Vikinganya: Mert Magyarország nem Afrikában van....

Pannival tegnap oltáson voltunk. Itt nem egészen úgy működik a dolog, mint otthon. Itt nincs előtte orvosi vizsgálat, sőt orvos sincs. A "védőnő" (azért írom így, mert ennek a nőnek semmi foagalma nincs a gyerekekről. Ha véletlenül kérdezünk tőle valamit, azt válaszolja, hogy ő nem tudja, keressünk rá a neten.) Szóval megkérdezi, hogy a gyerek egészséges-e, mondjuk igen, erre ő, jó, akkor megkapja az oltást (de a gyerekhez hozzá nem érne, vagy a közelébe sem jön). A 3 hónapos, 6 hónapos és 1 éves oltás is dupla oltás (ilyen otthon van egyáltalán?), mindkét combba szúrnak. Én lefogom (beszorítom a kis lábát a combjaim közé) és a "védőnő" szúr.
Nagyon érdekes volt, hogy az első után most nem sírt, egy hangja sem volt - pedig láttam, hogy fájt neki, és olyan szorosan bújt hozzám, ahogy csak tudott. A második pedig szörnyű volt! Béna volt a nő is, háromszor vette át a fecskendőt egyik kezéből a másikba, valószínűleg én sem szorítottam a lábát elég szorosan, és picit mozgatta a drágám, közben persze teli torokból üvöltött, a nagy tű tövig a combjában, és tőlem kérdezi a nő, hogy akkor most elkezdje-e nyomni vagy ne... Szerencsére túl lettünk ezen is, egy kis ölelgetés után a sírás is abbamaradt.

A "védőnő" persze még mindig azzal van a leginkább elfoglalva, hogy teszünk-e elég fogkrémet Panni fogkeféjére. Már meg sem próbáljuk neki elmagyararázni, hogy nem akarunk még arra a két félig kinőtt fogacskára fogkrémet tenni (amit ő már azelőtt szükségesnek tartott, hogy a fogak kibújtak volna), csak azt mondjuk, igen, sok fogkrémmel mossuk.

Dettó, mint a foghelyzet, csak most a felállással kapcsolatban. Kérdezi, megy-e már a gyerek. Mondom nem, de már fel tud állni. Erre ő, és az asztalt körbe tudja már sétálni? Hmmm, mondom nem, mert még nem tud menni! Jó, csak vigyázzunk, mikor az asztaltól megy a kanapéig, nehogy elessen. ÁÁÁ, mondom még nem tud menni! Ő megint, jó-jó, csak ne hagyjuk neki, hogy lepakolja az asztalt, mközben körbe sétálja. Erre szétdurrant a fejem, és azt mondtam, persze, nagyon vigyázunk, miközben az asztal körül sétál.

Megint kitért a fülbevaló furcsaságára (ami érthető, mert itt nem szokás, na de minden alkalommal megjegyzi). Kérdezi (ismét), hogy ez ott szokás, ahonnan én jövök? Honnan is? Mondom igen, szokás, és Magyarország (Ungarn norvégul). Erre ő, aha, igen, erről már hallott ő is, hogy Afrikában mindenféle ékszereket tesznek a gyerekekre, még az ajkukba is. Vehettem volna a fáradtságot, hogy elmagyarázzam neki, hogy Ungarn és Uganda az nem ugyanaz, és bizony Magyarország nem is Afrikában van... de nem tettem. Gondolkozzon csak azon, hogy afrikaiak vagyunk, mégis fehér a bőrünk....

Kérdezte még, hogy beszél-e már, hány szót tud a gyerek. Mondtam, hogy igazából nem sok mindent mond: mamma(ez én vagyok), pappa(az az apja), mem(ez a nem), nei(ez norvégul a nem), amikor odaad valamit, azt mondja te(tessék, szerintem), mikor én adok neki valamit, azt mondja kö(köszönöm, legalábbis szerintem). Erre a nő: hát igen, a két nyelvű gyerekek mindig elmaradottak lesznek, és sosem lesznek olyan okosak, mint az egy nyelvűek. Erre aztán a párom igencsak berágott, megkérdezte végeztünk-e, felvette a gyereket és elköszönt. Következő oltás május 18.-án!

Egyébként Pankám belázasodott az oltástól, és reggel óta se nem eszik, se nem iszik. Remélem hamar átmegy rajta a dolog!

Håvard boldogan meséli, hogy egyik nap hagyta Panninak, hogy kiválassza, melyik dvd-t nézzék (én suliban voltam). Megmutatott neki többet, és Panni a pisztráng-pecázást választotta!!! Hát, az apját ezzel nagyon boldoggá tette! És ahogy meséli nekem: "látnod kellett volna, mennyire érdekelte! Főleg az, amikor a pisztráng ráharapott a légyre!" Apa lelkesedése fantaszikus volt! :D

A szülinapom jól telt (igaz, 3.-án tartottuk, nem 2.-án, mert akkor nagyon el voltunk foglalva). Ettünk kínait és ittunk hozzá vörösbort. Mmmh, isteni volt!

Szülinapi kép 2014-ből: