A fákról már igencsak lehullottak a levelek, ezért elsétáltunk őszi levelet gyűjteni. Mindenféle színűt, formájút. És utána kezdődött az igazi móka! Kifestettük őket és nyomdáztunk velük. Panni nagyon szeret festeni, úgyhogy ezzel jól elfoglaltuk magunkat.
Következő hétvégére egy újabb ötletem támadt. Az alapanyagok beszerzése viszont bonyolultabbnak bizonyult, mint gondoltam volna. Hihetetlen, de igaz, Altában 10 különböző üzlet bejárása után sem lehetett krepp papírt találni. Már-már teljesen feladtam, mikor valaki ajánlott még egy lakberendezős boltot. Igazából nem is nagyon akartam még oda is elmenni. Vettem egy csomag őszi színű szalvétát, úgy voltam vele, végszükség esetén ez is jó lesz. De az utolsó üzletben találtam krepp papírt. Igaz, csak pici darabok voltak, és igazából nem is azok a színek, amiket szerettem volna, de ezek is megteszik. Délelőtt apró galacsinokat csináltunk belőlük. Panni is élvezte a dolgot, ráadásul nagyon tetszett neki a "galacsin" szó! :) Mindannyian csináltunk egy-egy kézlenyomatot, amit egy nagy papírra ragasztottunk. Utána jöhettek a galacsinok is.
Az első néhány jó mókának bizonyult, de Panni elég hamar megunta a dolgot.
Úgyhogy a végén közös erővel fejeztük be az őszi-krepp papíros-fa projektet...
Két héttel ezelőtt Pankám kicsit náthás lett. Nem tulajdonítottam neki túl nagy figyelmet, mert az oviban is minden gyerek taknyos. Egészen addig, amíg egyik este lett egy kis láza. Nem magas, a hangulatát sem befolyásolta. A szája körül pedig jött néhány apró kiütés. Igazából emiatt sem aggódtam, mert mikor megfázik, kicsit ki szokott pattogni a szája körül. Mikor betelefonáltunk az oviba, hogy Panni ma itthon marad, megkérdezték, hogy neki is kéz-láb-száj betegsége van-e, ugyanis sokan ezzel szenvednek most. Mondtam, hogy nem hinném, mert se kezén, se lábán nincs semmi. Másnap is még volt egy kis hőemelkedése, de ezen kívül semmi. Harmadik napra már teljesen lázmentes volt, párom úgy gondolta, másnap mehet is az oviba (itt ugyanis nem 'divat' a gyereket itthon tartani). De estére aztán megindultak a kiütések. Sok-sok a szája körül, még bent a szájában is, ettől enni sem tudott szegénykém. Mégis a kéz-láb-száj betegéség...
Ez volt a legrémisztőbb ez egészben egyébként, hogy az én mindig jó étvágyú tündérkém szinte egy falatot sem evett 3-4 napig. Persze a banán és a különböző gyümölcspürék, na meg a párolt sárgarépa most is lementek, de ezeken kívül semmi.
A kezén és a karjain is volt pár piros pötty, a combjain és a popóján is, de úgy tűnt, nem viszkettek szerencsére. Még akkor sem, mikor kisebesedtek. Rendületlenül kenegettem kék-kenőccsel és propolisz krémmel felváltva, nem is maradt helyük! Az első napokban kicsit 'lassúbb' volt a tempó a megszokottnál.
De a babáknak még betegen is nagyon jó gondját viselte!
És Torrest is mindig bevonja a játékba!
A festésre is nagyon rákaptunk! Meglepően sokáig lefoglalta magát a Némós kifestővel :)
De igazából a kedvünkkel semmi gond nem volt az egész betegség alatt.
Még bújócskáztunk is!
Az éjszakákkal viszont megszenvedtünk egy hétig. Sokszor ébredt sírva. Én pedig a derékfájásomról teljesen megfeledkezve, nindzsaként ugrottam ki az ágyból és már bent is voltam nála. Elég nehezek voltak ezek a napok, mert Håvard dolgozott, én pedig nagyon nehezen tudtam/tudok mozogni. Ezért, hogy támogassuk a nyugis benti tevékenységeket, na meg a legújabb Némó iránti szerelmet, Panni kapott egy új kirakót (mostanában Némó és más tengeri témájú állatok a kedvencek).
Mondtam neki, hogy csukja be a szemét:
Az egyetlen 'hiba' csak az volt, hogy 12 darabos kirakót vettünk, és ezt már aznap kirakta fejjel lefelé is. Szóval legközelebb, csakis 24 darabos jöhet szóba :)
A rajz-készségét remélhetőleg nem tőlem örökölte! De már tud napocskát rajzolni, sőt, pár nappal ezelőtt lerajzolta Pappát is!
Imádni való 'nagy' szerelmem:
Voltam 28 hetes kontrollon a bábánál. Azt mondta, beutal nőgyógyászhoz, mert szerinte pici a hasam, ráadásul nagyon sokat görcsöl is, úgyhogy jobb lesz megnézni, hogy minden rendben van-e odabent. A terheskontroll még mindig csak egy pisi minta vizsgálata, pocak mérés és szívhang meghallgatásából áll. Még nem kaptam időpontot, úgyhogy kíváncsian várjuk, mikor kerülünk be az extra ultrahangra. A következő ellenőrzés a bábánál 3 hét múlva lesz.
Nagy boldogság ért 'kívánósság' tekintetében is. Vettem egy tyúkot, hogy majd főzök belőle egy finom levest. Olyan jó kis zsíros pipi volt, úgyhogy azonnal elhatároztam, hogy sütök belőle töpörtyűt. Nem sok lett belőle, de addig a fél percig, amíg magamba tömtem az utolsó darabot is, olyan érzés volt, mintha otthon lettem volna...
Mostmár tényleg úgy néz ki, hogy "mindjárt kész vagyok" a diplomamunkával. Már csak olvasgatom, javítgatom itt-ott. Két hét múlva megy előolvasásra, egy hónap múlva pedig leadom. Remélhetőleg a védés november első felében lesz.
Ezen kívül, egy elég nívós nemzetközi projekt vezetősége (Winter: New turns in arctic winter tourism) felkért, hogy a november 14-i összejövetelükön mutassam be a kutatómunkám eredményét. Elég rossz időzítés, de számomra egy nagyon nagy dolog, úgyhogy azt mondtam, hogy ha akkor még egyben leszek (és még tudok menni), akkor nagyon szívesen. Szóval izgalmas dolgok előtt állunk :)
Mióta több időt töltök itthon, egyre több kenyeret sütök!
Egy piszok fogfájás is betett nekem, gyökérkezelni kellett a fogamat. De azóta minden rendben :)
Már olvasom a hipnoszülés-könyvet és elkezdtem a relaxálós cd-t is - úgyhogy pozitív vagyok, minden simán fog menni!
A legutóbbi kép a héten készült, 29 hetes pocakosan.
Akkor és most - 2013 / 2016 :)
