Influenza

Megtalált minket. Ideért az influenza.

Múlt héten pénteken még teljes erőbedobással játszottak a lányok ovi után. Még meg is jegyeztük, hogy Giginek milyen jó étvágya volt (még a szokásos jónál is jobb). Szombaton reggel felkelt, minden teljesen normálisnak tűnt. Azután egyik pillanatról a másikra csak leült, és mozdulatlan maradt (ami Giginél mindig bajt jelent). Ekkor kezdődött. Rögtön 40 fokos lázzal, ami így is maradt a következő napokban. A furcsa az volt, hogy semmi más tünete nem volt. Nem volt náthás, nem fájt semmije. Csak feküdt ott, mint egy zsák krumpli. Se nem evett, se nem mozgott, se nem beszélt. Egyetlen szót sem szólt (ami legalább olyan furcsa, mint az, hogy nem izeg-mozog).

Az első napot és éjszakát ugyan nagyon lázasan, de átvészteltük. A neheze most jött. Vasárnap nem ment le Gigi láza. Itt gyerekeknek lázcsillapításra paracetamol kúp van, és Nurofen szirup. Mivel az utóbbival korábban már voltak gondjaink, a kúpot adtuk most is. A két év során nem sokszor volt rá szükség, szerencsére, de amikor kellett, mindig jól bevált. Mondjuk nem vagyunk "lázcsillapítós" szülők. Ha nem muszáj, nem használjuk. De ha már 40 fok körüli, és nagyon megviseli őket, akkor az már "muszáj". Na most is muszáj volt. Ami most azonban eltért a megszokottól, az az volt, hogy a kúp sem vitte le a lázát. Sőt! Egy óra elteltével még fentebb is szökött! Egész éjjel és egész nap 39,5 és 41 fok között volt a testhőmérséklete. Miután már minden praktikát kipróbáltunk - sikertelenül - bevittük Gigit az ügyeletre.

Először is vért vettek tőle, amiért cserébe kapott egy karkötőt. Szegénykém minden vizsgálatot szó nélkül hagyott. Csak feküdt a karjaimban, meg sem mozdult, meg sem szólalt. Kivéve akkor, mikor a lázmérőt hozták. A lázmérőre egy vékony műanyag, egyszer-használatos valami volt ráhúzva, aminek mindkét oldala éles, recés volt. Na akkor nagyon sírt szegény, mikor ezt a helyére tettük. Összesen hatszor mértünk amíg ott voltunk (4 órán keresztül), és minden alkalommal, mikor a nővér bejött a lázmérővel, Gigi minden meglévő erejét összeszedve sikított, és kiabált, hogy "nemakarom-nemakarom". MIvel a vérvétel szerint vírusfertőzés, ezért itt semmi gyógymód nincsen, csak a lázat csillapítani, ha túl magas lenne. Hát ezt próbálták bő 4 órán keresztül, dupla adag paracetamollal, nurofennel - sikertelenül. Végül, az ügyeletes orvos azt mondta, hogy meg kellene mutatni egy gyerekorvosnak. Ezt magyarra lefordítva annyit tesz, hogy el kell, hogy vigyük a kórházba, Hammerfestbe. Röpke 2,5-3 órás út.

Hazamentünk, összepakoltam mindent. Megbeszéltük, hogy Håvard marad itthon Pannival, én megyek Gigivel a kórházba, az ügyelet küld értünk autót. De mire összecsomagoltam, Giginek lement a láza! Visszatelefonáltunk az ügyeletnek, azt mondták, várhatunk. Vártunk. Egy percre nem hunytam le a szemem éjszaka. Persze a láz visszajött, de a Nurofennel le tudtuk vinni "elviselhető" szintre. A harmadik nap ugyanúgy, nagyon magas lázzal telt. Délben az óvodából is telefonáltak, hogy Panni nagyon haza akar jönni. Az óvónő azt mondta, hogy egyébként jó a kedve, eszik, játszik, szerinte csak az a baj, hogy Gigi otthon lehet, de ő nem. Mondtuk, hogy majd korábban megyünk érte. 2 órakor, mikor Håvard már félúton járt az ovihoz, telefonáltak megint. Panni lázas...

Mostmár két beteg gyerek feküdt a kanapén, magas lázzal, szótlanul, mozdulatlanul. Még mindig minden más tünet nélkül.

Ez az éjszaka sem volt semmi. Mostmár le kellett írnom, kinek, mikor, mit adtam lázcsillapítónak, mert nem tudtam fejben tartani. Gigi még mindig nagyon lázas volt éjszaka, Panni pedig még csak most kezdte. Mivel elég valószínűnek tűnt, hogy ugyanaz a bajuk, ezért számítottunk rá, hogy Pannira is nehéz napok várnak. Na meg ránk is... Másnap megkezdődött a nagyon hurutos köhögés. Panni nem is tudok aludni tőle.

Ahogy sejtettük, Panninak a következő két napban nagyon magas láza lett. A különbség az volt, hogy neki hatott a lázcsillapító. Igaz, amint kiment a hatása, rögtön visszaszökött 40 fok körülire. Csak feküdt szegény, mozdulatlanul, forró testtel, szótlanul. Viszont, ha választhat, Panni mindig gyógyteát kér, a kamilla-hársfa-kakukkfű a kedvence, mézzel és citrommal. Így legalább a folyadékbevitel biztosítva volt. Giginek ebben a két napban alacsonyabb lett a hőmérséklete, sőt, teljesen láztalan időszaka is volt. Étvágya még mindig nem volt, de már kezdett beszélni, jönni-menni, játszani. Azt hittük, túl van rajta.

Aztán fordult a kocka. Panninak lentebb ment a láza, Giginek két nap után újra 40 fokos láza volt. Újra csak feküdt, szótlanul, mozdulatlanul. Visszavittük az orvoshoz. Újabb vérvétel, amiért újabb karkötő járt (Gigi maga választotta).

Meglepő módon, az eredménye jobb lett, mint öt nappal előtte. Semmi újat nem találtak. Azt mondták, hogy az influenzára jellemző, hogy néha kicsit jobban vannak, aztán megint rosszabbul.

Két  napig volt újra magas láza, ma már jó a kedve. Kezd végre saját magára hasonlítani.

Nem lepődtünk meg túlzottan, mikor Panninak is visszatért a láza. Most is majdnem 40... de jól viseli.
Jó lenne, már túl lenni rajta. Szörnyű őket betegen látni. És sajnos érzem, hogy az én tartalékaim is végesek. A köhögésük gondolom eltart még egy ideig, csak a láz adná végre meg magát!

Giginek az influenza közepette kibújt egy újabb foga, a bal alsó harmadik. Lassan kezd lent betelni a sor. Szerdán megyünk fogorvoshoz.

De hogy mosollyal zárjak:
A lányok ülnek egymás mellett, nézik a tv-t. Panni elkezd köhögni, nagyon hurutosan. Erre Gigi megütögeti a hátát, és azt mondja: "Kuc-kuc, Panni"