Ha visszaolvasnék, biztos vagyok benne, hogy minden magyarországi tartózkodásról szóló bejegyzést úgy kezdek, hogy "ismét három csodás hetet töltöttünk otthon". Gondolom senkit nem ér villámcsapásként, hogy ez most sem volt másként. De hogy lehet az, hogy minden alkalommal olyan gyorsan elrepül az idő?
A repülőút hazafelé már-már unalmasan simán ment. Semmi késés, semmi vihar, semmi baki.
Az osloi repülőtéren eltöltött jó pár óra viszont cseppet sem volt unalmasnak nevezhető, két izgága gyerekkel (ahol a kicsi legalább 12x olyan izgága, mint a nagy). Mikor már végre a budapesti repülőtérre értünk, és megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, hogy mindjárt vége az utazásnak, a csomagokra (sajnos szokás szerint) majdnem egy egész órát kellett várni. Meleg volt. Tömeg volt. A két fáradt, és ekkor már nagyon türelmetlen gyerekkel (akik a 12 órás út alatt egy percet sem aludtak) körülbelül 100x jártam végig a repülőtér csomagkiadó részlegét, miközben a "Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs"-öt énekeltük és persze koreografáltuk. A végén már-már zavarba ejtően hangosan, mert a lányok nagyon belejöttek.
De végre elérkezett a várva várt pillanat, amikor meglátjuk egymást a repülőtéren!
Másnap korán reggel mire felébredtünk, megérkezett Gomma is! Azonnal befogták a lányok!
Bár gyorsan elteltek az otthon töltött napok, a lányok most is sok élménnyel gazdagodtak. Minden nyáron ugyanúgy meglepetésként éri őket, hogy nem kell felöltözni mielőtt kimennek az udvarra. Hát most sem kellett. Mert a nudista fürdéstől kezdve, az állandó pancsoláson keresztül, bugyiban dinnye-evésig és fagyizásig, minden volt!
"Mamma, nem bírom felvenni ezt a ruhát!" - persze hogy nem, hiszen Gigié... de azért másnap is megpróbálta!
Mikor lefröcsköltem Pannit a vízipisztollyal, azt mondta: "Az anyja úristenit!" - imádom, mikor otthon begyűjti a "szlenget" :)
Mint mindig, most is alig lehetett őket bekönyörögni a melegről.
Matyi mindig ellopta a homokozó játékokat...
Jó móka volt együtt játszani, csak úgy látszik három lapát három gyereknek nem elég :D
Gigi pedig mindenhova bukósisakban ment - általában fordítva :)
Az autóba is be kellett ülni minden nap...
... néha többször is.
Nem könnyű ám mindig ezerrel pörögni...
Pannus persze most is segített amiben csak tudott. Például almát szedtek Sapival. (sosincs túl korán elsajátítani a pálinka-főzés rejtélyeit)
Utána pedig gyönyörű körmöket kapott Krisztitől (de csak a lábán, ugyanis a kezén mindig tövig le vannak rágva... mondjuk általában a lábán is...).
Gigusom kis állatkája, akit mindig magával visz mindenhová, egy koala. Roppant kreatív módon, a neve "Koala". Szóval egy volt belőle, így még kimosni sem hagyta soha. Éppen ezért kapott még kettőt! És annyira, de annyira nagyon boldog volt! Azóta hárommal alszik :)
Pannusnak is lett egy házi kedvence, Lovinda, a csiga (kreatívabb névválasztás Panni által). Lovindát pár napig egy cipősdobozban dédelgettük, azután Pannival együtt kiengedtük a bokrok alá. Másnap mikor kereste, de nem találta, készített egy plakátot, amit egy fára tervezett kiragasztani.
(Bár többször hallottuk, hogy Szigethalmon látták, de sajnos nem ő volt... :D)
Szegény Gigusom a nyaralás legelején belenyúlt egy darázsfészekbe. Ott voltunk körülötte hatan, mégsem vette észre egyikünk sem a darázsfészket. Ő persze megpiszkálta (nem is Ő lett volna, ha nem...). Nem tudom, hány darázs csípte meg, de három nagy és kettő kisebb csípés volt a kézfején és az ujjai között. De hősiesen tűrte. És azt kell, hogy mondjam, hogy én, az anti-stresszes anya (khm... remélem mindenki vette az iróniát), én is. Lejegeltem, behagymáztam, megnyugtattam. Persze ez volt az első csípése, és aggódtam, nehogy reagáljon rá a szervezete (ugyanis én allergiás vagyok). De szerencsésen túlestünk rajta. Igaz, azóta is mutogatja a kis kézfejét, és mondja "kezem, zümi".
Pannus most is minden lehetséges percet Matyival töltött.
Nézd Mamma, betakarom, hogy nehogy megfázzon (negyven fokban...)
Gigus eleinte nagyon óvatos volt, de egy kis idő után már bátran kiosztotta Matyit, és mindig rákiabált, hogy "KATYI (vagy Atyi), NEM!". Ő inkább egy nálunk látogatóban járó kutyussal barátkozott össze, Nyuszival.
Megünnepeltük a dédi papa születésnapját is! (khm... igen, féltek a tűzijátéktól...)
Voltunk Pannival a Nagybani piacon. Következő pénteken a helyi piacra készültünk lángost venni. A következő eszmecsere fantasztikus volt:
Én: "Panni, ma nem a Nagybani piacra megyünk, hanem a Bugyi piacra."
P: "Nagy Panni piac???" (Nagy Panni Pannus egyik otthoni barátnője)
Én: "Nem Nagy Panni, hanem nagyBANI."
P: NagyBANI... aha... de ki az a BANI?!"
Igyekeztem nem megszakadni a nevetéstől.
Pannus pecázni is volt, többször is! Először Pappával pecázott, a saját magyarországi horgászbotjával. Nagy volt ám a boldogság, mikor halat fogott!
De akkor is, mikor utána lehetett egy kicsit falatozni!
Vagy amikor Ő engedhette vissza őket a tóba.
Utána Sapival is fogott kettő pontyot, és mindkettőt Ő meríthette ki.
A pecázás után pedig megmászták a dombokat a kavicsbányában.
A szülők pedig kaptak egy nap kimenőt :)
Elmentünk Kecskemétre is fürödni, mert Panni mindig emlegeti, hogy milyen jó volt ott. Hát, Pannit most sem láttuk sokat, ugyanis mindig a víz alatt volt. Nagyon élvezte.
Gigus viszont elég fáradt volt.
Sokat játszottak együtt a lányok. Gigi mindig utánozza Pannit, akármit csinál. Megy utánna, lesi minden lépését és mozdulatát. Az utasításokat is mindig teljesíti. Itt például Panni az anyuka, Gigi a bébi - és most aludni kell :)
Itt pedig helikopteren ülnek :)
Kölcsönkaptunk egy rendőrmotort, amit a lányok nagyon-nagyon imádtak. Mindig azon volt a veszekedés, hogy ki vezesse! Van egy olyan érzésem, hogy mi is be kell, hogy ruházzunk egybe :)
Volt Anna-nap is :)
Panninak ismét volt egy nagyon édes dolga. A dédi mamáéknál vagyunk, amikor csendben odajön hozzám, kezében egy gömb alakú üvegdísszel.
P: "Mamma, ha ezt megfogod, és kívánsz egyet, akkor az úgy fog lenni.(suttogva folytatja) Én azt kívántam, hogy legyen egy másik bébi a pocakodban. Te is kívánhatsz egyet."
Én: "Én is azt kívánjam?"
P: "Igen mamma, mert ez a legjobb kívánság!"
Pár nappal később, este fekszik az ágyban mellettem.
P: "Mamma, most kívánunk valamit, és holnap, amikor beleharapunk egy banánba, akkor teljesülni fog!" (behunyja a szemét, és suttogva mondja) Én azt kívánom, hogy maradjunk Magyaroszágon még 16 napig. És azt kívánom, hogy legyen egy mama kutyusunk, akinek van egy bébi kutyus a pocakjában. És azt kívánom, hogy újra legyen egy bébi a pocakodban, és egészséges legyen!" (újra kérdések hada következett, hogy miért is ment fel a bébink a mennyországba)
P: "És akkor holnap beleharapunk a banánba, és teljesülni fog."
Másnap beleharaptunk a banánba. Panni azóta is minden nap csalódott, hogy miért nincs még meg a mama kutyusunk.
Utolsó nap, amíg én csomagoltam, a nagyszülők elmentek a lányokkal biciklizni :)
Amíg otthon voltunk, Gigus újabb három foggal gazdagodott. Kibújt a bal felső, utána pedig a jobb oldali szemfoga (legalábbis remélem, hogy a szemfoga lesz, ugyanis a jobb felső helyén nincs semmi). Egyik nap a szájába húzta az ujjam, és megharapott. Ekkor jöttem rá, hogy van egy rágófoga is felül! Szóval lent van kettő, jó helyen, felül pedig balról a következő a sorrend: semmi, semmi, semmi, semmi, fog, semmi, fog, semmi, semmi, fog (vagy valahogy így). Szóval, ez normális??
