Karácsony északon

Gigi születésnapi dekorációját pár nap után leszedtük, és behoztuk a karácsonyit. A lányokkal együtt kiraktuk az apróságokat, majd feldíszítettük a karácsonyfát. Emlékszem, gyerekkoromban minket mindig a kész, feldíszített fa várt. Nálunk ez valamiért máshogy alakult. A kezdetektől fogva bevontuk Pannit a karácsonyfa szépítésébe, most pedig már ketten csinálják, nagy örömmel. Tényleg nagyon szeretik díszíteni a fát! És én, mint a (valaha túlságosan is) strukturált anya, feladtam, hogy a fa úgy legyen díszítve, ahogy annak szerintem lennie kell (mert ugye az úgy tökéletes). Az idén is csodaszép lett a fánk, talán most lett a legszebb. Négy szorgos kis kezecske dolgozott rajta. Igaz, a díszek 90%-a egy méter magasságig volt megtalálható, de egyre több gyönyörűséges saját készítésű dísz ékeskedett rajta.

A 2018-as karácsonyra északon gyűlt össze kis-családunk svájci, magyar és norvég kirendeltsége. Nem is a mi családunk lenne, ha nem egy hajszálon múlott volna, hogy Bogi eléri-e a csatlakozását, hogy mire Oslo-ba érnek már nincs reptéri busz, vagy hogy Bogi bőrőndje valahol Genf-Brüsszel-Oslo között köddé vált. De mindenki szerencsésen megérkezett december 22.-én, ráadásul időben(!), és nagyon nagy volt a boldogság (mondanom sem kell, mint mindig)!

Elérkezett a karácsony. Nagyon szép, boldog, nyugodt nap volt (kivéve Panninak, mert ő egész nap nagyon izgatott volt). Egy ajándékot bonthattak ki evés előtt. (na jó, kettő lett belőle)

És persze a szokásos fotózáson is túl kellett esni, de mindenki hősként tűrte (mert féltek, hogy másképp nem kapnak vacsorát).

 Gommával komoly képet? Olyat nem lehet...

Evés után pedig teli pocakkal a fa köré telepedtünk. A lányok boldogan bontogattak és játszottak egészen estig.

A Jézuska meghozta Giginek az új cumikat, hiszen Panni levélben erre kérte. Jóvá lettek hagyva, szerencsére.

Bontják-bontják, és egyszercsak Gigi felkiált: "Ágyikó"

Mi is kaptunk ajándékot, pedig nem is számítottunk rá! A két kis tündérünk az oviban készített nekünk meglepetéseket. Nagyon meghatódtunk (legalábbis én).

Úgy tűnik, nagyon jók voltunk az idén, mert még egy ajándékot kaptunk. Nagyon jól ismer minket a családunk, hiszen tudják, hogy a (gyerekek után) a sajt a mindenünk, ezért egy igazi, svájci fondü-készlettel leptek meg minket! Én soha nem ettem még fondüt, ezért nagy izgalommal vártuk, hogy kipróbáljuk. Fantasztikus volt! Tegnap is ezzel jutalmaztuk magunkat! Életemben nem ettem még ilyen finomat!

Sokat voltunk kint, sétálni, szánkózni, hógolyózni, fantasztikus sí-tehetséget bemutatni.

De bent is játszottunk/játszottak bőven! A lányok nagyon-nagyon élvezték ezt a karácsonyi szünetet, ugyanis mindig volt valaki, akivel játszani lehetett, yatzy-t, doktorosat, babásat, főzőcskét, kirakót, vagy Mancs őrjáratot.

De szívesen segítettek is mindenben :)

Panni készített egy sellőt Gomma tanítványainak:

Szilveszter napján Panni nagyon szeretett volna éjfélig fent maradni. Na jó, legyen! (gondoltam 10 óra körül úgyis kidől majd). Már késő délután is lőttek fel tűzijátékot, a lányokkal ablakból ajtóba rohangáltunk, hogy lássuk. Az esti séta után Gigi 8 óra körül kidőlt, Panni pedig izgatottan várta, hogy "ébren marad egész éjszaka". 10 óra körül annyira pörgött, hogy ilyennek még nem láttuk. Hiába kérdezgettem, hogy álmos-e, lefekszik-e, valahogy csak egyre több energiája lett. Mi, felnőttek pedig azt vitattuk, hogy fent bírunk-e maradni éjfélig. De sikerült! Gomma bent maradt, hogy vigyázzon Gigire, mi pedig kimentünk. Pannusom most is félt, de talán nem annyira, mint tavaly.

Azért tetszett is neki, de egy idő után azt mondta, hogy mostmár inkább menjünk be. Hazasétáltunk, és Pannusom hirtelen "szörnyen fáradt" lett. Hamar elaludt. Nagy mázlink volt a lányokkal az ünnepek alatt (vagyis inkább a nagyszülőknek, minket hagytak aludni), ugyanis a megszokottól teljesen eltérően, egész sokáig aludtak.

Gigusnak szilveszter előtt egy nappal kibújt lent két kis foga (jobbra és balra is a második - már-már ideje volt), így mostmár 11 foga van! Január 23.-án megyünk a fogorvoshoz, hogy megnézzék, ott bújik-e még a többi hiányzó is (ugyanis apai ágon foghiány van).

Az utolsó közös délutánon még kimetünk egy jót sétálni és bohóckodni.

 Gigi elfáradt...

A búcsú most is, mint mindig, nagyon szomorú volt. Panni és én, az utazás napján:
Panni: "Mamma, ígérd meg, hogy megpróbálsz nem sírni. Mert ha Te sírsz, én is sírok."
Én ekkor elmondtam neki, hogy ha szomorúak vagyunk, akkor szabad sírni. Csak azért sírunk, mert nagyon szeretjük egymást, és nagyon fogunk egymásnak hiányozni. De azért megígértem, hogy megpróbálok nem sírni. Mikor elérkezett a búcsú, persze sírtam.
Panni: "Mamma, de megígérted, hogy megpróbálsz nem sírni!"
Én: "Panni, ne haragudj, tudom, hogy megígértem. Én megpróbáltam, de nem sikerült."
Panni: "Tudom Mamma, én is megpróbáltam. De szerintem egy kicsit azért lehet (márint sírni)."
És akkor sírtunk.

A svájci-magyar kirendeltségnek a haza útja sem volt eseménytelen, de a körülményekhez képest, gyorsan és időben, csomagokkal együtt haza értek.

A következő napok lassabban teltek, de azért sohasem unalmasan!

Azt hiszem, már említettem, hogy az idei tél nem az igazi. Nem csak szerintünk (betelepültek szerint), hanem a helyiek szerint is. Altát azért szeretjük, mert stabil az időjárás. Télen stabil hideg, nyáron pedig, hát nyáron pedig stabil, kevésbé hideg. Az idén télen viszont nem vagyunk képesek egy síelésre alkalmas havat egy hétnél tovább megtartani. Máskor ilyenkor már túl vagyunk legalább egy, de inkább kettő -25/-30 fokos hideg perióduson. Az idén még egy sem volt. Talán egy pár napig volt -18 fok, egyébként pedig váltakozik a -10 a +5-tel. Pár nappal ezelőtt +8 fok volt! Egy átlagos nyári napon van +8 fok! Nem viccelek. Nem szeretem az idei telet. A hétvégére nagyon nagy vihart jósolnak.

Amíg itt volt a Család, persze minden este vártuk a sarki fényt. De vagy borús volt az ég, vagy csak simán nem mutatta meg magát. Az elutazásukat követő estén (természetesen) fantasztikus sarki fény volt! Teljesen véletlenül kukkantottunk ki este fél 11-kor, és egy átlagosnak mondható (de akkor is gyönyörű) sarki fény várt minket, mikor kimentünk az udvarra. Körülbelül fél perc után az ég mintha felrobbant volna, és amerre csak néztünk, zöld, rózsaszín és lila sugarak táncoltak az égen, hihetetlen sebességgel.  Håvard azt mondta, 10 éves kora óta nem látott ilyet. Próbáltam fényképezni, videózni, de nem adta vissza a szépségét. Persze csak a telefon volt a zsebembe. A fényképezőgép és az állvány felállítására nem is lett volna idő, ugyanis amilyen váratlanul kezdődött, ugyanolyan gyorsan véget is ért, körülbelül 5 perc után. És az is igaz, hogy annyira lenyűgözött a szépsége, hogy inkább csak csodáltam. Tátott szájjal... Persze olyankor mindig az jut eszembe, hogy bárcsak más is láthatná, és mégis megpróbálom rögzíteni, pedig tudom, nem lesz az igazi.

Az új év híre, és az új év réme pedig nem más, mint egy róka. Igen, egy róka. Hihetetlen dolog történt! Itt Altában, egy beteg róka bemászott egy babakocsiban kint alvó 10 hónapos babához, és összekaparta, harapta az arcát. Az apuka, aki a babaőrön keresztül hallotta, hogy valami nincs rendben, alig bírta kiszabadítani a babát. Azt mondják, hogy a róka beteg volt, és nagyon sovány, valószínűleg már régóta nem evett, gyenge volt, és nem bírt élelemhez jutni. Ezért volt ennyire agresszív. Azt is mondják, hogy Norvégiában nincs veszettség, ezért valószínűleg ez a róka sem volt veszett. Három napba tellett, mire megtalálták és lelőtték. Vagyis azt hiszik, hogy lelőtték, ugyanis azóta is sorra érkeznek a bejelentések városszerte beteg rókákról. Tegnap pont a mi utcánkból. Én meg ugye, a "paramama", nem merem kint altatni a gyereket. Sétálni sem nagyon merek elmenni. Ugyanis is akármerre indulok, mindenhol erdő van. De tényleg! Azt is mondhatnám, hogy Alta egy fenyves erdő közepén van. Én pedig előszeretettel sétálok ilyen helyen. Eddig csak a jávorszarvasoktól féltem, mostmár félhetek a rókáktól is.

Az év első bejegyzését néhány aranyköpéssel zárnám.

Panni Sapival yatzy-t játszik. Sapit jól ismervén, Panni tudta, hogy ha kicsit csal, semmi gond nem lesz. Egyszercsak sikerült neki öt egyformát dobni: "Mamma, mamma, yatzy-t dobtam! És nem is csaltam!" (még ő is meglepődött)
Másik alkalommal: "Yatzy!!! Sapi, most nem csaltam, ugye?"

Gigi sokszor fogócskázni akart. Olyankor odament Sapihoz, és azt mondta:
"Ekapol engem, ekapol engem!"

Nagyi sajtost készített a lányokkal. Én párszor belekóstoltam a reszelt sajtba, mikor Nagyi rámszólt. Erre Panni: "Lopogatják a sajtot?!"

Pappa este a pelenkázón bohóckodott Gigivel, aki nagyon élvezte a dolgot. Egyszer aztán abbahagyta a nevetést, és azt mondta (norvégul):
"Pappa, eleget játszottunk. Gigi mostmár alszik." (Pappa, leke nok nu. Ragna sover nu.)

Gigitől este megkérdeztük, hogy mit szeretne, ki fektesse le, Pappa vagy Nagyi? Erre Ő:
"Sapi! Hahaha (nagyon röhög), jó lesz!" (Sapi nagyon ügyes volt!)

Gigi mindig összefogdosta a nagyszülők szemüvegét. Erre gyakran megjegyzést tettek, hogy milyen maszatos lett a szemüvegük. Most éppen Nagyi szemüvege. Erre Gigi: "Nem látol engem!"

És még egy Gigi:
A Vaianát nézte a család. Mikor vége lett:
Gigi: "Kés van"
Gomma: "Gigi, nem kés van, azt mondjuk vége van."
Gigi: "Nnnnnnnnnem Gomma! KÉSVAN!"
(egyébként a már-már sikító hangos, extrán megnyomott N-betűs "nnnnnnnnnem"-ét tökéletesre fejlesztette karácsony alatt.

Pár nappal ezelőtt paradicsomlevest ettünk, tarhonyával. Gigi persze kézzel (is) ette. Egyszer csak hátranyúl a (meglehetősen paradicsomos) kezével, elkezdi masszírozni a hátát, és azt mondja: "Fáj a derekam" (volt pár derékfájós napom - nem is tudom, kitől tanulta).

Ma délután Gigi cicit kért (és kapott):
Panni: " Abba kéne hagyni ezt a cicizést Gigi, már két éves vagy!"
Gigi: "Két éves vagyok"

A végére még csak annyit fűznék hozzá, hogy csodálatos karácsonyunk volt. Bár kis helyre voltunk sokan összezárva, a fekhely-helyzet sem volt tökéletes, Håvard december 24/25/26.-án éjszaka dolgozott. De nagyon jó volt! Panni egy angyal volt, segítőkész, türelmes, nagyon jó testvér. Gigi is a jobbik természetét mutatta, nem sok makacskodás volt, de ha mégis, elviccelte a dolgot. A lányoknak is csodás volt ez a karácsony. Kívánom, hogy mindig így legyen. Együtt. Boldogan.