Hajnali egy órakor bementem Gigihez, mert nagyon sírt. Pár napja fáj a jobb lába, nem tudom, hogy miért. Napközben nem veszek észre rajta semmit, csak mindig éjszaka fájlalja. Szóval bementem egy órakor. Még azt jegyezném meg, hogy ez is teljesen normális, ugyanis egy jó éjszakán csak egyszer vagy kétszer kell bemenni hozzá. Egy rosszabb éjszakához már nem elég a számoláshoz az egy kéz. Megnyugtattam, visszaaludt. Mikor kijöttem a szobájukból, látom, hogy olyan érdekes a fény odakint (az a kevés), nem olyan, mint szokott. Hatalmas pelyhekben hullott a hó. Odaültem az ablakba, és csak néztem. Gyönyörű volt!
Szerencsére a lányok az én lelkesedésemet örökölték a hó iránt. Alig várták, hogy kimehessünk. Én is. Gigi most is a ropogóson akart menni. Szerencséje volt, mert mindenhol ropogott.
Először hóembert akartunk csinálni, de a hideg miatt nem állt össze. Komolyan mondom, itt egy évben talán kétszer tapad eléggé a hó a hóemeber készítéshez, egyébként túl hideg van. Azért megpróbáltuk, rajtunk ne múljon.
Miután a hóember projekt kudarcba fulladt, Gigi inkább csak ette... (vagyis, hogy az ő szavaival éljek, csak "kóstolgatta").
Ezután síelni akartak. Gigi is nagy élvezettel jött-ment, de élvezett minden borulást is.
Panni nem is tudom hány kört ment a háztömb körül, de legalább egy órán keresztül meg sem állt.
Gigi előbb megunta a dolgot, ő biciklizni akart. De inkább akrobata-mutatványozott rajta.
Panni elesett, és kiabált, hogy "Gigi segíts" - Gigi jött... és "segített" :)
Miután bejöttünk, begyúrtunk gyorsan a lányokkal egy sajtost, és amíg kisült, ittunk egy kakaót.
Szóval imádjuk, élvezzük, várjuk a többit (mármint a havat, bár a kakaó és a sajtos is gyorsan elfogyott)! De az idei síszezont ezennel megnyitottuk! :)
Humormorzsák:
Gigi: "Mamma, nézhetem a "ládás kiskutyákat"? Miután legalább ötször visszakérdeztem, és a válasz mindig a "ládás kiskutya" volt, Panni megszólal: "Mamma, kapcsold már be neki a 101 kiskutyát!"
Én: "Panni, kérsz egy kis tzatzikit? Nagyon finom lett!"
Panni: "Mamma, én tudok ám tzatziki nélkül is élni!"
Bejelentkeztünk a szokásos karácsonyi fotózásra. Gigi már most sikít, ha megemlítem neki, ő márpedig nem jön velünk.
Én: "Aki ügyes lesz a fotózáson, az választhat magának egy szelet sütit!" (igen, tudom...)
Gigi: "Vagy, vagy, mazsolát! Vagy, vagy, C-vitamint!"
Én bolond meg a tortát ajánlgatom!
Múlthéten pénteken este Gigi nagyon nyűgös volt, semmit sem akart csinálni. Erre Panni: "Hú, ez egy nehéz hétvége lesz..." (és tényleg az volt :D)
Panninak még mindig nem esett ki a foga (ez mondjuk nem olyan vicces, mert állandóan mutogatja, hogy mennyire mozog). Már Gigi is mondogatja: "Mamma, nekem is lötyög a fogam"
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése