Véget ért a harmadik iskolás hét is. Attól tartok, még kettőt pislogok, és már az évnek is vége. Repülnek a napok. A helyzetet nem segíti, hogy Frida nem alszik, szinte egyáltalán nem. Éjszaka megszámlálhatatlan alkalommal veszem ki a kiságyból. Ráadásul már második hete taknyos is. Mondjuk ezt jól viseli. Szerencsére láza nincs, és az orrszívózást is szó nélkül tűri (vagyis, igazából néha énekel közben). Panni és Gigi heti három nap 2 óráig van iskolában, kettő nap 3 óráig (ekkor napköziben is, amit imádnak, és alig lehet hazakönyörögni őket). Keddenként járnak úszni, most már Gigi is a mély-vizű medencébe, csütörtökönként pedig focizni. A szerda egy különleges nap, ugyanis akkor Frida jár úszni! Ezeken a napokon 2 órára készítem el az ennivalót, utána indulunk. A két iskolás nagylányom pedig háromkor hazajön az iskolából, megebédel, és az elmúlt két hétben Panni még az extra foci-edzésre is elkísérte Gigit ebéd után, amíg mi úszni voltunk. Olyan büszke vagyok rájuk!
Szóval, eseménydúsak a napok.
Kicsi Fridus (vagy ahogy Gigi hívja: "vidám Fridám") a hétvégén 20 hetes lett. 20 hetes! Édes kis boldogság-gombóc, még akkor is, ha nem alszik. Mikor már huszadszorra megyek az ágyához éjszaka, akkor is mindig mosolyra vált a sírás, mikor meglát.
Úgy imádom. Pont, mint a testvéreit. Annyira jó testvérek. Valahogy mostanában, ilyen szeretet-túltengésem van. Alig várom már, hogy végre hazaérjenek az iskolából! Mert néha egyedül jönnek haza, máskor lesétálok eléjük. Vagyis főleg Gigi elé, mert Panni biciklizni szokott (és hozzá gyakran érkezik barátnő).
Gigit minden reggel lekísérem (Pannus általában korábban megy, biciklivel), Fridával a babakocsiban. Első nap megvártam vele, hogy becsöngessenek (addig kint kell állni az épület előtt), második nap már mondta, hogy mehetek nyugodtan. Harmadik nap már köszönni is elfelejtett. Csak ledobta a táskáját az ajtó elé, és már szaladt is a barátaihoz. Az elmúlt napokban már a zebra túloldalára érve mondta, hogy mehetek is. Ettől függetlenül kéri reggelente, hogy menjek vele. Ma útközben mondtam neki, hogy majd szóljon, meddig menjek, honnan szeretne már egyedül menni. Azt mondta, ő ma már az úton is át tud menni egyedül. Én meg csak néztem azt a csöpp kislányt, ahogy átmegy az úton, és közben nem pont belement valami a szemembe?
"Gigi, mindenképp vedd fel a kinti nadrágod, mert hideg van, és minden nyirkos!"
Hát, ő felvette!
Iskolás áfonyaszedő-túra után:
Hétfőn megcsináltuk az első házi feladatunkat is! Természetesen az Ipad-en. De persze én, az "ős"anya, Gigi tanárnénijének is hangsúlyoztam, hogy szeretném, ha kézzel is megtanulna írni. Mert ugye az itt már nem szokás. Panni is kapott mindig extra írás leckét (az én kérésemre), Gigi is fog.
Már két betűt megtanultak, az i-t és az s-t. Így az egyik legfontosabb szót már el is tudják olvasni: IS, vagyis jégkrém norvégul. :)
Drága Pannim is alig látom, mert amikor itthon van, akkor is inkább biciklizik, vagy iskolásat játszik (de Harry Pottereset ám, nem simát!), vagy legózik, vagy olvas. A nyári szünet utáni szekrény-ellenőrzés során rájöttünk, hogy Panni bizony mindenét kinőtte, úgyhogy a múlt hétvégén elmentem vele vásárolni. Olyan jó volt egy kicsit csak vele lenni, kettesben. Több ilyen időt kell, hogy szervezzünk, kettesben, külön-külön mindannyiukkal.
Többek között, ez a felső is egy új szerzemény. (Ha lett volna rám való, magamnak is veszek...)
A titoknak pedig története van. A három lánykámmal repülőre pattanunk az őszi szünetben, és meg sem állunk Magyarországig (na jó, Oslo-ban muszáj lesz egy picit). Mondtam a lányoknak, hogy lesz egy meglepetésem, de azt majd csak a repülőn tudhatják meg. Gigi persze erősködött, de mondtam, hogy titok. Szerda reggel Pappa kísérte le őket az iskolához, és a követkető beszélgetés zajlott le közöttük:
Gigi: "Pappa. A Mammának vagy egy titka, amit majd csak a repülőn mond el nekünk. De szerintem én tudom, mi."
Pappa: "Tényleg? Micsoda?"
Gigi: "Szerintem a Mammának megint bébi van a pocakjában."
Pappa: "Á, szerintem valami más lehet."
Gigi: "Lehet. Mert arról te is tudnál, ugye, Pappa?"
Pappa: "Valószínűleg igen." (szerintem Pappát sokként érte még csak a gondolat is...)
Gigi: "Hmm. Akkor vajon mi lehet a titok?"
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése