Indulás előtt

Kedden reggel indulunk haza Magyarországra! HURRÁS! Csak mi ketten lányok; Panka és Mamma :)

A csomagolási láz már péntek óta rajtam van! Igyekszem mindenre gondolni (mert hajaj, mennyi mindent fogunk mi otthon csinálni) és ugyanakkor nem szeretnék túl sok mindent sem vinni. A kézipoggyász a kemény dió! Mi legyen majd kézközelben, amivel egy izgő-mozgó, egy-helyben-csak-kétmásodpercig-nyugton-maradó kis sajtkukacot le tudok foglalni több, mint öt órán keresztül...? De ugyanakkor könnyű is legyen, mert a reptéren az átszállásra csak 40 percünk van (hú, de nagyon remélem, hogy pontos lesz a gépünk), amikor a reptér egyik végéből a másikig kell eljutnunk... Gondoltam, hogy viszem a hordozókendőt, de akkor hova teszem a hátizsákot? Na meg akkor a repülőn azt is valahova tenni kell... ezt még át kell gondolnom jó alaposan!

De még mielőtt rátérnék az otthoni tervekre, az elmúlt két hét eseményeiről tömören:
Nem is büszkélkedtem vele, hogy megvan a negyedik fogacskánk is! Pünkösd hétfőn, május 25.-én kocogtattuk meg először. Bizony, már a két felső is egész szépen kint van!
Tudom, hogy mindig mondom, milyen nagy dumás a lány, de mostmár aztán tényleg! EGYFOLYTÁBAN beszél, mindent próbál utánozni, annyira tündér! Már tudja mondani, hogy "mamma", "pappa", "Anna", és új állathangokkal is bővült a szókincsünk: tudjuk a lovat és a varjút is :D

Szombat hajnalban Pankám nagyon nem akaródzott tovább aludni. Sírdogált, én próbáltam nyugtatgatni (legalább egy extra félórácska reményében). Aztán keservesen, könyörgően csak azt mondogatta: mamma, mamma, mammaaa - hát persze az anyai szív ennek nem tudott ellenállni, jött rögtön mellém a nagyágyba. Aztán fél óra magyarázás után (ő nekem), fél ötkor felkeltünk, ő csudajó hangulatban, én kicsit kómásan... És ugyanezt eljátszottuk vasárnap is. Napközben is csak fél órákat alszik, lehet már ő is izgatott? :)

Panni egyre jobban imádja a cicát, és ez a szerelem, úgy tűnik, kölcsönös.

A cica is nagyon jó fej:

Az időjárás elég szeszélyes! Május utólsó napjaiban Håvard felrakta a nyárigumikat az autóra. Persze másnap hó esett... Aztán jött pár nagyon kellemes hőmérsékeltű nap (14 fok), és most megint hűvös lett (6 fok, éjszaka fagyközel). De a szép napok egyikét grillezéssel töltöttük. Nagyon fincsiket ettünk :)

Volt aki nem bírta kivárni, hogy megsüljön az a görögdinnye :D

De ilyen lett a végeredmény, amire nagyon érdemes volt várni. Panninak folyt a könnye, úgy ette a csípős kolbászt! :D

Ha már az ételnél járunk, mindig próbálkozom valami újdonsággal. Sütöttem protein zsemlét, amit nem csak Panni imádott, hanem én is!

És egy új paradicsomleves recepttel is előrukkoltam, ami szintén beváltotta a hozzáfűzött reményeket.

Egyik sétánk alkalmával Pannival megvizsgáltuk az utcánkban lévő többi orgonabokrot. Örömmel tapasztaltuk, hogy egyik sem jár előrébb a fejlődésben, mint a miénk, sőt! Gyönyörűen rügyezik a kis bokrocskánk, minden nap meglátogatjuk Pannival :)

Úgy néz ki, az idén sem lesz szép zöld gyepünk (komolyan mondom, nem tudom, miből van itt a föld). Locsolom minden este, de nagyon úgy tűnik, ugyanolyan sikertelen küldetés lesz, mint tavaly volt... De a tulipánok szépek! (a 18-ból az a 6, amelyik nem fagyott meg....)

A karácsonyi asztmás kórházasdi után rám parancsoltak, hogy fél évente kontrollra kell, hogy menjek. Gondoltam, a legjobb lesz, ha ezt itt Norvégiában intézem, mert mégiscsak jó, ha tudják, milyen állapotban vagyok. A háziorvoshoz kellett elmennem, hogy beutaljon a tüdőspecialistához. Az én dokim persze nem volt bent, valaki helyettesítette. Ez az "orvos" ránézésre megállapította (komolyan ránézésre, mert egész végig legalább 1 méter volt közöttünk), hogy nekem nincs is asztmám, és a specialistához persze nem utal be, mert oda csak sokkal komolyabb esetek járnak.És a gyógyszereket is nyugodtan hagyjam abba. Ja,  Itt jegyezném meg, hogy a János-kórházi igen mogorva orvos a következővel bocsátott el: "szedd rendesen a gyógyszereket, mert, ha nem, megfulladsz". De a norvég "orvos" ugye már ránézésre is fel tudja állítani a diagnózist. Miután kikönyörögtem, hogy azért írja már fel nekem a gyógyszereket (komolyan könyörögni kellett neki), azt mondta, hát jó, csinálunk egy légzés-tesztet. Az első fújás tök jó lett, meg is voltam magammal elégedve :) Aztán azt mondta, hogy 1 perc alatt, befúj 4x ventolint. Én mondtam, hogy azt meg ne próbálja, mert attól lett majdnem infarktusom karácsonykor is. De ő megmagyarázta, hogy ezt ő jobban tudja! Persze a 4 ventolin után a 'normál' fújásomnak csak a negyedét bírtam fújni, arról nem is beszélve, hogy eszméletlenül felnyomta a pulzusom. Doki persze megint megállapította, hogy nincs asztmám, nekem nem kell gyógyszer... Norvég egészségügy, én így szeretlek!


Az időjárásjelentés hétfő estétől nagy vihart jósolt, persze mi kedd reggel repülünk... ki nem állhatom a repülést.... Pappa majd egy hét múlva jön utánunk.
Otthon aztán lesz nagy jövés-menés! Megyünk ballagásra, utána bulizunk ezerrel. Aztán az évszázad lánybúcsúját tartom az én drága kicsi Hugicámnak! A hiper-szuper lagziról meg ne is beszéljünk! :) Szóval unatkozni nem fogunk az biztos! Mindenki nagyon várja már tündér-Pankát!

Két esküvői meghívót is kaptunk:

A nyár végén hivatalosak vagyunk egy másik lagziba is, az már itt lesz Norvégiában. A dolog érdekessége, hogy kicsi lányunk nincs meghívva!! Ugyanis az esküvőn csak a pár két gyermeke vehet részt, más gyerek nem... Csak hogy érzékeltessem a magyar-norvég különbségeket...

Szóval már majdnem teljesen készen állunk a nagy utazásra! Csak sokat segítene, ha Panni nem pakolna ki mindent a bőröndből, amit én már egyszer beletettem :D

De csajos utazásra fel!!!