Számoltuk vissza a napokat. Végre elérkezett a hétfő. Az óvodában már mindenki tudta, hogy érkezik a "Tante", a Körianyu. Pannitól megkérdezte az óvónő, hogy a magyar nagynéni jön-e. Erre ő azt mondta: "Nem, nem. Ez nem az a része a családnak. Ez a svájci nagynéni." Az óvónő azóta is gondolkozik, honnan van ezeknek a gyerekeknek a magyar és a norvég mellett még svájci gyökerük is... Egy kis segítség: Bogi, aki igazából a magyar nagynéni, Svájcban él. Szóval ő a svájci Nagynéni :)
Az utolsó nap lassan telő óráit szerencsére feledtette a friss hó és az ovis csúszkálás.
Éjfél előtt nemsokkal végre megérkezett a Nagynéni is, sajttal gazdagon :)
Másnap reggel teszteltük a friss havat.
Hó-unikornis :)
De bent is kreatívan telt ám az idő - nem mindenki lehet olyan szerencsés, hogy egy Montessori tanár a Nagynénije!
… Akitől sok mindent tanulhat az ember!
Szerencsére enyhült az idő, -12ből -2 lett, és már mentünk is hóembert építeni. Sikerült! 5 órakor már ilyen sötét volt (aztán átállítottuk az órát, és még sokkal sötétebb lett).
Pipája is volt, csak mindig elejtette szegény...
Nem értettük, hogy Gigi miért csak a hóember háta mögött van. Azt mondta, kidíszíti, és vitte magával a kavicsos vödröt. Ki sem akart jönni a hóember mögül. Aztán mikor megláttam, elolvadt a gyönyörű "díszítéstől".
Mikor készen lettünk, Panni még húzta (volna) Gigit egy kört, aztán bementünk kakaót inni :)
Pénteken Bogi bejött velem dolgozni. Mikor már kellőképpen kidolgoztuk magunkat, elsétáltuk a központba, és megkezdtük a hétvégét egy kis vásárlással.
Az idén valahogy összeolvadt az ősz és a tél. A helyiek azt mondják, hogy az idén legalább 3 héttel tovább maradtak a fákon a levelek. És tényleg. Sok helyen nagyon furcsa látni, hogy bár hó van, de a fákon még ott vannak a levelek. Azért azt is hozzátenném, a helyiek szerint ez még csak ősz, a tél még nem kezdődött meg (pedig -16 fok volt tegnap).
Visszafelé elhoztuk a lányokat az oviból, és az irodámban vártuk meg Pappát.
A hétvége megkoronázása az volt, hogy Panni hozhatta haza az oviból Bjørnis-t, a tűzoltó mackót. Már két hónapja vártuk, hogy Panni nevét húzzák ki (ő lett az utolsó). De annál nagyobb büszkeséggel hozta a hátán a tűzoltó-hátizsákot.
Bjørnis keddig van nálunk. Azt hiszem nagyon jó sora van!
"Mamma, engem is fényképezz le!"
De az élet nem csak játék és mese, hogy egy klasszikust idézzek. Bjørnis azért jött, hogy a lakás tűzbiztonsági ellenőrzését elvégezzük. Tűzjelzők, poroltók ellenőrzése, menekülési terv elméletben és gyakorlatban. Mi ezt mindig elgyakoroljuk a tűzoltósági nyíltnap után, de nem árt az ismétlés. A faházak ugyanis pár perc alatt leéghetnek...
Az első tűzjelzőt Panni ellenőrizte.
De olyan hangos volt, hogy a másik kettőt inkább ránk bízta :)
A menekülés viszont nagyon jól megy!
Aztán esett még 20 centi hó, amibe nem lehetett nem kimenni...
Persze volt, aki hamar kifáradt, és inkább aludt (most Gigire gondoltam... :) )
Gomma és Panni addig is nagyon jól szórakoztak!
A lányok mostanában hosszú órákon keresztül eljátszanak együtt. Olyan jó látni (hát még hallani...). Itt éppen beöltözőset játszanak, Panni segít a testvérének.
És amikor már azt hinnénk, hogy az összes kiöltözős ruha Gigin van...
… akkor rájövünk, hogy tévedtünk! :D
:D
És még mindig nincs vége!
Pannusnak még mindig megvan a foga. Én már nem is értem, mi tartja, mert annyira lóg már. Az oviban az egyik kisfiú megmutatta Panninak, hogy kell a fogat kihúzni (a kisfiú ki is húzta a sajátját). Panni próbálkozik, de még nem jött ki. "Látod Mamma, már vérzik, ez már jó jel! Bevihetem holnap ezt a véres papírt az oviba?"
Már-már tradícióvá vált, hogy sarki fénnyel búcsúztatjuk a látogatóinkat. Most sem volt másképp.
Panni szombaton este látott először igazán erős, izgő-mozgó sarki fényt, ugyanis általában alvásidő után szokott ideérni. Erről azért nincs kép, mert a takaróba tekert Pankát tartottam a karjaimban a teraszon (aki akkor már bugyira vetkőzött). Nagyon tetszett neki, bár azt mondta, hogy elég félelmetes volt. :)
Másnap reggel Gommától könnyes búcsút vettünk. Gigi azt mondta, hogy "Mamma, én nagyon fogom szavnézni a Gommát". Gigus elég rendesen keveri a norvégot a magyarral. De nagyon szépen tudja magyarul ragozni a norvég igéket is :D Szóval, neki nagyon fog Gomma hiányozni. Pannikám is sírt.
De otthon a teraszról integettünk a repülőjének.
Délben kivittem Gigit aludni. Mire bejöttem, Panni elbújt, és ez üzenet várt az előszobában :)
Most pedig itt ülök a nappaliban, nézem ahogy hatalmas pelyhekben hull a hó. Közben csomagolok. Holnap Oslo-ba repülök. Ott leszek péntek estig. Munka, megint. Remélhetőleg az év utolsó "távolsági" munkája. Nagyon fognak hiányozni a lányok. Lemaradok Gigi első halloweenes kopogtatásáról. Valószínűleg Panni első tejfogának kipottyanásáról is (hacsak ki nem húzza ma este...). Még el sem indultam, de már alig várom, hogy visszaérjek. Na, megyek csomagolni. Csodálatos hetet mindenkinek!
