Fülbevaló és hasonlók

Szóval, végre hazaértünk!
Fogadóbizottság várt minket a reptéren - és fájó, de igaz - már nem nekem örülnek a legjobban. Pankám van a középpontban. Na jó, értem én, hogy miért, nem is hibáztatom őket :)

Sajnos, drága kicsi Mollykánk már nem várt minket itthon. A hazaérkezésünk előtti napon Ő már a piros-pöttyös-labdákkal-teli, örök vadászmezőkre költözött.

20.-án én már rögtön akupunktúrára mentem, mert a köhögésem csak romlott, az asztmaspray-m nélkül egy tapodtat sem tudtam megtenni. Ott aztán kiderült, hogy a helyzet nem valami rózsás, antibiotikumot kaptam, hogy elkerüljük a tüdőgyuszit. Kérdezte a doktornő, hogy ugye 3 óránként szoptatok? Mert annyi idő kéne, hogy elteljen a gyógyszerbevétel és a szopi között. Hát, mondom, nem. Óránként... Szóval, ez nem ment egyszerűen. Hiába pumpálok én, és próbálom neki odaadni üvegből, nem tudja szegénykém, mit kezdjen vele. A pépekből, amiket csinálok neki, még nem eszik annyit, hogy jóllakna. Próbáltunk már őszibarackot, sütőtököt.

Ráadásul, ha akármilyen iciri-piciri gyümölcshús, vagy bármilyen pici darab szilárd dolog a szájába kerül, rögtön öklendezik tőle. Úgyhogy elég sok síráson vagyunk túl. De szerencsére a gyógyszereket beszedtem, az asztmám meg mintha elvágták volna az akupunktúra óta.

Szintén 20.-án, Pannikámnak kilőtték a fülét. Valami hiper-szuper új technológiával csinálták, és orvosi szilikon fülbevalót lőttek be neki. Ettől biztos, hogy nem lesz allergiás, nem gyullad be, nem kell forgatni, kenni, semmi. Pont jó az olyan beszari szülőknek, mint én vagyok :) Sírás az volt, de szerintem nem volt vészes, az oltásokon is sírt ennyire. És gyönyörű lett!!! Sokat vacilláltam a piros és a kék fülbevaló között, mire a párom megjegyezte, hogy ő pirosat nem akar. Szóval a kéket a választottuk. Nagyon jól áll neki!

Estére kisétáltunk a faluba a koncertekre, és utána későn mégegyszer, a tűzijátékra. Nagyon szép volt, le a kalappal a Bugyi önkormányzat előtt!

Másnap, 21.-én, kicsi Pannim fél éves volt!
Itt jegyezném meg, hogy megint tiszta ideg vagyok! Panni fogyott! Cicin van állandóan, már kap mellé kóstolót más dolgokból is, és nem gyarapszik... Hogy mi a baj, nem tudom. Reggelente mérem, 220 gramm körül eszik. Egyszerűen nem értem, hova lesz belőle a kaja. Ugyanis egy hétig nem is kakilt! De erre még visszatérek.

Pénteken fogorvosnál voltam, gyökér-kezelték az egyik fogam. Mikor a fájdalomcsillapító kiment belőle, fájt elég rendesen. Féltem is, mi lesz velem másnap a lakodalomban...

Ugyanis szombaton lagziba mentünk. És az én kicsi drágaságom olyan gyönyörű volt, hogy mindenki megcsodálta.  Nagyon jól éreztük magunkat. Mielőtt visszamentünk a vacsorára, én már olyan ideges voltam a kaki-helyzet miatt, hogy felhívtam a védőnőt. Azt mondta, próbáljunk meg egy fél glicerines kúpot. Az én kicsi életem még soha nem sírt ennyire. Biztos görcsölt tőle a hasa. Azt hittem, megszakad a szívem. Csak úgy patakzottak a könnyei. Mikor végre kicsit megnyugodott - kakinak persze híre sem volt - kimentünk a kastélyba. Nekünk volt egy szobánk, itt Panni vacsi-cicit kapott, és utána lefeküdt, és hajnali kettőig aludt. Mi a vacsi után hatalmasat táncoltuk, még a párom is! Ez volt az első alkalom a hét év alatt, hogy táncoltunk! Bogicával is nagyon jókat roptunk - úgy láttam a fotós megörökítette, úgyhogy majd mutatom, ha megkapom :) Szóval mi fél kettőig voltunk a buliban. Lefekszünk, Panni felébredt, és kialudta magát. 4 óráig a cumijával verte a kiságyat, közben énekelt. Meg brűgetett, közben a kis ujjaival pöckölgeti a száját. Beszarás, milyen aranyos volt! A lényeg az, hogy én négytől hatig aludtam, mert akkor ugyanis a lánykám felkelt.

 Itt látszik a fülbevaló is!

Bogica csinált nekem egy csillám-tetkót:

Vasárnap végre - egy hét után - megérkezett a kaki!! Először két kis adag, aztán egy hatalmas, aztán megint két kicsi. Szóval kitisztult rendesen :)

Azóta itthon vagyunk, teszünk-veszünk, várjuk a jóidőt. A Nagyi bevásárolt Pannikámnak nyári ruhákból, úgyhogy jó lenne, ha belehúzna a napocska!

A fogorvosnál meg jól megjártam, mikor vissza kellett mennem. Nagy vagányan ülök be a fogorvosi székbe, mivel a fogam már gyökér-kezelve lett, ideg nincs benne, nincs ami fájjon. Fogdoktorbácsi dolgozik a fogamon, és egyszer csak AÚ, de nagyon fájt! Hát, kiderült, hogy a gyökér be van gyulladva! Addig be sem lehet tömni, amíg a gyulladás nem megy le róla. Remélem, hogy sikerül megcsinálni, amíg itthon vagyok.

A hétvégén kerti-pártit tartunk a nagycsaládnak, úgyhogy most már ezerrel készülődünk.
Párom szerdán megy vissza, a reptérről rögtön a munkahelyére, éjszakára. Utána remélem, hogy még lesz időm egy kis szépítkezésre; fodrász, kozmetikus, talán még a manikűröshöz is eljutok, életemben másodszor :)

Cukor-Panka:

Megkeresztelkedtünk!

Az elmúlt két hét rekord-gyorsasággal telt el, sajnos.

Bogica nálunk töltött egy hetet, ami csudajó volt! Leszámítva azt, hogy Bogi érkezése napjára én jól megfáztam. A torokfájás és a nátha tűrhető volt, de a hurutos köhögés bizony nem segített az egyébként is elég rossz állapotban lévő asztmámom. Lázam szerencsére nem volt, így igyekeztem minden tervezett programban részt venni.
Voltunk a városban - csak mi, hárman csajok - vásároltunk ezt-azt, és sushit ettünk ebédre. Norvégiában nagyon jó rendszer van kialakítva a szoptatós anyák részére, mindenhol van pelenkázó-szoba, és kényelmes fotelek a szoptatáshoz. Így, mikor Pankám megéhezett, csak begurultunk babakocsistól, és cicire vágtam a leányzót. Aztán nézelődhettünk tovább :)

Pankám már kóstolt egy kis almát, és egy kis babapépet. Nagy zabagép a csajszi :)

Elérkezett a várva-várt bicikliverseny napja. 4 óra előtt kimentünk a városba, mivel 4 órakor lezártak mindent. De így nagyon jó helyet biztosítottunk magunknak a célvonalnál. A gond csak az volt, hogy nagyon hideg szél fújt, és én nem éreztem magam valami rózsásan. Na meg az, hogy a bicajosok két órával később értek be, mint tervezték, mert olyan erős szembe-szél fújt. Úgyhogy mi hosszú órákon keresztül csak vártuk őket. És a hosszú várakozás után a célba-érkezés körülbelül 10 másodperc volt! Hú, de az adrenalin-teljes 10 másodperc volt!

Másnap az indulást is megnéztük, akkor csak Bogica és én mentünk ki, apa otthon maradt Pankával.

Délutánra én már nagyon ramatyul voltam, úgyhogy a többiek elmentek megnézni a sziklarajzokat, én meg aludtam egyet. Mert ugyanis, a helyzetet még az is nehezítette, hogy Panka egy egész hétig nem aludt éjszaka. Nem tudom, mi volt vele, csak sírdogált szegénykém. Persze a segítséget megint megkaptam ennyivel: "ugye, megmondtam, hogy rossz a tejed!?" Én is már csak erre tudtam gondolni, hogy a gyerek nem kap elég tápanyagot, azért nem alszik. De amióta hazaértünk, újra végigalussza az éjszakát, úgyhogy konstatálom, az anyatej rendben!
Szóval, Pankámat Bogica hátára kötötték, és így sétáltak a sziklarajzok között. Bogica nagyon jó Körianyu! Pannit minden nap a hátára kötöttük és a drágám pikkpakk el is aludt! Néha még Bogica is :)

Elérkezett a keresztelő napja. Panni előző nap nem kakilt, úgyhogy féltem nagyon, nehogy a gyönyörű, kölcsönkért ruhába kakiljon. De szerencsére nem történt baleset. Azt kell, hogy mondjam, mindannyian nagyon csinosak voltunk :) De Panni volt a legszebb! A szertartás nagyon szép volt, az én kis tündérem csak figyelt és nézelődött, még akkor sem sírt, mikor megkeresztelték. Utána leültünk, és az istentisztelet további részét végigaludta. Nagyon szép fülbevalót kapott a Nagyitól, Sanyi Papától, Körianyutól és Köriaputól!

Voltunk baba-úszáson is. Most csak apa volt bent a vízben a csajszival, mert én még mindig nem voltam jól. De Bogicával a partról figyeltük őket. A 'háton úszást' gyakorolták, de Panni főleg egy piros karikával volt elfoglalva, na meg azzal, hogy apukájáról az összes vizet lenyalja.

Este még gyorsan beadtuk Torrest a cicatáborba, a bőröndöket telidobáltuk egy csomó olyan dologgal, amit valószínűleg egyetlen egyszer sem fogunk használni a következő három hétben. Hajnalban keltünk, irány a repülőtér. Szerencsére nagyon jó utunk volt, a csatlakozást is elértük, és a reptéren már izgatottan vártak minket!

Folyt.köv. nagyon hamar :)

Megjött Körianyu :)

Végre megérkezett Körianyu! Már nagyon-nagyon vártuk, és csudijó, hogy itt van!

Visszaugranék először oda, hogy szereztem Pankának keresztelőruhát. Egy ismerősünk ismerősétől kaptuk kölcsön, egyszerű, de nagyon szép. Csak az utolsó pillanatig előkét kell tartani csemetém nyakában, nehogy visszajöjjön egy kis aludttej a szép ruhára (a lelkemre kötötték, hogy mindent csak szuper-óvatosan csináljak vele).

Voltunk baba-úszáson! Nagyon jó volt, Panka nagyon élvezte! Egészen addig, amíg drága édesanyja meg nem merítette kicsit véletlenül – kicsit köhögtünk, kicsit sírtunk, de azért a jókedvünk is hamar visszatért. Az autóban úgy elaludt a drágám hazafelé. Gondoltam, hogy majd biztos nagyon jót fog éjszaka is aludni, vagy esetleg lesz egy extra hosszú délutáni szundija, de tévedtem. A szokásos 20 perc után már ki is pattantak a szemecskék, és kipihenten, mosolygósan folytatódott az este.

Kimostam Panni Böbe-babáját. Ez egy plüss-féle babó, amit az én édesem előszeretettel rágcsál. Hát, mondom, már ráférne egy mosás. Itt minden jól is ment, csak a szárítógépbe nem kellett volna betenni. Mert bizony Böbe-baba összement, azóta csak Kisböbének hívjuk. Håvard azt mondta, hogy „olyan, mintha Böbe kisbabája lenne”, meg azt is, hogy „nézd, eddig alig tudta Böbe lábfejét bekapni, most meg térdig befér a szájába”.

Vissza a repülőtérre. Nagy izgalommal vártuk Bogica érkezését. 

Jól körbe öleltük-pusziltuk egymást, Panni meg csak vigyorgott.Aztán kicsit szkeptikus lett, de gyorsan megbarátkozott a nénivel, aki igencsak hasonlít anyára, így nem is olyan félelmetes :)

Az első együtt töltött napunkat itthon töltöttük – kivéve egy gyors ’sétát’ a boltig a szakadó esőben. Panni most Bogica hátán szundizott. 

Kincsem kapott egy gyönyörű fürdőrucit Bogi egyik munkatársától, ebben is fotózkodtunk ma. A csajszi nagyon élvezte, úgy nézte magát a tükörben! 

Bogi megkapta a megkésett névnapi ajándékát Pannitól, és úgy tűnt, nagyon örült neki.

És utána Panni megkapta a papírt :)

Holnap megyünk be a városba shoppingolni – végre valakivel lehet! A többi programot majd az időjárás szerint alakítjuk.

A kerékpárverseny (Artic Race of Norway)  után jelentkezem!

Készülődünk

Most nem tudok sok új, izgalmas hírrel szolgálni...
Az elmúlt héten Apukánk minden éjjel dolgozott, úgyhogy sokat voltunk egyedül - sajnos holnaptól megint ez lesz. De ennek ellenére jól megvagyunk Pannival, sokat játszunk, sokat sétálunk. Nagyon sokat nevet mostanában, és IMÁDOM ezt a hangot! Egyszerűen fantasztikus :)

Készülődünk Körianyu érkezésére - sok tervünk van, reméljük a nagyrészük megvalósul majd! Mindenféle élvezetnek hódolunk majd: kulináris, kulturális, sportoláris és shoppingoláris :)
A keresztelő körül is cikáznak a gondolatok, ötletek, megoldásra váró problémák. Ugyanis a ruha, amit Panninak a keresztelőre rendeltem, nem egészen olyan lett, mint amit kértem. Úgyhogy most megy a para, hogy mi legyen. Van egy hölgy, aki varrna, csillagászati összegért. Utolsó reményként, talán kapunk egyet kölcsön egy ismerősöm ismerősétől. Holnap megyek el megnézni. Lehet, hogy benézek az esküvős boltba is, állítólag itt lehet bérelni - gondolom egy vagyonért. Majd meglátjuk. Másik gondom, hogy ki, és hogyan fog nekünk fényképet készíteni a keresztelés pillanatáról. Ezen vacillálok mióta - egy elég sötét templom, világító vizű keresztelőkút, emberek körülötte, na meg egy ezerrel izgő-mozgó-nyugtanincs-kisasszony - hogy állítsam be a fényképezőgépem???! Megkérdeztem a csajszit, aki a kismamaképeket is készítette, hogy ugyan mennyiért vállalná el, hogy készít rólunk pár képet. Az összeg forintban majdnem háromjegyű - és mivel "fapados"-keresztelőre készülünk - a profi fotóst is kizártuk...
Nem baj, a lényeg az, hogy meg lesz keresztelve, ha pizsamában (ezt Apa mondta), akkor abban :)

Hú, milyen hírt olvastam ma! Olaszországban, egy lombik-klinikán összecserélték két pár embrióit, és másét ültették be nekik! Az egyikük terhes is lett, ikreket szült. Ám közben kiderült ugye, hogy ők nem a vér szerinti szülők. Persze az ikrek biológiai szülei most perre mentek, hogy megszerezzék a gyerekeket. Hihetetlen! Mi is három pár voltunk, akik egyszerre voltak leszíváson, beültetésen. Az egyik férfi sötétbőrű volt, még viccelődtünk is, hogy ha a gyerekünk csoki lesz, biztosan tudjuk, hogy elcserélték... El sem tudom képzelni, min mehetnek keresztül ezek a szülők! Akár azok, akik azért harcolnak, hogy megszerezzék a gyerekeiket, vagy a másik pár, akiktől pedig el akarják venni a őket...

Pannim nagyon oda van Torresért, és úgy tűnik - hál'Istennek - hogy kölcsönös a dolog!

 Persze a "játszóteret" is legalább annyit használja, mint Panni!

Tiszta Uri Geller ez a macska! Mielőtt kimentem pelust cserélni Pannival, rátettem a hálót a babakocsira, mert láttam, hogy Torres nagyon stíröli - nem egyszer fordult már elő, hogy belefeküdt! Hát, mire a fürdőszobából visszajöttünk, ez a látvány fogadott - hogyan csinálta, fogalmam sincs!

A hason fekvés már nagyon jól megy, Panni rájött, hogy így a tv-t is jobb nézni :) Ez zavar egy kicsit egyébként - ha megy a tv, a gyerkőc állandóan azt bámulja! Párom azzal nyugtat, hogy "legalább erősödik a nyaka".

Apánk egyébként pecázik, Pannim már két órája lefeküdt, Torres még annál is korábban. Én is megyek mindjárt :)