De ugorjunk csak vissza novemberre. A novembert is imádom. Hóesés, friss hideg, a kandallóban tűz, és mézeskalács illat - hogy is lehetne ezt ne szeretni.
Panni levelet írt a Jézuskának. Új szánkót kért, semmi mást (ezt ráírta). A biztonság kedvéért rárajzolta, hogy Mamma és Pappa új karácsonyfát szeretne:
"Kérlek nagyon vigyázz a családunkra, és küldj valami szépet nekünk! Kérlek vigyázz Negrire, Mollyra. Vigyázz mindenkire, aki felment a Mennyországba!"
Mindkét lánykám bent volt nálam a "dolgozóba" a múlt hónapban, segíteni - Pankám meg is jegyezte, hogy dolgozni fárasztó!
Gigusunk is nagyon nagy lány lett hirtelen! A legutóbbi állapotfelmérésen, már meg voltak vele elégedve! 11 hónaposan 70 centi és 7715 gramm. Igaz, nem annyit mértek, mint mi itthon, de mi így is, úgy is meg vagyunk elégedve vele! Mostmár áll, feláll mindenhol. Olyan furcsa, mert Pankának nem volt ilyen 'fázisa'. Ő csak akkor állt fel, amikor már el is indult - ebből kifolyólag nem is (nagyon) esett el. Gigi viszont esik-kel a drágám - és ehhez nem vagyunk/voltunk hozzászokva. Tapsol, integet, puszit dob, bólogat, és meglehetősen erélyesen tud ráripakodni a másikra, ha az valamit helytelenül csinál. Elég vehemens és akaratos teremtés - le sem tagadhatná az anyukáját :D De a vigyor (szinte) sosem tűnik el az arcáról!
Panninak megvolt az éves Sötétségparti (Mørketidsfest) az oviban. Pont a leghidegebb napra időzítették, -16 fok volt, és erős, még hidegebb szél (kinti parti volt). Gigussal nem volt gond, őt úgy beöltöztettem, hogy meg sem bírt mozdulni az ölemben, de Panni nagyon hideg volt! Képesek voltak, egy pamut kesztyűben kiküldeni, ami keményre volt fagyva az ujjain. Arról nem is beszélve, hogy ruha is kevés volt rajta, és már a buli előtt őket 'kiültették' egy padra. Már-már kékre 'fagyott' szegénykém, úgyhogy mikor hazaértünk egyből a zuhanyzóba ment, és ki sem jött onnan a drágám egy darabig.
A két kis csibém pedig imádja közben egymást!
Gigi pedig végig tapsolt, integetett és szurkolt mindenkinek! :)
A mézeskalácsot is megsütöttük. Tavaly egy kicsit nehezebben ment, +20 kilóval és egy Gigussal a pocakban :) Panni nagyon szerette csinálni, ezért ha lesz időnk, lehet, hogy sütünk még egy adagot.
Visszatérve a lufikra... amikor megvettük a lufikat, az árus szólt, hogy a -15 fokból ne vigyük be rögtön a meleg szobába, mert kidurrannak. Ezért kint maradtak éjszakára az előszobában. Innentől kezdve Panni hozzá sem mert nyúlni a lufikhoz, nehogy kidurranjanak. Májusban nem is vehettünk neki, mert akkor pedig attól félt nagyon, hogy majd elfújja a szél. Szóval a lufik bent laktak a lányok szobájában, fent a plafonon. Próbáltam kérdezgetni Pannit, miért nem játszik a lufijával. Mondtam neki, hogy nem fog kidurrani. De az sem baj, ha véletlenül kidurran. Majd vehetünk máskor is. Ő megmagyarázta az álláspontját:
"Mamma, én elmondok neked egy titkot. Nekem azért nem kell másik lufi, mert én nem annyira szeretem a lufikat. Mamma, megérted ezt?"
Hát, én megértettem :)
Viszont végül előkerültek ám a lufik! Mikor már-már nem volt bennük levegő és nem tudtak elszállni :)
Túl vagyunk egy makacs szemgyulladáson (már aki, nekem már második hete tart). Panni nagyon jól viselte a dolgot, de Gigit ketten is kevesek voltunk lefogni, hogy a szemébe lehessen csepegtetni - még kb. 3 kéz kellett volna. De szerencsére ők már többé-kevésbé rendbe jöttek.
Pannusnak valami nem stimmelt egy ideig a hallásával. Féltem, hogy a fülgyulladása után maradt ott valami. Elkezdtem gyertyázni neki, és úgy tűnik, attól rendbe jött. Pár napig csalánkiütéses is volt, de hogy mi a csudától, azt nem tudom. Semmi újat nem evett...
Giginek pedig attól tartok rekeszizom sérve van, vagy valami olyasmi (nem biztos, csak valami nem egészen úgy néz ki, mint kéne). Håvard azt mondja, hogy ő ezt már nagyon régóta látja. December 15.-én jön a gyerekorvos Altába, kíváncsi vagyok mit mond majd.
Az éjszakáink is nagyon rosszak voltak mostanában, Gigi megszámlálhatatlanul sokszor van ébren! Panni átköltözött hozzám a nagyágyba (mert Ő sem tudott így aludni), Pappa pedig egy felfújhatós matracon aludt bent Gigivel. Így pár nap után jobb lett a helyzet. Viszont mikor Pappa 4 éjszakára dolgozni ment, és én szaladtam a kicsikémhez, sajnos megint visszaestünk... Úgyhogy megint többet vagyunk ébren éjszakánként, mint ágyban.
És itt a december. A karácsonyi függönyök fent vannak, és az adventi naptár is a helyére került - és valaki nagyon-nagyon örült neki!
A Télapó érkezésére is nagyon készültünk!
De megvolt az öröm, többszörösen!
"De hogyan tudta, hogy én pont ilyet szeretnék?"
És az extra meglepetés:
Az óvodában is megvolt a mikulás-buli (igaz, a mi mikulásunkhoz semmi köze):
Pár tündéri aranyköpés az én nagyobbik kicsikémtől:
"Nézd Mamma, ez a te betűd, D (tusol, és a zuhanyzó ajtajára rajzol). Egy kicsit olyan, mint egy krumpli, nem?"
Reggel a fürdőszobában:
"Mamma, kicsit megmosom a szemem körülbelül."
"Hogyan mosod meg körülbelül?"
"Hát, megmosom a szemem körül, és egy kicsit belül is."
November 4.-én (Mami születésnapján):
Miután elmondtuk az Én Istenem, jó Istenemet, Panni magától folytatta:
"Drága Jóisten. Köszönjül szépen ezt a szép napot! Kérlek vigyázz a családunkra. És vigyázz a Negrire és a Nagyi mamájára! Ámen"
"Pappa, kölcsönadnád a szerszámaidat egy kicsit?"
"Miért?"
"Mert az enyémmel nem lehet rendes lyukat ütni a falba" (pedig kitartóan próbálta)
"Szerintem nem kéne lyukat ütni a falba"
"Nagyon óvatos leszek, csak egy pici lyuk lesz!"
- nem kapta meg a Pappa szerszámait...
Úszás után, még az öltözőben:
"Pappa, még vizes a hajad. De egy kicsit te is a legjobb barátom vagy, úgyhogy kölcsönveheted a törülközőm!"
"Játszunk olyat, hogy az nyer, aki utoljára tapsol!" :D
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése