Végre elérkezett az advent; gyönyörű fényekkel, csodás illatokkal, piros függönyökkel, és persze a manóinkkal: Hópihével és Selmával. A lányok már annyira várták őket. Na jó, én is. Még Frida is hangosan kacagott, mikor meglátta őket. Az idén talán még csibészebbek is, mint eddig voltak. Mármint a manók. Kicsi és nagy egyaránt várja a reggeleket, hogy meglássuk, mivel örvendeztetnek meg minket aznap.
Az érkezésük előtt már több jelét is hagyták annak, hogy nálunk jártak.
Advent első vasárnapján megérkeztek. Hát nem összerajzolták a fényképeinket?
Íme, az eddigi csínyek:
Felakasztották a bugyikat a karácsonyfára.
Becsomagolták a lányok csizmáit.
Mézeskalácsot loptak, és ettek.
Összetörték a tv-t.
Célba lőttek.
Függőágyat csináltak egy melltartóból.
Kirabolták Gigi malacperselyét.
A manókon kívül a Fogtündér is járt ám errefelé. Gigusunk jól nekiállt a "fog-vesztésnek", 10 nap alatt kettő esett ki neki. Vagyis pontosítanék: kettőt húzott ki. Annyira boldog, büszke volt! Az első fogánál Panni mondta neki, hogy húzza ki. Erre ő megfogta, kihúzta!
Jött ám a Fogtündér is. Gigi levelet hagyott neki, amiben megkérte, hogy ne vigye el a fogát.
A második foga pár nap múlva már nagyon mozgott, végül már teljesen keresztbe állt.
Mondtam neki, hogy lehet, hogy jobb lenne kivenni, mert így nehéz lesz enni. Egy pillanatra elfordultam, de már szólt is, "kihúztam". Jaj, az én kis bátor büszkeségem!
Ha már a fogaknál járunk, maradjunk is itt. Egy éve húzom a dolgot, de végre elmentem a szájsebészetre (Hammerfest-be, ahová szülni is "járunk"). A fogorvos tört bele egy fogat, amit bár nagyon erősen próbált, de nem sikerült kiszednie. Ráadásul a gyökere is gyulladt volt. Most, hogy Nagyi itt van, nem kellett Fridát magunkkal vinni, az időjárás is jó volt, ezért nem halogattam tovább. Igazából nem is volt olyan rossz élmény, túl vagyok rajta. A helye még fáj, a varratok is szúrnak (4 db), de biztos hamarosan rendbe jön.
Szegény Pannusom is kés alá kellett, hogy feküdjön. A nagy dudorból, ami már 4 éve a metszőfoga mögött van, most egyik napról a másikra kinőtt valami nagy. Nagyobb, mint a foga. Nem csont, nem tudjuk mi az. A fogorvos sem tudta, de beküldte szövettanra. Ugyanis kivágták neki. Panni egy hős volt! Ezek után reméljük, hogy a foga is visszahúzódik majd a helyére.
A lányok nagy kedvence és közös családi program, az Álarcos énekes. Mindig így advent körül van a döntője, amire Panni és Gigi mindig nagy izgalommal készül. Az idén sem volt ez másképp. (Igaz, tavaly pont koronásak voltak.) Panni volt a Farkas, Gigi a Zombi. :)
Már három hete, hogy visszamentem dolgozni. Azóta úgy érzem, teljesen a feje tetejére fordult a világ. Nagyon nehéz Frida nélkül lenni. A fejem sem akar közreműködni a munkában. Minden ebédszünetem pumpálással töltöm, hogy Fridámnak legyen anyateje másnap. Mikor pedig hazaérek, teljesen le vagyok eresztve. De ilyenkor kezdődik a második műszak, a három lánykámmal, otthon. Az adventi készülődésre pedig jóformán csak késő este jut idő. Na meg persze hétvégén. Az iskolában is volt a lányoknak adventi program, Panninak szombaton, Giginek vasárnap. Pappával ki-"kőpapírollóztuk", hogy ki melyikre megy.
Aztán itthon is volt mézeskalács-sütés. De ebből újabb adagot kell sütnünk, mert bizony már nem sok maradt.
Most pedig a preckedli volt soron.
Még sok-sok tervem van sütés terén, de majd meglátjuk, mire lesz időnk. Még este gyorsan készítettem egy adag kiflit tízóraira a lányoknak.
Itt már ugye nem jön fel a nap, és bizony elég sötétek a nappalok. Éppen ezért mindenki felkapcsolta már a karácsonyi világítást a házakon. A barátaink minden évben egy kis összejövetelt rendeznek a nagy napra, mikor először felkapcsolják a kivilágítást. Még a Télapó is eljött!
A norvég hagyomány szerint a gyerekek körbetáncolták a karácsonyfát.
Voltunk egy másik karácsonyfa-bulin is, csak itt elfelejtettem fényképezni (biztos nagyon fáradt voltam, mert ilyesmi nem szokott előfordulni).
Az adventi naptárunk is elkészült, és időben a helyére került, a lányok nagy boldogságára.
Már el is készült egy-egy karácsonyfadísz, amihez a naptárban voltak a kellékek.
Már a karácsonyfánk is áll. Tudom, magyar ésszel ez nagyon korainak tűnik. Gyerekkoromban nálunk is csak 24.-én hoztuk be a fát. De itt a legtöbb helyen miután vége van Halloween-nek, kezdődik a karácsony, és állnak a karácsonyfák. Így advent első vasárnapján mi is feldíszítettük a miénket.
Pappával ma megcsinálták a tradicionális mézeskalács-házat is.
Esténként pedig a a szintén tradicionális norvég adventi mesenaptárat nézzük, a Snøfall-t. Magyarországon is játsszák, Levél Mikulásfalvára a címe. Mi nagyon szeretjük, nincs advent enélkül. :)
Az adventi "koszorúnk" az idén is a nagyon letisztult, skandináv stílust követi. :D
Gyertya-gyújtáskor pedig az Adventi hírnököt énekeljük. Néha még utána is. :)
Zongorával együtt is énekeltük már, csak azt még nem sikerült videóra venni.
Vége a hétvégének, nagyon fáradt vagyok. Olyan érzésem van, mint ha le sem ültem volna az elmúlt két napban. Na, nem baj, az ülést bepótolom majd az irodában. Még erőt kéne vennem magamon, és megmosni a hajam. Hajjajj. :D
A végére egy kis mosoly; Pappa vigyázott Fridára, aki a szennyes-kosárban kötött ki.
