Elért minket az ősz. Már sötétednek az éjszakák, hűvösödnek a reggelek. Ma reggel 8 fok volt, de nem panaszkodott senki. Gigi még örült is, mert így felvehette a sünis pulcsiját a kabátja alá. Igaz, az eper még mindig érik a kertben. A málnabokor is telis-tele van málnával, de nem tudom, lesz-e ideje megérni szegényeknek, mert a maximum hőmérséklet a következő napokra csak 10-12 fok.
De pár hét múlva már a sarki fény táncolhat az égen!
Elkezdődött az új tanév/óvodai év. Panninak az utolsó. Ő a legidősebb az egész oviban, olyan furcsa. Gigi is a nagycsoportba jár már, na ez még furcsább! Ő a legkisebb (korban és méretben is) a nagycsoportban. Állandóan a nagyokat utánozza, kisebb-nagyobb sikerrel. Az elmúlt két hétben megint kétszer esett hanyatt és verte be a fejét. Az egyik esés teljesen vértelen volt, és a másik is szerencsére csak enyhén véres. Mindig úgy megrémülök a fejsérüléstől... de szerencsénkre kemény a buksija :) A lábán megszámlálhatatlan horzsolás, seb és véraláfutás van. Próbálok úgy gondolni ezekre, hogy jól érzi magát az oviban, és ez annak a jele. Mert tényleg nagyon jól megvan. Leszámítva néhány apróságot, mint például, hogy kint felejtik az udvaron, egy szál pólóban van kint 10 fokban (mert ugye a nagycsoportban már egyedül öltöznek fel), vagy éppen eltűnik az összes kinti ruhája, mert az óvónő másnak csomagolta oda véletlenül...
Pannira visszatérve, neki egyelőre nem annyira jó az óvoda. Mivel ő a kora miatt már tavaly az iskolaelőkészítő csoportba járt, az összes barátja iskolába jár már (igen, itt már elkezdődött). Így egyedül maradt a kisebbekkel. Remélem, hogy azért alakulni fog a dolog, mert most nem nagyon találja a helyét. Aggódom miatta, orvosnál voltunk vele hétfőn. Kattog a csípője minden egyes lépésnél. Azt mondja, nem fáj, de borzasztó "feláll a szőr a hátamon" hangos hangja van. Mivel Håvard-nak problémája volt a csípőjével gyerekként, ezért Pannit is és Gigit is vizsgálták csecsemőként, de nem találtak semmi elváltozást. Most viszont valami nincs rendben Pannival. Beutaltak minket ultrahangra, de 4-6 hét a várakozási idő. Nagyon remélem, hogy semmi komoly baj nincsen!
Itt a családunk, Panni által. Ő fogja Gigit, aki még bébi :)
Egyébként pedig igyekszünk visszarázódni a dolgos mindennapokba. Két hete már megkezdődtek a délutáni programok is, az úszás és a balett. Hát, az a fél óra úszás lett a hét legstresszesebb része! Ahhoz ugye már kezdek hozzászokni, hogy Pannit a víz felszíne felett csak nagyon ritkán lehet látni, de mostmár Gigi is ezt csinálja! És csak löki el magát tőlem, vagy ugrik a vízbe az 1,2 méter mély medencében..."Mamma ne fogj!"
Az ősz legjobb része, hogy érnek a bogyók! Van egy gyönyörű, arany színű bogyó, amit észak aranyának hívnak, ez a multebær, vagy cloudberry angolul. A magyar nevét sajnos nem tudom, de nem is ismertem még csak ehhez hasonlót sem, amíg északra nem költöztem. Mennyei az íze, és nagyon magas az ára! Nem sok helyen lehet találni, a mocsaras, lápos részeket szereti. Nekünk pont van egy ilyen, nem messze a lakásunktól.
A lányok is nagyon szeretik. Gigi mondjuk minden bogyót megevett amit talált, színtől, mérettől függetlenül. Az áfonya szezon most kezdődik, úgyhogy amint végre eláll az eső, és 8 foknál több lesz kint (na jó, azért ne reméljek túl sokat...), már megyünk is bogyót szedni!
Panninál itt volt a "régi" barátnője, Pauline (a "másik legjobb barátnő", Alida is volt itt többször, de arról most nincs kép). Majdnem egy év telt el a legutóbbi találkozásuk óta, de olyanok voltak most is, mintha minden nap együtt játszanának.
Végre megindultak a munkálatok az új házunknál! Minden hétvégén elmegyünk megnézni, hogy mi minden változott. Már a kiásott gödörnek is nagyon örültünk! Lassacskán, de alakul :)
Gigi mindig mondja, hogy "Mamma, mutasd meg , hol fogunk aludni!" <3
Az új játszóteret is kipróbáltuk.
És Panni leendő iskoláját is megnéztük!
Hétvégenként sütök valamit a lányokkal. Ha mást nem, akkor csak kenyeret. De most a kenyéren kívül volt töltött zsemle (amiből legközelebb dupla adagot kell csinálni), és fonott kalács is (Panni már régóta kérte). Persze, mindez csapatmunka!
Itt éppen reggel 6-kor már etetjük a kovászt.
Itt pedig már valami készül!
Még a káposzta savanyításához is van segítségem!
A benti zöldségeket is mindig ledézsmálják :)
Gigusom óvodai körömvirága is kinyílt!
Két héttel ezelőtt a lányok kempingeztek (meleg hiányában csak bent a hálószobában). Letettem a matracokat a földre, és ott aludtak. Nagy sikere volt! Igaz az 'altatás' egy órával tovább tartott a megszokottnál, és reggel is meglehetősen korán keltünk.
Giginek még mindig "bébi ágya" van, de egy jóideje kivettünk belőle pár rácsot, hogy ki tudjon mászni. A múlt hétvégén kitalálta, hogy ő Panni ágyában szeretne aludni. Panni beleegyezett, ágyat cseréltek. Meglepő módon, nagyon jól aludtak mindketten! Csak Panninak lógott ki a lába a kivett rácsok helyén :)
Gigi egyébként olyan "nagy lett". Mármint nem méretileg, úgy még mindig kicsi, hanem értelmileg. Pár hét alatt valahogy úgy megkomolyodott. Na nem, azért az erős akarat még mindig ott van, ráadásul társult hozzá egy iszonyatos frekvenciájú sikítás is. De amiket mond, és ahogy mondja! És olyan kis rafinált lett! Tegnap az itthoni gumicsizmában mentek az oviba, mert esett az eső. Már itthon megbeszéltük, hogy ezt a gumicsizmát nem hagyjuk az oviban, ott van másik, ezt még reggel magával viszi majd a Pappa. Többször elmondtuk, mert szerettem volna ha sírás mentesen le tudnánk a dolgot. Nem is nagyon tiltakozott. Megnyugodtam. Mikor bementünk az oviba, amíg Pappa a kinti ruhát az előszobai fogasra felakasztotta, Gigi bement a polcához, és a pad alá eldugta a csizmákat. Hát azt hittem megzabálom! Gondolom azért nem volt tiltakozás, mert neki volt egy jó terve! :)
Szintén a "nagylányságát" bizonyítja, hogy abbahagytuk a cicit. Mondjuk úgy, hogy nem az ő döntése volt. Nem szopizott ő már sokat, inkább csak a közelségről és a megszokásról szólt, reggel felkeléskor és este alvás előtt. Na meg ha éppen szomorú volt, fájt valamije, fáradt volt vagy zavarban volt. Igazából nem volt megtervezve a dolog. De 3 hete valahogy (nem tudom hogy) de véresre "rágta" az egyik cicim. Na, akkor mondtam, hogy most hanyagoljuk egy kicsit. Aztán úgy gondoltam, hogy akkor hagyjuk abba végleg. Az első négy nap nehéz volt. Kérdezgette, hogy még mindig fáj-e. Mikor mondtam, hogy igen, még mindig, elfogadta. De mikor már nem fájt, nem tudtam hazudni neki. Megbeszéltük, hogy ő már nagylány (amit azóta fennhangon ismétel naponta többször), és bár szomorú volt, egy hét után túl volt rajta. Ő. Én még nem. Egyrészt muszáj volt fejnem (az anyatejes szoptatás világnapján körülbelül 1500 forint folyt le a lefolyóban zuhanyzás közben...), másrészt pedig furcsa rágondolni, hogy 5 és fél év szoptatás most végleg véget ért. A "hét napja cici nélkül" medált pedig nagyon büszkén viselte!
A méreteiről pedig csak ennyit :D (bújócskáztunk)
Drága Pannim ma 5 és fél éves! Nem hiszem el, hogy nem csináltam róla több képet az elmúlt hetekben. Most furdal a lelkiismeret. Na majd bepótolom! Szóval nagy, 5 és fél éves lány! Nagyon nagyot nőtt megint a nyáron. Megint újítani kell a ruhatárát, mert szinte mindent kinőtt. Furcsa, mert Gigi olyan apró, Panni pedig már 7 évesre való ruhákat is hord... Jövő ilyenkor már iskolába fog járni (már az új házunkból). Hm, jaj, szívfacsar… úgy imádom őket!
Magamról csak annyit, hogy az elmúlt másfél hónap nagyon "hullámvasutas" volt. Voltak jobb napok, nagyon jó napok, és nagyon rossz napok is. Mostmár minden nap járok dolgozni, ami egyelőre még nagyon sok energiámat leszívja. Néha semmi erőm nem marad a lányokra, és ez bizony néha veszekedésbe torkollik. Nagyon bánt, nagyon elszomorít. De talán javul a helyzet. Igyekszem azokra a napokra koncentrálni, amik jól mentek, és nem túl sokat lovagolni azokon, amik, hát, kevésbé mentek jól. De majd jó lesz, tudom :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése