2014. január 28., kedd

Visszaszámlálás megkezdve...

Még 18 nap van hátra...

Vagyis attól függ, mihez képest számoljuk. Hivatalosan - norvég rendszer szerint - február 15.-re vagyunk kiírva. Egy másik ultrahangos szerint 14.-re, magyar számolás szerint 13.-ra, lombik számlálás szerint 12.-re. De teljesen mindegy, úgyis Panni dönti el - nagyon nehéz elfogadni, de ebbe sajnos nincs beleszólásom...

Hihetetlen, hogy mennyi mindenen mentünk keresztül tavaly április óta...
Így kezdődött:

                     - hormonháztartás leállítása: április 26-tól május 21-ig
                     - peteserkentő injekció: május 9-től május 20-ig
                     - peteérlelő injekció: május 21.
                     - hormonmentes nap: május 22. HURRÁS
                     - peteleszívás: május 23. - 15 petezsákból 9 petesejt
                                                           - progeszteron ettől a naptól, 4 hónapig
                     - május 24.: telefon a kórházból: 5 megtermékenyített petesejt HURRÁS
                     - május 28. : 1db blasztocita beültetése, és 1db blasztocita lefagyasztása
                                         HURRÁS
                                         a többi sajnos nem maradt életben...
                     - nincs más hátra, mint várni...

Közben az én drága férjem lediplomázott:


Aztán így folytatódott:


Aztán volt egy fantasztikus, mesébe illő esküvőnk:
Egy kis izgalommal megspékelve, de hát melyik esküvőn nincsenek váratlan események? Ennek a kisebb "szerencsés-katasztrófának" köszönhetően, ezen az estén láthattam először a legszebb és legapróbb dobogó szívecskét a világon :)

Aztán majdnem milliomosok lettünk:
De csak majdnem.
Ezért csak egy egészen picike új lakásra tellett. De azért elköltöztünk imádott albérletünkből.


De az új lakás is lassacskán elnyeri végleges formáját :)





Aztán én is elkezdtem a sulit meg a tanulást:

Megérkeztek az első látogatóink is:

Mindeközben, hála a norvég egészségügyben dolgozóknak, kétszer hozták ránk a frászt, hogy baj van, nagy baj. De hála a Jóistennek, mindkét alkalommal kiderült, hogy semmi okunk nem volt az aggodalomra! És remélhetőleg azóta az a bizonyos nőgyógyász és az ultrahangos is ráébredt, hogy csúnyán pályát tévesztettek.
Mert a mi kis Pannikánk bizony nagyon is jól érzi magát anyukája pocakjában!


2013-ban nem egyszer, hanem kétszer ünnepeltük a karácsonyt, és mindkétszer nagyon jól sikerült!




Aztán elérkezett az új év, és rajtam úrrá lett a pánik, mennyi mindent kell még csinálnunk mielőtt Panni megérkezik. Úgyhogy munkához láttunk!
Bébiruha-komód:

Kiságy:


 És faldekor:

Hordozó megkötésének gyakorlása:




Hát, így vagyunk mostanság :) Az előkészületek megvoltak, a kórházi-táska összepakolva, gyerekülés az autóban!
A pocak-növesztéssel így állunk:

Ma készült képek:






Azt hiszem. első bejegyzésként ennyi lassan elég is lesz!
Holnap megyünk Hammerfest-be ultrahangra, mert a bába szerint Panni pirinyó.
Folyt.köv. :)


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése