Július második felében haza tudtunk menni két röpke hétre - de milyen gyorsan eltelt ez a két hét! Élveztük a jó időt (már amennyire a kánikulát élvezni lehet), és igyekeztünk mindent és mindenkit belesűríteni ebbe a két hétbe.
Együtt volt a Család, és ez volt a lényeg!
És megismerhettük a legújabb családtagot, Matyit. (Panni kissé tartott tőle...)
Nagyi visszajött velünk Norvégiába, hogy a ránk váró fejetlenségben segítsen nekünk. A visszaérkezésünk másnapján átköltöztünk az új lakásba. Csak azért, hogy a helyzetet nehezítse az élet, Håvard-t berendelték dolgozni első két nap. Bútorok jöttek, bútorok mentek, de Nagyi tartotta a frontot. Mert ugye én is elkezdtem dolgozni. Jól összejött minden.
De a régi lakást sem fogjuk elfelejteni soha. Egy gyerekkel a pocakban költöztünk be, csak mi ketten (és persze Torres), és már négyen költöztünk ki (+Torres).
Kezdeném Pannival:
Pannus megkezdte az ovit, átkerült a nagy csoportba. Hát, nem nagyon élvezi a dolgot szegénykém. Sokan vannak, új óvónők, új gyerekek a régiek mellett. Hozzá kell, hogy szokjon. Bár az egész rendszerrel is valami gond van, mert mikor viszem reggelente, van úgy, hogy 20 percet ott kell ülnöm mellette, mert nem akarja, hogy otthagyjam. De pont ilyenkor persze egyetlen dolgozó sincs a közelben, aki segítene. Még jó, hogy az ovi közvetlen az egyetem mellett van, és nem történik semmi, ha nem érek be pont 8-ra (kivéve, ha tanítok). Az ovi végére pedig nagyon kimerül szegénykém.
Panni lovagolt! Bizony, mi is meglepődtünk. Nyílt nap volt az egyik helyi gazdaságban, és lehetett lovagolni is. Ő elhatározta, hogy lovagolni szeretne. Olyan bátor volt, és olyan ügyes. És olyan nagyon büszke volt magára!!
Persze rögtön azt kérdezte, veszünk-e lovat. A válasz persze nem volt, mert hát ugye hova tennénk, és különben is... Erre Panni: "Akkor majd a Sapi biztos vesz nekem egyet!"
Nem akartam elkeseríteni szegénykémet, de nem engedjünk Sapinak, hogy lovat vegyen, mert elképzelhetőnek tartom, hogy képes lenne rá! :D
Beiratkoztunk gimnasztikára is, mert ezt is régóta kéri. Októberben kezdődik, majd meglátjuk mennyire nyeri el a tetszését. Úszni is járunk (igen, sűrű a program) mindkét lánykámmal. Na, Panni megsiratott a medencében. Ugyanis az úszásoktató instrukcióival teljesen egyedül lebegett a hátán! Teljesen egyedül, segítség nélkül! Én meg persze annyira meglepődtem, és annyira meghatódtam, hogy elkezdtek potyogni a könnyeim. Még jó, hogy a vízben voltunk, ráfogtam a klórra. Erről ugyan nincs kép (még), de mutatok pár másikat.
Panni még mindig nagyon jó Nagytestvér, vigyáz, segít és játszik a kistestvérével. Bár minél mobilabb lesz drága kis Gigusunk, annál több a konfliktus forrás. Azt is észrevettem, hogy valószínűleg Panka is érzékeli, hogy megváltozott az időbeosztásunk és kevesebb idő jut mindenkire, mert egyre gyakrabban lesz hisztis düh-kitörése. Persze az is lehet, hogy ez ezzel a korral jár, de remélem gyorsan kinövi! :)
A rajzkézsége is egyre jobban fejlődik. Minden reggel rajzol (legalább) egyet az oviban. Ez a legutóbbi:
Hihetetlen mennyiséget eszik (finoman jegyzem meg, hogy a végtermék mennyisége is hihetetlen). Reggel hatkor már kel, mert ő "nagyon éhes". Mielőtt oviba ér, már túl van 2 szelet kenyéren, egy banánon és egy körtén. De persze az oviban is reggelizik fél 9-kor :)
Gigusomról:
Gigus a legfantasztikusabb Kistestvér, de tényleg! Ő egy boldogság-gombóc! Nagyon könnyű vele! Mondom ezt én, aki 8-tól fél 4-ig nem vagyok otthon. De ő mindig jókedvű (nem úgy, mint Panni anno), nagyokat alszik (nem úgy, mint Panni anno), és nagyon jól és ügyesen eszik (nem úgy, mint Panni anno). Mindent megeszik, kivéve az üveges bébiételt. Na attól öklendezik. Mindegyiktől. Ez persze nem olyan nagy baj, de azért jó lenne, ha lenne valami vésztartalék, ha menni kell valahova. Így most a fagyasztóban vésztartalékolunk.
