Már "csak" 100 nap a kiírásig

Nagyon gyorsan repülnek a napjaink. Én még mindig a laptopom előtt töltöm a napjaim nagy részét, de ha minden jól alakul, akkor hamarosan mostmár itthon maradhatok. Mert hát tehendő lenne itthon is bőven. A lakás átrendezése úgy tűnik, nagyjából befejeződött, kezd minden a helyére kerülni. De szeretnék már egy kicsit horgolni, és a varrógépet is újra elővenni.

Mivel nem vagyok túl mobil és energetikus mostanában, ezért hétvégenként igyekszünk valami olyasmit kitalálni, amiben mindenki részt tud venni és aminek mindenki örül. Két héttel ezelőtt például egy helyi gazdaságot lehetett meglátogatni. Ami mondjuk elég nagy csalódás volt, ugyanis egy pár birkán, egy tyúkon és egy kakason és két ketrecben lévő kutyán kívül más nem is volt.

De volt egy hinta is, úgyhogy Pankám meg volt elégedve.

Próbálom Pannit minél több "nyugisabb" programba bevonni. Együtt szoktunk sütni-főzni, és imád segíteni mindenben. Szombatonként kenyeret szoktunk sütni, amibe a kisasszony már nagyon belejött. Ő önti bele a vizet, a magvakat, a reszelt sárgarépát (aminek  a nagy részét már reszelés közben megeszi) és amit még épp megóhajtunk.

Utána pedig még melegen, megkóstoljuk egy kis szintén közösen készített eperlekvárral!

A sajtos kifli is nagy kedvenc a családban!

Én éppen az édességet óhajtom mostanában, de nagyon, ezért kitaláltam, hogy készítsünk kókuszgolyót. Panka banános-zabkorpás-mézes golyókat kapott.
Csak azért, hogy érzékeltessem, milyen gyakran eszünk süteményt:
- "Panni, ma sütünk egy kis süteményt, jó?"
- "Jó!! Kinek van születésnapja?"

 Nagyon élvezte, hogy ő forgathatta meg őket a kókuszreszelékben, de a boldogság még nagyobb volt, mikor végre meg is kóstolhatta.
- "Mamma, szerintem nekem van szülinapom!"

Még mindig szívesen játszik "megyünk-Pestre" játékot is, mostanában a repülőtérrel is kombinálja. Felöltözik, minden szükségest bekészít a hátizsákjába, és "megy Pestre".

"Anyukát" is szokott játszani. Mostanában a babák nélkül egy lépést sem teszünk sehova. Itt éppen lefektette őket, és olvasott nekik. A vicces az, hogy szóról szóra ugyanazt mondja, mint ami a könyvben van. Lehet, hogy hallotta már egy párszor? :) Mikor észrevette, hogy hallgatózunk, becsukta az ajtót! :)

Az idő kezd meglehetősen hűvösre fordulni, reggelente már csak 3-5 fok van. Az első hó is befedte a hegycsúcsokat kedd reggelre. Szóval már melegen kell öltözni.

Panninak megint volt pár nagyon jó megszólalása:
- "Mamma! Képzeld, a Sapi egyszer butáskodott, és azt mondta, hogy rosszcsont vagyok!" - és utána hangosan kacag :D

- "Panni, holnap délután majd megyünk bogyót szedni, jó?"
- "Jó! Én majd viszem a kosaram! Azt, amelyik olyan, mint a Maricáé!" - mostanában Nagyit csak simán Maricának hívja :D

Betöltöttük a 26. hetet. Már "csak" 100 nap van hátra :) A kistestvér növekszik, vele együtt persze terjedelmesedik a pocak is. Annak ellenére, hogy a bába azt mondja, hogy kisebb, mint az átlag (a pocak), szerintem pedig hatalmas! És hihetetlen micsoda élet van odabent. Panni nem volt ennyire aktív. A kistestvér viszont szuper bulikat csap odabent minden nap! Egy kicsit azt reméljük, hogy ha bent aktívabb, akkor hátha kint majd kicsit nyugisabb lesz, mint a testvére :D

Nehéz elhinni, pedig igaz, idáig 11 kilót híztam. Nem igazán értem, mert valahogy nem látom magamon ezt a sok extra kilót. Igaz 47 kilóról indultam és nem volt rajtam egy deka felesleg sem, de akkor is, 11 kiló nagyon sok. Pannival összvissz 12 kilót híztam. Mondjuk, bevallom őszintén, elég sok édességet eszek...

