Lassacskán telnek a napok. Iskola, óvoda, délutáni foglalkozások. Korona, influenza, hányás-hasmenés mindenhol. Imádkozom, hogy minden elkerüljön minket. Pappának munka, nekem átvirrasztott éjszakák. De megérkezett Nagyi, úgyhogy készen állunk a nagy útra. Egyetlen apró probléma, hogy a viharok is ideértek. Ismét le van zárva a kórházba vezető út (hóvihar miatt), de én most már úgy gondolom, nem is lenne olyan nagy baj, ha mentőrepülővel vinnének. Legalább nem kéne órákig zötykölődni az autóban. Átvészeltük a hétvégét is, Pappa éjszakás volt csütörtöktől hétfőig. Ilyenkor mindig extrán izgalmasak az éjszakák. Pannival és Gigivel szerencsénk volt, mert pont a nappalos héten indult meg a szülés. Most jövő hét hétfőig van időm. :D Giginek pénteken van az iskolában a beiratkozós-elbeszélgetés, nem tudom, itthon leszünk-e még akkor.
Tegnap került sor az idei év utolsó síkupájára. Én az utolsó három alkalommal már nem vettem részt ezeken, de most összeszedtem magam, és én is ott voltam a lányokkal.
Az utolsó kör után ünnepélyes díjkiosztó és kávézó volt a gyerekeknek és a családjuknak.
Nagyon jó hangulatú rendezvény volt ez is, és én ismét rájöttem arra, hogy nem szeretnék egy nagyobb városban élni. Ezek a kis közösségek annyira összetartóak, és itt még tényleg szakítanak időt arra, hogy a gyerekek, családok tudjanak minőségi időt együtt tölteni. Szeretem a 'mindenki ismer mindenkit' érzést (mondjuk én így is nőttem fel), és azt, hogy mi is ennek a kis közösségnek a része vagyunk, pedig csupán két éve költöztünk ide. Erről jut eszembe, két nap múlva lesz két éve, hogy beköltöztünk az új otthonunkba.
A lányok lelkesedése itthon sem hagyott alább.
Megérkezett a márciusi hó is, igaz elég sokat késett. De csak hull és hull szüntelen, gyönyörű hatalmas pelyhekben. A kis hóemberünk is így ért haza az iskolából:
Eltelt bő 39 hét. Tegnap éppen azt beszélgettük Pappával, hogy mennyire gyorsan eltelt ez az idő. Ugyanakkor nagyon sok minden történt a nyár óta, mióta megtudtuk, hogy gyarapszik a családunk. Olyan hihetetlen, hogy hamarosan háromgyermekes szülők leszünk. Ez az időszak igazi érzelmi hullámvasút volt számomra. Veszteségek a családban, koronavírus, munkahelyi nehézségek, fáradtság, és a mindennapok apró-cseprő dolgai. Persze mindig mellettem volt az én drága párom, aki mindig kihúzott a gödörből, a gyerekeim, a családom. Hálás vagyok a szomszédainknak is, akik mindig felajánlják a segítségüket. A múlt héten két frissen sült kenyérrel leptek meg minket, hogy nekem már ne keljen sütni. A körülöttünk lévőkön kívül két személyt szeretnék még megemlíteni, aki nagy segítséget és erőt adott a mindennapokban. Tiszta szívből ajánlom őket mindenkinek. (Nem szponzorált tartalom, csak remélem, hogy másnak is segítségükre lehetnek.)
A várandósság alatt szülésfelkészítő meditációkon vettem részt, Kuharcsik Réka HypnoBirthing szülésfelkészítő szervezésében. Erről még írni fogok bővebben, de addig is csak ajánlani tudom minden kismamának. Minden meditáció csodálatos élmény volt számomra. Nem csak az ellazulás és a relaxáció, hanem a kisbabámra, saját belső énemre való figyelem, a babámhoz való csodálatos kötődési élmény. Két gyerek és a mindennapi teendők mellett ezek az órák nagyon fontossá váltak a zsúfolt mindennapokban. Réka szülésfelkészítő tanfolyamokat is tart rendszeresen. Ha az első várandósságom alatt részt vettem volna ezen, valószínűleg egy egészen más élmény (és tényleg élmény) lett volna a szülés. Akit érdekel, itt tud meg többet: Örömteli Szülés
Egy másik személy, aki szintén nagy szerepet kap közvetetten a mindennapjaimban (és már nem először), Bea barátnőm, akivel együtt jártunk főiskolára. Tőle tanultam meg az esszenciális olajok jótékony hatásait, használatát, szeretetét, és aki a mai napig azonnal a segítségemre van ezekkel kapcsolatban (is). Az olajok a mindennapjaink részévé váltak, legyen szó vírusról, nyugtalanságról, vagy csak egy kis felfrissülésről. A szülős-csomagomban is ott vannak a legfontosabb olajok - használati utasítással, hogy Pappa is tudja, mivel mit kell csinálni. :) Az olajok mellett a meditációba is bevont Ő is, már a második negyvennapos online meditáción veszek részt Bea szervezésében. Annak ellenére, hogy nem vagyok átszellemülten alternatív típus, nagyon hálás vagyok, hogy ezek a dolgok az életem részévé váltak, hosszabb-rövidebb időre, időszakokra. A mai rohanó, stresszel teli világban egy kis menedéket nyújtanak. Az olajokról és Bea elhivatottságáról itt olvashattok bővebben: Van rá olajam és Illatok szárnyán
Volt egy kis balesetünk is, sőt, több is. Tegnap például a szekrény borult rám a mosókonyhában (úgy látszik, nem csak az én egyensúlyom központja változott meg). Múlt hétvégén pedig Gigi esett le a lépcsőn. Jaj, nagyon rossz volt, legalább 5-6 nagy koppanást lehetett hallani (gondolom a lépcsőfokok számával megfelelőt). Még a nagy pocakkal is én vagyok a legfürgébb a családban, úgyhogy én voltam az első, aki leért hozzá. Nagyon sírt szegény. Én meg gondolkodás nélkül rögtön felkaptam, bevittem a nappaliba. Szerencsére jónéhány hatalmas véraláfutáson kívül nem lett más baja, de nekem egész éjjel görcsölt utána a hasam. Még jó, hogy Gigi egy sovány, 15 kilós gyerek.
Ezt a képet az én drága kis lesifotósom, Panni készítette:
39. hét:
A súlyom változatlan, 61 kg vagyok, valami csoda folytán csupán 6 kilót híztam. A pocakom körfogata 109 cm, és már eléggé "lóg".
A szülés időpontjára vonatkozó tippek pedig a következők:
Március 18 - csontkovács; március 21 - Nagyi; március 25 - Panni; március 29 (ma) - Pappa; március 30 - Panni másodszor; március 31 - norvég Nagymama; április 1 - Gigi, Sapi; április 2 - én; április 3 - ciklus szerinti kiírás; április 4 - Gomma; április 6 - ultrahang szerinti kiírás.
De én már csak azt mondom, hogy nagyon sok idő már biztos nem lehet hátra. :)
