Nagyon nagy izgalommal várták a lányok, hogy végre megérkezzen. Megbeszéltük, hogy mindannyian kimegyünk a repülőtérre, és meglepjük a Nagyit - annak ellenére, hogy fektetési idő után érkezik. Igen ám, csak a gép késett. Nem baj. A csajok megvacsoráztak, pizsamát vettek, és itthonról vártuk, mikor száll fel Tromsø-ből a gép (ez kb. 25-30 perc). Gigusom már a szobájuk ajtajában feküdt a földön, és csak azt kérdezgette, hogy mikor mehet már aludni.
Végre elindultunk a repülőtérre, persze mindkét lány azonnal elaludt az autóban. Viszont rögtön kipattantak a szemek, amint odaértünk (kb. 20 perc). De aztán megint várni kellett...
De a munkából is szívesen kivették a részüket :)
Panni, Nagyi és én bementünk a városba megnézni a hó- és jégszobrokat, amik még a kutyaszánhúzó-versenyre készültek. Pannus mindent megmutatott, ugyanis ők már jártak itt az ovival.
Gigusunkat pedig baleset érte! Rácsapta az ajtót a saját ujjára. Előszőr teljesen biztos voltam benne, hogy eltört, ugyanis átlagosnak egyáltalán nem mondható s-alakot vett fel a hüvelykujja, és rögtön kék (vagy lila) lett. Nagyon fájt szegénynek. Nagyon sírt, pedig ő nem szokott. De egy idő után normalizálódni tűnt a kis ujjacskája, mozgatni is tudta, ezért nem vittük orvoshoz.
Nagyival tettünk egy jó nagy sétát a szép időben. A végén már nagyon fújt a szél, bevallom, én majd megfagytam...
A felhasznált energiát este egy kis helyi rákkal, házi kenyérrel, és magyar majonézzel pótoltuk.
Közben mindkét lánykánknak nagy dolgok történtek az életében! Giginek végre kibújt felül a bal kettes foga. Igen, az, ami úgy fél éves kor körül bújik. Igen, majd' két évet késett. De már csak két foga hiányzik!
Pannusom pedig moziban volt, életében először. Anya-Nagylánya program volt. Nagyon várta, nagyon izgatott volt! Felpakoltunk minden földi jóból, amit elcsipegettünk a film alatt. Panninak már ez élmény volt, ugyanis nem vagyunk nagy édesség-evők a családban.
Az utolsó napokat Nagyi visszautazása előtt mindenki próbálta a lehető legjobban kihasználni. A csajok minden energiájukat bevetve igyekeztek minden percet "hasznosan" tölteni :)
Zsiványok :)
Nagyitól érzékeny búcsút vettünk. A teraszunkról integettünk a repülőnek. Pannusom két napig sírt, előtte is és utána is. Nagyon rossz volt, hogy elment. Gatyába rázott mindannyiukat, rendbe tette a családot. Engem is. Annyira jó volt, hogy itt volt!
Gigus pedig azóta is, ha repülőt lát, mindig mondja, hogy ott a Nagyi. Ő szegénykém belebetegedett, hogy elment Nagyi. Belázasodott. De nagyon furcsa vírus volt, ugyanis az ingadozó lázon, és étvágytalanságon kívül semmi baja nem volt. Második naptól az energiaszintje is teljesen normális volt. Sőt! De miután megjöttünk a reptérről, és "Nagyit elfelejtettük hazahozni", Gigusom magába roskadt.
De rendbe jött hamar. Mire visszamehetett volna az oviba, jött a húsvéti szünet, ami itt bizony tíz napig tart. De a húsvétunkról majd legközelebb. Amit viszont még megosztanék, hogy ennek a SzuperNagyinak a múlt héten volt a születésnapja, április 19.-én. Bár nem ünnepelhettük együtt, a lányok így is készültek erre a napra. Gigi egy "rajzzal", Pannusom pedig egy plakáttal.
Isten éltessen Nagyikánk, így utólag is! Köszönjük, hogy vagy nekünk!
A másik esemény pedig április 20., a házassági évfordulónk (a norvég), a hetedik. Azt mondják, a hetedik év nehéz. Hát, nekünk tényleg az volt. Az egyik (ha nem a) legrosszabb évünk. Sok fájdalmon és nehézségen mentünk keresztül, de mindig ott voltunk egymásnak. Köszönöm Håvard, hogy mellettem voltál, mellettem vagy mindig. Hogy nem adtad fel. Hogy nem adtál fel. Hogy a támaszom voltál, és vagy mindig. Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése