Szerencsére túl vagyunk az oltás okozta kellemetlenségeken. A gyógyulást nagyban segítette, hogy megérkeztek a Nagyszülők! Bizony, most nagy a boldogság!
Pannikám nagyon jókedvű, de ez nem is csoda, hiszen minden percben le van foglalva. Mindig játszik vele valaki. Kedvenc elfoglaltsága a babázás lett. Eteti, simogatja, puszilgatja a babát (persze, mikor a cumisüveget adnánk a babának, inkább ő kapja be, pedig máskor nem is lehet a szájába erőltetni). Táncoltatja is a babát, csak általában rossz 'végénél' fogja meg. Tartja a két lábánál fogva és ütemre csapkodja a baba fejét a földhöz. Ez a tánci-tánci :)
A másik nagy kedvenc egy zenélő Disney-mesekönyv. Hát ezt imádja. És állandóan nyomkodja rajta a gombokat, hogy zenéljen. Ami az első nap még nagyon aranyos volt, de így már egy hét után kezd kicsit sok lenni. A reggeli órákban még hagyján, de mikor délután már kétszázadszorra hallgatjuk ugyanazt a dalt (mert mindig ugyanazt nyomja meg), akkor elég erős a kísértés, hogy kivegyem belőle az elemet...
Az állás már nagyon megy! Leguggol-feláll-leguggol-feláll-leguggol-feláll. Szerencsére az egyensúlya nagyon jó, esés még nem volt a dologból, ügyesen le tud mindig csücsülni. Olyan kis tündér, mert mikor feláll, elkezd kiabálni, hogy "most aztán mindenki figyeljen, mert én állok". Ez az ő nyelvén inkább így hangzik: NÍÍÍÍ NNÍÍÍÍ NNNÍÍÍÍÍÍÍ !!! Meg kell zabálni :)
Mi mást hoztak volna a Nagyszülők otthonról, mint isteni házi disznótorost! Panni úgy eszi a két kis egérfogacskájával a töpörtyűt, hogy szem nem marad szárazon (főleg a Nagypapié)! És hogy hisztizik, mikor elveszem tőle! Mert bizony ez is elkezdődött - makacs a drágám, mint az anyukája :) De úgy érzem, jól kezeljük a dolgot.
Panni megtanult simogatni (na meg puszizkodik is állandóan). A cica miatt megtanulta, hogy mindig csak nagyon óvatosan, finoman szabad, és így is csinálja. Egészen a negyedik simogatásig, mert onnantól kezdve egyre erősödnek az érintések. Pár napja Nagyit simogatta, mikor a végén már csapkodott is. Erre én rászóltam, hogy "Panni, ne üsd a Nagyit!". És ahogy ezt kimondtam, végig gondoltam, hogy mit is mondtam, és belül már majd szétdurrantam a nevetéstől (persze a többiek is körülöttem). Ezt Pannikám és érezte, és ő bizony ki is adta magából! Olyan jóízűt nevetett, hogy mi sem bírtuk tovább bent tartani :)
Panni kapott elő-szülinapi ajándékként egy új autósülést - mert a régibe már úgy kellett belepaszírozni. A két fiú beszerelte, és már ki is próbáltuk. Nagyon tetszik a lánynak, mert jóval magasabban ül benne, mint az előzőben, így tud nézelődni is. Kapott még egy szánkót is, ami szintén ki lett próbálva. Nem is tudom, kinek tetszett jobban, Pankának vagy Sanyi Papának, aki húzta. Nem mentünk vele messzire, de Istenem, mennyit nevettünk!!
Sanyi Papa csodaszép hókastélyt épített! Ilyen biztos nincs még egy a környéken! Minden nap csinosítgatja, építgeti egy kicsit. Én meg rohanok ki, mikor látom, hogy jön a hókotró, hogy nagyon vigyázzon a remekműre! :)
Nagyi nagyon jól megvan Pannival, olyan neki, mint a második anyukája. Ha ő ott van, engem nem is nagyon keres a lány.
Úgyhogy most kiélvezem, hogy délután nyugodtan le tudok ülni egy Cappuccino-val a kezemben, és megnézem a kedvenc sorozatom :)
Babaúszásra is eljöttek velünk a Nagyszülők, és hagy ne mondjam, nagyon büszkék voltak a kisunokára. Már merüléskor elengedjük picit a víz alatt, és a legújabb az, hogy merülésből fogja meg a gumikacsáját a víz felszínén. Bevallom őszintén, én nem nagyon merek vele merülni, inkább mindig Håvard csinálja. Mikor vele merül, szinte soha nem nyel vizet - velem pedig szinte mindig...
Készülünk a szombatra nagyon! Megegyeztünk Apával, hogy rendelünk egy 'igazi' tortát is, amit mi eszünk meg (haha), de azért Panni is megkóstolhatja. Én pedig készítek neki egy olyan tortát, amit meg is ehet. Nagyon sok jó receptet, ötletet találtam, majd egy külön bejegyzésben leírom ezeket is.
Így telnek a napjaink:
A végére hagytam a legcsodálatosabb születésnapi ajándékot, amit a Hugicámtól és a Szüleimtől kaptam: Vikinganya első évét nyomtatásban!!!
A gondolataim állandóan a szülés körül járnak, mit csináltam tavaly ilyenkor. Hihetetlen, hogy eltelt egy év!
Ne felejtsétek megosztani a nyakláncos képet, Panni szombaton sorsol! :)