Ez volt a kiindulópont, 15 hetesen. Első kép Pannival, második Kistestvérrel:

Aztán így alakult a dolog ezidáig:

Panni imádnivaló, ahogy állandóan kistestvérezik. Néha csak odaszalad hozzám, és megöleli a pocakom. Vagy felhúzza a ruhámat, hogy "Mamma, csak megnézem a kistestvért egy kicsit".

Szokta mondani, hogy ő majd segít ezt is, azt is, mikor a pici megszületik.
- "Mamma, én majd kicserélem a pelusát. De ha bekakil, akkor inkább cseréld ki te a pelust, mert nekem véletlen kakis lesz a kezem. Jó Mamma? Azt csináld inkább te!"
Annyira imádnivaló, hogy egyszerűen megőrülök érte. Mindig is az volt, de most valahogy méginkább :)

Már a névválasztással is jóval előrébb vagyunk. Egyik délelőtt összeírtuk a neveket, amik tetszenek. 11 olyan nevet találtunk, ami mindkettőnknek tetszik. Nagy nehezen, de sikerült a listát két névre lecsökkenteni. Panni jobban hajlik az egyik felé, mi pedig lehet, hogy inkább a másik felé... Majd meglátjuk, melyik lesz :)

Rátaláltam egy gyönyörű, használt bölcsőre, amit anno már Panninak is nagyon szerettem volna. Megvettük. Tényleg nagyon szép, csak még nem tudjuk, hol találunk majd neki helyet... De Panka már letesztelte!

Ideiglenesen Panka szobájában tároljuk (egyébként a nappaliban lesz majd). Viccesen meg is jegyeztem Håvard-nak, hogy van itt hely 3 gyereknek is :D

Az éjszakáim valami szörnyűek, nem bírok aludni. Kettő óra körül felébredek, és utána szinte semmi, csak forgolódok. Már bekészítettem magamnak egy könyvet, eztán megpróbálok ilyenkor olvasni egy kicsit. Az orrdugulásom egész rendbe jött, Nagyinak köszönhetően, aki talált egy gyógynövényes párnát, ami kimondottan erre való. Nagyon jól bevált! A gond csak az, hogy most meg piszkosul megfáztam, és most ez sem segít.

Eljutottam csontkovácshoz is, azóta jobb a helyzet, bár nem tökéletes. A helyzet az, hogy egy bizonyos "relaxin" nevű hormon, ami elvileg csak szülés közben kéne, hogy felszabaduljon, már most elkezdett 'dolgozni' és ettől már most sokkal jobban tágul a medencém és az izmok, izületek, mint kéne. Gyógyír erre nincs, de a fájdalmat tudják valamennyire enyhíteni. Hihetetlen volt látni, hogy a csontkovács ide-oda forgatott, és megmutatta, hogy a jobb lábam majd' 5 centivel rövidebb volt, mint a bal. Párszor összehajtogatott, megropogtatott, és láss csodát, ugyanolyan hosszú lett mindkét lábam. Azt mondja, ez azért van, mert ahogy túlságosan ki vannak tágulva a dolgok, az egyik medencelapátom mindig elfordul a helyéről. De most hetente kétszer járok hozzá, a helyére teszi a dolgokat. Így két-három napig kibírom.

Ebből (is) kifolyólag, úgy döntöttem, hogy az idén már nem megyünk haza. Nem merek így egyedül elindulni Pankával. Szóval legközelebb februárban jövünk - hú, de sok minden történik még addig!

A szüléssel kapcsolatban pedig próbálok arra koncentrálni, hogy az első, meglehetősen hosszú és nem túl könnyű alkalom után, most minden sokkal gyorsabban és könnyebben fog menni. Vettem egy "Hipnoszülés" című könyvet relaxálós cd-vel. Amint lenyugszanak a dolgok az egyetemen, már kezdem is olvasni. Azt mondogatom, hogy "tüsszentek egyet és már pikkpakk kint is lesz" :D
De ezzel egyidőben, mostanában valamiért egyszerűen rettegek a koraszüléstől. Ha valami szokatlant érzek, már pánikolok is. Nagyon sokat keményedik a hasam, és elég sok összehúzódásom van, de a bába szerint második gyereknél normális, hogy jobban érzi az ember. Bár itt minden "normálisnak" számít... Nem tudom, miért, Pannival nem voltak ilyen gondolataim - mondjuk bent is maradt 41 hétig :) Akárhogy is, remélem minden rendben lesz! És azért azt is remélem, hogy karácsonyra már itthon leszünk!

Említettem, hogy volt egy előadásom az itteni életünkről. Akit érdekel, és nem volt ott, megnézheti a felvételt itt: Vikinganya-előadás