Nem szeretem a visszaút napját. Búcsú, könnyek, sírás. Egyelőre nem tudjuk, mikor megyünk legközelebb. Nagyit viszont hoztuk magunkkal, ugyanis Pappa már egy hete északon pecázott a barátjával.
Szinte sokkot kaptunk a repülőtéren, mikor este 9 órakor leszálltunk, és majdnem 30 fok volt!
Másnap hová is vitt volna az első utunk, ha nem a tengerpartra! Nagyon élvezte kicsi és nagy egyaránt (pedig a víz NAGYON hideg volt!).
Annyira meleg volt, hogy kidőltek a lányok!
A kánikulához csak annyit tennék még hozzá, hogy sehol, ismétlem SEHOL nem lehet ventilátort kapni! Igazi licit-háború alakul ki, ha valaki elad egy használtat, már-már majdnem vérre mennek érte. És nem csak ventilátorból van hiány, kismedencét SEM lehet kapni sehol. Így jártunk. De Nagyi megoldotta (legalábbis a medencét).
Pannus a múlt héten még otthon maradt, ezen a héten már volt oviban, Gigi majd csak 14.-én kezdi. Érdekes, hogy ez alatt a pár hét alatt mennyire megugrott a szókincse! Rengeteget beszél, mindent utánoz, velünk magyarul, pappával norvégul. Csak nem olyan tisztán és érthetően, mint annak idején Panni. Nagyon vicces, hogy a nagyszülőket, Nagyit és Sapit, anyának és apának hívja :)
Én már első nap visszakerültem a mókuskerékbe. És nem ment túl jól. És még finoman fogalmaztam... Tudom, mindenkinek vannak néha problémái a munkahelyén - én most értem el a mélypontot. De legalább a hajam szép :)
Hogy kiélvezzük a jóidőt (aminek egyébként hamar vége lett), és hogy kicsit én is kilendüljek az önsajnálatból, igyekztünk sok jó dolgot csinálni munka után. Elmentünk egy kutyaszános családhoz, kutyát szeretgetni :) Na, ha ez nem tölti fel az embert, akkor semmi!
Gigusom elég vadul viselkedik mostanában, sokszor megkaparja, megtépi Pannit. Panni sírva jött ki a szobából: "Mamma, nem merek bemenni, mert félek, hogy bánt a Gigi!" (mondja ezt a 4 és fél éves - vagy 4 és egy fél, ahogy Ő mondja - a másfél évesről... mi lesz itt?) De ami meglep, hogy Panni ennek ellenére fantasztikus nagytestvér. Soha (tényleg soha) nem emel kezet a testvérére, soha nem adja neki vissza ha bántja, de még csak el sem löki. Inkább annyira gondoskodó, óvja, védi mindentől, segít neki, játszik vele. Nem tudom, Gigi miért ilyen. Kicsit aggódom is, mi lesz majd az oviban (nehogy bántsa a többieket...). De legalább majd megvédi Pannit! :)
A legújabb szórakozásuk az, hogy Panni itt-a-piros-hol-a-pirost játszik Gigivel :D
Szóval ez a "négy és egy fél" éves még mindig biciklizni tanul, nem sok sikerrel (attól tartok, tőlem örökölte a kerékpár-tehetségét). Elég jó nagy köröket mentünk, néha elengedtem. De fél szegény, hogy elesik, és megüti magát. Éppen megálltunk kicsit pihenni, mert én már a tüdőmet kiköptem, Panni is áll a biciklijével, amikor egyszercsak eldől! De hogy csinálta, nem tudom. Feláll, és megkérdezi: "Mamma, jól vagyok, ugye?"
A kerékpáros megpróbáltatások után, szerdán munka és ovi után hegyet másztunk. Panni nagyon ügyesen ment végig, Gigi nagyon ügyesen ült a hátamon. Ismét jó hűvös és szeles volt az idő a hegytetőn, de a kilátás kárpótolt minket (a gyerekeket pedig a csoki).
Az idén pedig vagy befőzni, vagy savanyítani fogok! Attól függ, hogy beérik-e a paradicsom. Ha zöld marad, savanyúságot csinálok belőle. 6 szem van. Ha mást nem, majd lehelem őket :)
Attól tartok, a paprikáknak nem lesz idejük megnőni, mielőtt beköszönt az ősz/tél (nálunk ez egyszerre jön). Hétfő hajnalra már csak 6 fokot jósolnak.
Viszont érik a ribizli, és úgy tűnik, lesz fekete ribizlink és málnánk is!
Kíváncsisággal és izgalommal nézünk a jövő hét elé - de erről majd legközelebb!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése