A lányoknál még mindig van bent babaőr, ugyanis Gigi még mindig sokszor ébred éjszaka. Az elmúlt éjszakákon többször szólt (úgy hajnali 3 óra körül), hogy hozzak neki zoknit. Tegnap esti eszmecsere a fürdőszobában:
Én: "Gigi, vegyünk fel egy zoknit, hogy ne éjszaka kelljen a mammának bejönnie!"
Gigi: "Á, nem kell mamma! Majd mondom a kvítbe."
Én: "Mit csinálsz?"
Gigi: "Majd mondom a kvítbe!"
Fordítás: a "kvít" fehéret jelent. A babaőrünk fehér. Szóval, Gigi úgy gondolta, hogy nem kell zokni, majd éjszaka szól a babaőrbe!
Talán még egy pár szó arról, hogy miket csinálunk, hogy erőben tartsuk testünket, lelkünket (igazából ezeket eddig is csináltuk...):
- házi kenyeret eszünk, kovászosat (immáron bő három éve, nekem már a készítése is orvosság a lelkemnek)
- Fermentálok (bő egy éve) főleg káposztát, néha csak a leve kedvéért is, de azért ha kibontok egy üveg jó érett káposztát, elcsipegetem azt is elég gyorsan (azt sosem éri meg, hogy székelykáposzta legyen belőle, mert addigra mindig megeszem...). De készítettem már sokféle zöldséget, sőt gyümölcsöt is így, akár ivólének is. Egy relatív friss kísérlet a fermentált köles, amiből camembert sajtot készítettem - nagyon finom volt! (és nagyon büdös)
- Mézbe teszek citromot, gyömbért, fahéj rudat és szegfűszeget - nagyon finom teába, de magában is!
- sok-sok csírát eszünk (folyamatosan készül az utánpótlás)
- sok-sok hagymát, fokhagymát, gyömbért eszünk (főleg én)
- Igazából ami új, az az, hogy megemeltük a C-vitamint és a D-vitamint is. Nekem és Håvardnak nem sok kell a megemeléshez, mert mi normál esetben semmilyen vitamint nem szedünk. A lányok azért szoktak kapni, de gyakran van, hogy elfelejtem. Most viszont szedjük mindannyian.
- Szerencsénkre mindkét lány nagy gyümölcsevő, ezért a vitaminokhoz így is hozzájutnak (bár ki tudja, mennyi vitamin van ma már a gyümölcsökben...). Panni pedig hatalmas zöldség fogyasztó (főleg nyersen), mindig a zöldség tűnik el először a tányérjáról.
- Minden nap kint vagyunk a levegőn. Bár én ugye a felsőlégúti fertőzésem miatt karanténban vagyok, az udvarra, és sétálni így is el lehet menni. Kell is, jó is.
- Párologtatunk citrom és borsmenta olajat, ami jól megnyitja a légutakat.
- Havard jár bevásárolni, egy héten egyszer. Ő az egyetlen, aki elhagyja a lakást. Egyébként sehova sem megyünk.
- Gyakran mosunk kezet, sokáig, és alaposan.
- Én (kicsit hipochonder módon) gyakran fertőtlenítem a kilincseket is, mosdót, stb, főleg miután Håvard vásárolni volt.
Hát ennyi volt mára. Nagyon vigyázzatok magatokra, és egymásra! És szeressétek egymást nagyon! Nagyon nehéz most, hogy nem tudunk együtt lenni azokkal, akiket szeretünk, és piszkosul hiányoznak! DE hinnünk kell abban, hogy egyszer ennek is vége lesz, és akkor újra magunkhoz ölelhetjük őket! De azért nem árt elmondani, hogy szeretjük egymást, és hálásak vagyunk mindazért, amit egymástól kaptunk, és kapunk minden nap. Mert jó hallani. És jó mondani is.