Már verseny-sebességgel kúszik a lakás egyik végéből a másikba, ezért egy pillanatra sem veheti le róla a szemét az ember. Ő is jár úszni (róla nincs új kép) és nagyon élvezi. Ugyanazzal a sebességgel kapálózik a vízben is, mint a szárazföldön - nagyon aranyos. És már merül is! De az úszás utáni tusolás is kihívás, mert amíg én leöblíteném magam, ő addig kétszer átmászik a szomszéd zuhanyzóba a tusfürdőért :D
Szegénykém beteg volt a múlt hétvégén, nagyon magas láza volt. Érdekes módon semmi más tünet nem jelentkezett. Panka is taknyos volt előtte, ezért arra gondoltam, neki is biztos ez a baja. De nem, ugyanis a lázon kívül más baja nem volt. A jókedvű kisbogarat a láz teljesen ledöntötte a lábáról, ami nem is nagyon akart 40 fok alá menni három napig, sem éjszaka, sem nappal. Az orvos megállapította, hogy vírusfertőzés, ezért nem csinált semmit. De átestünk rajta, mostmár jól vagyunk! (kivéve engem, akinek teljesen elment a hangja, ezért át kellett tennem az óráimat jővő hétre).
Mostmár kát dumagépünk van, ugyanis Gigus is beszél állandóan. A "babababa" és a "papapapa" a szava járása , ezt mondja mindenre. Na meg azt, hogy "bebebebe". Ha pedig valamiért keservesen sír, panaszkodik, akkor meg azt, hogy "Gigíííí, Gigíííí".
Imádja, mikor a testévre játszik vele, vagy az is elég, ha csak éppen hozzászól. Az a boldogság leírhatatlan. Na meg az enyém is, amikor így látom őket!
Volt 8 hónapos kontrollon, ahol 6900 grammot (én otthon 7000-t) és 66 centit mértek. Még jó, hogy a betegdége előtt volt ott, mert így is nagyon keveselték a súlyát, hát még ha tudnák, hogy azóta fogyott is. Szóval azt mondták, hogy ez a súly és ez a hossz nem éri el a normál érték alsó határát. "Ez baj?" "Igen" "Akkor mit csináljunk?" "Semmit" - mamma kontra védőnő
Megnéztam Panni kiskönyvét, ő fél éves korában volt ekkora, Gigi pedig mindjárt 9 hónapos. De szerintem ha bárki ránéz, nem egy normál értéken aluli gyereket lát, hanem egy formás kislányt. Sokat eszik, sokat kakil, szerintem nincs vele semmi gond. De azért vissza lettünk rendelve...
Velünk, szülőkkel minden rendben. Fáradtak vagyunk, szóval szerintem minden normális. Håvard minden nap behozza Gigit az egyetemre "ebédelni". Délután pedig hozzuk Pannit az oviból és megyünk haza. Eszünk, játszunk, alszunk. Mert körülbelül tényleg ennyire futja az erőnkből. Végre megérkezett a gyerekszobába az a pár bútor, ami eddig még hiányzott, remélem a hétvégén össze tudjuk rakni őket. Még mindig vannak dobozok, zsákok itt-ott, még mindig van sok minden, amit nem találok (fogalmam sincs, hová lettek...), de majd csak alakulunk. Jó lenne pár nagyobb képet is előhívatni a falakra. A hétvégét igyekszünk a lehető legjobban tölteni, bár mostanában annyit esett az eső és olyan rossz idő volt, hogy nem sok mindent csinálhattunk házon kívül.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése