Pannim szerdán három hónapos lett. Hihetetlen, hogy rohan az idő. De látom is rajta minden egyes nap, hogy nagyobb, ügyesebb, erősebb lesz. Na meg szebb is – de én persze elfogult vagyok. Vagy mégsem?
Április 22-én elindultunk
Magyarországra. Altában az időjárás szokás szerint rossz volt, viharos szél és
hó, emiatt késéssel indultunk. Tromsø-ben is
leszállt a gép, itt is elidőzött egy jó darabig. Az osloi csatlakozást a
késések miatt sajnos nem értük el. Az egyetlen módja, hogy hazakerüljünk még
aznap az volt, hogy elmegyünk Stockholmba, majd Helsinkibe, és úgy haza
Budapestre.
Reggel fél 6kor indultunk a repülőtérre, este 10 órára értünk Bugyira. A csomagjaink persze eltűntek…valahol…Skandináviában…
Reggel fél 6kor indultunk a repülőtérre, este 10 órára értünk Bugyira. A csomagjaink persze eltűntek…valahol…Skandináviában…
DE a mi drága kicsi
lányunknak egy hangja nem volt egész nap. Aludt, evett, nézelődött, énekelt.
Már felfedezte a saját hangját, és egyfolytában sikítozik. Nagyon édes, csak
hosszútávon vágja az ember agyát… A pelenkacseréről pedig ne is beszéljünk…
Mert a mi Pannink persze mindig felszállást közben kakilt be. Aki már volt
repülőgépen a mosdóban, tudja, hogy egy kis testalkatú embernek se nagyon van
helye odabent. Na, ide vittünk még be babócit. A falról le lehetett nyitni egy
kis pelenkázót, ami kb. 30 centi széles volt, és a gyerek mindkét oldaláról le
tudott volna esni. Na már most itt tegyem rendbe a nyakig szaros (elnézést)
gyermeket, aki izeg-mozog ezerrel, gurul jobbra-balra, a turbulenciától meg még
’pattog’ is. Hát, nem volt egyszerű!
A lényeg az, hogy estére
haza értünk, és a család már nagyon nagy izgalommal várt minket egy
gyönyörűséges babakocsival! A baba-szoba pedig valami álom-szép!
Másnap rögtön
nőgyógyászhoz mentem, ahol kiderült, hogy még maradt bent egy darab méhlepény
(6mm) és gyulladásom is van odabent. De mostmár, így egy hónappal később, azt
hiszem, minden újra rendben van. 8 hétig véreztem.
Következő nap fodrásznál
voltam, megszabadultam a hajkoronámtól. És nagyon jó így!
Megünnepeltük Nagyi
születésnapját, és isteni finom tortát ettünk. Meglátogatott minket Hanna-baba,
Panka első barátnője.
Pankámért mindenki
odavolt, de én ezen egy percig sem lepődtem meg. Bogi-körianyu és
Pisti-köriapu, a Nagyszülők, na meg a Dédnagyszülők el voltak olvadva!
Voltunk Búcsúban (aminek
nagyon örültem, mert 7 éve nem voltam – de az igazság az, hogy gyerekkoromban
sokkal jobb volt), voltunk Kemencén, Jancsi Papiéknál ebédelni.
Sanyi Papát meglátogattuk a bányában is. Az első kép 2013-ban készült, a második 2014-ben.
Az első Anyák-napját is Magyarországon ünnepeltük:
Baba.fotózáson is voltunk, amit Panni meglepően jól viselt. A képek gyönyörűek lettek, nem is tudom eldönteni, melyiket tegyem ki a falra.
Az első Anyák-napját is Magyarországon ünnepeltük:
Baba.fotózáson is voltunk, amit Panni meglepően jól viselt. A képek gyönyörűek lettek, nem is tudom eldönteni, melyiket tegyem ki a falra.
Sokat sétáltunk, és
útközben, a faluban mindenki megcsodálta Babócit.
Sanyi Papival beültünk az
összes munkajárműbe is!
Az összes képet
feltöltöttem ide, itt lehet nézelődni:
https://picasaweb.google.com/dora.bimbo2
Kitaláltam a visszaút előtt pár nappal, hogy mi lenne, ha csak Apát küldenénk haza. Hát így is tettünk, ráhúztunk egy hetet, és a Nagyit is magunkkal hoztuk visszafelé. Az úton minden simán ment, és május 12.-én este 11re hazaértünk, Altába. Apa nagyon boldog volt, hogy visszajöttünk!
Kitaláltam a visszaút előtt pár nappal, hogy mi lenne, ha csak Apát küldenénk haza. Hát így is tettünk, ráhúztunk egy hetet, és a Nagyit is magunkkal hoztuk visszafelé. Az úton minden simán ment, és május 12.-én este 11re hazaértünk, Altába. Apa nagyon boldog volt, hogy visszajöttünk!
Másnap Hammerfestbe mentünk csípő-ultrahangra (újabb 2,5 óra az autóban), ahol szerencsére mindent rendben talált a magyar (!) gyerekorvos. Panka az utat oda-vissza végigaludta.
Május 15.-én elindultunk
autóval Harstadba.
12 órás út volt, és ezt az utat Panni nem viselte olyan jól, mint gondoltuk. Az utolsó 3 órányi utat 5 óra alatt tettük meg, mert akkor már sírt amint a popsija az autósüléshez ért. Minden lehetséges kiállónál meg kellett állni, gyereket ki, cicire rá, megnyugtatni, vissza az ülésbe, sírás 5 percig, a következő kiállóig. Az utolsó 10 percet kézben töltötte. Odaértünk Borkenesbe, Panka evett, és már aludt is.
12 órás út volt, és ezt az utat Panni nem viselte olyan jól, mint gondoltuk. Az utolsó 3 órányi utat 5 óra alatt tettük meg, mert akkor már sírt amint a popsija az autósüléshez ért. Minden lehetséges kiállónál meg kellett állni, gyereket ki, cicire rá, megnyugtatni, vissza az ülésbe, sírás 5 percig, a következő kiállóig. Az utolsó 10 percet kézben töltötte. Odaértünk Borkenesbe, Panka evett, és már aludt is.
Május 17.-én megnéztük
Harstadban a felvonulást (amitől drága anyósom marha pipa lett), találkoztunk
barátokkal, aztán a hideg szél miatt elég hamar visszaindultunk. Pankára
ráadtuk a népviseletet, és valami gyönyörűséges volt benne!
Pannkám megkapta tőlem az első hajcsatját:
Másnap délben indultunk vissza, ezúttal csak 11 óra volt az út, Panka csak aludt, meg evett. Azt hiszem, csak kétszer álltunk meg. De nem biztos, mert amióta szoptatok, tiszta lyukas az agyam, és mindent elfelejtek. Nagyi vezetett hazafelé. Az idővel nagyon szerencsénk volt, mert borongós volt egész végig. De Altához közeledve kisütött a nap, és a lakásban még napsütésben pakolásztunk éjfélkor!
Másnap délben indultunk vissza, ezúttal csak 11 óra volt az út, Panka csak aludt, meg evett. Azt hiszem, csak kétszer álltunk meg. De nem biztos, mert amióta szoptatok, tiszta lyukas az agyam, és mindent elfelejtek. Nagyi vezetett hazafelé. Az idővel nagyon szerencsénk volt, mert borongós volt egész végig. De Altához közeledve kisütött a nap, és a lakásban még napsütésben pakolásztunk éjfélkor!
Ma, május 22.-én – Bimbó
Dédimama szülinapján – esik a hó! Még jó, hogy tegnap nagyjából a Nagyi rendbe
tette a kertet.
Torkám fodrásznál volt,
hát eléggé meglepődtem, mikor megláttam. Párom nem igazán azt az utasítást adta
az állatorvosnak, amiben előtte megegyeztünk. Úgyhogy most van egy oroszlános,
meztelen tengerimalacra igen-igen hasonlító, hátulról grillcsirkére emlékeztető
testalkatú macskánk. Aki fázik…
Panni már másodszorra tart három-napos kakiszünetet az elmúlt hétben, én meg persze idegeskedek miatta rendesen. A védőnő azt mondta, hogy ez normális - de persze mindenre ezt mondják...
Panka méretei hétfőn: 5315gr (három-napos kakival a pocakban), 59cm.
Mára ennyi, folyt.köv.
hamarosan.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése