Vikinganya: A nagy utazás - hegyen-völgyön-fjordon keresztül, avagy nyaralás norvég módra

Elérkezett a nagy-utazás napja, két hete csütörtökön. Napközben csomagoltunk, estére minden készen állt az indulásra, autó csurig megpakolva. Pankám az esti szopizás után 8 órakor elaludt, nagyon óvatosan befektettem az autósülésbe, és aludt is tovább.

Mivel Észak-Norvégiában két évszak van, a tél és az útjavítás-időszaka, mi pont az útjavítást fogtuk ki. Miután egy bő órát mentünk – a nagyrészét hepehupás földúton – valami lett az autóval. Szokás szerint telefonos segítséget kértünk, Sanyi Papitól. Miután körülírtuk a problémát, azt javasolta, forduljunk vissza. Fél 12-re értünk haza.

Másnap reggel az autót szervízbe vittük. A dolog érdekessége az, hogy a zötyögős úton hazafelé az autó csak úgy magától megjavult... az autószerelő sem talált semmit. Úgyhogy másnap délben újra elindultunk. Panka nagyon szerencsés kislány, a nyuszija mindig megpuszilja a bibijét a térdén (ami egyébként már réges rég meggyógyult).

Egy kis alvás után csudajó kedvvel folytattuk az utat.

Azért azt hozzá kell tennem, hogy a kedvünk (először Pannié, de aztán a miénk is) meglehetősen megváltozott, úgy az út felénél. Az utolsó három óra naaagyon hosszú volt...

De legalább az idő csodaszép volt! Tipikus, hogy itt egész nyáron hideg van, és mikor végre süt a nap és meleg van, mi az autóban ülünk és megsülünk.

Az egész nyaralás alatt a következő állatokkal találkoztunk az országúton: birka, rénszarvas, tehén, fajd, róka, nyúl, bagoly és egy különleges öngyilkos-hajlamú madárfaj, akik egyfolytában a szélvédőnek próbáltak nekirepülni...

Aztán megálltunk kicsit kinyújtózni.

Kavicsban szerencsére nem volt hiány!

Mindössze hat órányi autózás után végre megérkeztünk Tromsø-be. A tavaly nyári taknya-nyála-egybefolyik-mindigbeteg unokatestvér most is hozta a formáját, de erről majd később. Hogy miket is csináltunk a hétvégén?
Először kipróbáltuk a benti játékokat.

A rossz idő sem lehet akadály egy szenvedélyes pampuska-sütőnek! Az eső ellenére is elsétáltunk a játszótérre.

Kutyát sétáltattunk!

Játszóházban is voltunk! Igaz, Panka még kicsit túl kicsi volt a dologhoz, de azért nagyon jól érezte magát.

Mamma is élvezte...

Meg a Pappa is :D

Aztán elmentünk a Polaria-nevű, sarki élővilágot bemutató kiállításra. A fóka-show-val kezdtük:

néztünk halacskákat:

kirakóztunk:

és a jegesmacival fejeztük be.

Hazafelé pedig kimerültünk.

Délután persze már megújult erővel huncutkodtunk tovább.

Vasárnap este nyolckor indultunk tovább Harstadba. A négy és fél órányi út meg sem kottyant senkinek (pedig végig esett az eső...). Bármennyire is reméltem, hogy az anyatej megóv a bajtól, Panka mégis beteg lett (ugyanis a sógórnőm elfelejtette megemlíteni, hogy a porontya most is beteg). Az én kicsi Pannim életében másodszor lett taknyos.

Harstadban (Borkenesben) a norvég nagymamánál is sok jó móka várt ránk. Először is kapott az én kis drágám egy kisautót, amit persze imád!

A kutyussal is jó barátságot kötöttünk:

Olvastunk:

Voltunk a tengerparton homokozni.

Aztán találtunk egy tengeri sünt és egy medúzát:

Útonállók:

Aztán visszatértünk arra a helyre, ahol az északi életünk elkezdődött - és Pankáé is, a pocakomban. Most ide látogattunk vissza, már mind a hárman! Szerintem a világ legszebb helye.

A friss tengeri levegő megtette hatását! Evés közben aludt el :D

Panni mostanában így "mosolyog":

Jártunk kávézóban is, ahová Pappa a nyakában vitt!

Pappa játszik a kis betegemmel:

Bestemorral közös kép:

Akivel a Mamma az idén sajnos még jobban összeveszett, mint tavaly nyáron. Drága kicsi lányom, remélem mire ezt olvasod, édesanyád valamennyire rendezte a kapcsolatát a norvég nagymamával!

Egy esküvős kép: