Pannikám nagyon várta Nagyi és Sapi
érkezését. Már hetekkel előtte is csak erről tudott beszélni, hogy nemsokára itt
lesznek és miket fognak majd együtt játszani.
Nagyon nagy volt a szerelem ez alatt a
majd’ két hét alatt, amíg itt voltak.
Mivel Panka még mindig köhögött egy
kicsit (igazából még mindig köhög), én is már lassan egy hónapja meg vagyok
fázva, ráadásul képesek voltunk egy hét után megfertőzni mindenkit – ezért elég
nyugisra vettük a mindennapokat.
Már amennyire a magyar nagyszülők nyugisra
tudnak venni valamit… Sapi rögtön nekiállt havat lapátolni, hólabirintust és
bobpályát építeni. Mindkettő szuper jó móka volt – kicsinek és nagynak
egyaránt!
Így kell a szánkóból kiszállni - Panni módra :)
Nagyi kivette a részét a
sütésből-főzésből, emelett gőzerővel kötötte a hosszú szárú gyapjú zoknit, amit
annyira szerettem volna.
A pelus-cseréből mindenki kivette a
részét, és a “reggeli pisi Pannival” is közkedvelt tevékenység lett. Bár még
mindig nem vagyunk szobatiszták, a reggeli első pisi mindig a wc-be csurog.
A hideg, szeles napokon bent játszottunk,
főleg a legóval – Panni imád tornyot építeni (mi felnőttek pedig rájöttünk,
hogy ezt sosem növi ki az ember).
Másik igen kedvelt tevékenység volt –
szokás szerint – a bújócska, amit Panni
mostmár hangeffektekkel is kiegészít (ugyanis tapsol közben…).Ha jó szorosan becsukja a szemét, bizony senki sem találja meg!
Sapival “Bözsi-nénit”
is játszottak – vagy ahogy Panni hívja: “Bödzsi néni” vagy “Bugyi néni”.
Bohóckodunk!
Az új Bogyó és Babóca dvd-t is megnéztük
párszor, és Micimackót is – mindkettőt Nagyitól és Sapitól kapta.
Mivel a közelgő utam miatt a Nagyszülők
nem tudtak Panka szülinapjáig maradni, ezért tartottunk egy kis elő-ünneplést.
Az elmaradhatatlan norvég szülinapi kellék, a korona, az idén új stílust kapott
a tavalyi rózsaszínhez képest.
Előszülinap vagy nem, a torta sem
maradhatott el!
Kissé tartok attól, hogy Panka
összezavarodik így az ünneplések miatt. A jövés-menés, utazás miatt mi
háromszor tartottunk Télapót, háromszor karácsonyt, és bizony a születésnap
pedig négyszer lesz megünnepelve. Ebből adódóan, meglehetősen sűrűn kap kisebb-nagyobb
ajándékokat, meglepetéseket. Úgyhogy az én drága gyermekem szinte minden nap
kiteszi a kis cipőjét, hogy a Télapó majd hoz bele ajándékot, és bizony elég
sűrűn elmondja, hogy “Panni szeretne ajándékot! Panninak hoz ajándékot a
Jézuska!” És ilyenkor mindig kezdődik a ‘magyarázkodás’, hogy “Gyere csak ide
Panni, Mamma szeretne Neked mondani valamit…”. Ráadásul mire a szülinapozásnak
vége lenne, jön majd a húsvét (ami itt ugye egy egész hétig tartó ünnep) …
Szóval, az ajándékok most
sem maradhattak el!
Még mielőtt bárki
meghökkenne, itt teljesen normális, hogy a gyerek két éves korára síelni tud…
úgyhogy nem várhattunk tovább mi sem :)
Különösképp felhívnám a figyelmet a nyelv-tartásra! Ez nálunk családi vonás! :)
Pankám rögtön ráállt, mint
egy profi, és már csinálta is a Bogyó és Babócából tanult símozdulatokat.
Aztán irány tesztelni a hóban is!
Azután játszunk még egy kicsit!
Hógolyózunk!
Aztán gyorsan bújócskázunk egyet!
És még egy utolsó hócsata!
Pankám rájött arra, hogyan tudja a
körülötte lévőket méginkább levenni a lábáról. Csak hogy megerősítse a
mondandóját, egy ideje mindig hozzáteszi: légyszíves – és meg kell zabálni
érte! “Sapi, légyszíves számolj ötig!” vagy “Nagyi, légyszíves ülj ide!”
Az elmúlt két hét aranyköpéseiből néhány
gyöngyszem:
- “Nagyi! Ott vannak fent a
lufik (mutat fel a plafonra), fent a Lombok felett.”
- Panni Sapi és az asztal
között próbál átvágni: “Óóó, beszorult a Panni!”
- Nagyi felveszi a
piros-keretes szemüvegét, erre Panni: “Nagyi, véres a szemüveged!”
- Panni felébredt éjszaka, és
sír: “Mamma! Mamma! Cici!” – ezt így jónéhányszor,
aztán teljesen nyugodt, érdeklődő hangon megszólal: “Mamma! Van valami franc
itt az ágyon!” – az a franc a szoptatós párna volt, én meg persze szakadtam a
nevetéstől…
- Sapi angolul számol tízig, erre Panni:
“Sapi norvégul beszél”
- Panni felmegy a domb tetejére és lelöki
a szánkót: “Óóó, nincs benne a gyerek!”
- Miközben Mamma gyantázta a lábát, Panni
előhúzta a kisszékét és levette a harisnyáját. Nagyi megkérdezte: “Panni, miért
veszed le a harisnyádat?” erre jön a válasz: “Csak gyantázok”
Kedden a repülőtéren könnyes búcsút
vettünk a Nagyszülőktől. Pankám csak azt mondogatta, hogy megy Ő is a “nagy
repülőgéppel”.
Azóta is minden
reggel keresi, hogy hol van a Nagyi és a Sapi. Ekkor megkérdezem tőle, hogy “Emlékszel?
Elvittük őket a repülőtérre és hazamentek.” Erre Ő: “Igen, elmentünk a
repülőtérre, Nagyi és Sapi levették a cipőjüket (értsd: biztonsági ellenőrzés)
és hazamentek a nagy repülőgéppel a Wacihoz, Erikhez és Negrihez.”
Tegnap azzal fogadtak az oviban, hogy Pankámnak lett egy nagy púp a homlokán, mert nekiesett az öltözőben a padnak. Azóta óránként kenem mindenféle csodaszerrel. Szegénykém, elég mókásan fog kinézni a szülinapi képeken!
Ma ünneplik az oviban a szülinapját (itt nincs se torta sem semmi). Remélem, hogy be mer majd a kör közepébe állni egyedül, amíg a szülinapos dalt éneklik neki :)
Kitették a zászlót is a szülinaposok nevével (a másik kislány ugyanazon a napon, ugyanott született, mint Panni).
Itthon nagy nehezen rávettem, hogy vegye fel mégegyszer az ovis koronáját. Csak a kezdet volt nehéz, ugyanis utána le sem akarta venni!
Két évvel ezelőtt, ezen a napon kezdődtek hajnalban a fájások. Aztán délelőtt megérkeztek repülővel a szüleim, itthon még jól elmókáztunk, majd délután indultunk autóval a kórházba, Hammerfestbe. Életem legfájdalmasabb két órás autó-útja volt! De megérte!
