Tűzoltók akcióban

Minden év szeptemberében tartanak nyílt napot a tűzoltóságon. Az idei év különlegessége, hogy egy hónapja adták át az új tűzoltósági épületet.

A lányok mindig nagy izgalommal várják ezt a napot, ugyanis van itt játék, akadálypálya, ki lehet próbáltni az autók egy részét, és nem mellékesen, van hot dog és sütemény is. Mindennek ellenére, Gigi elég rossz kedvű volt.

Miután a tűzoltó-kvízt megfejtettük, mindkét lány kapott egy-egy tűzoltó kitűzőt, matricát és tetoválást. Az akadálypályát ugyan együtt kezdték, de Gigi hamar meggondolta magát.

Panni viszont végig csinálta!

Ő még a nagy tűzoltó-székbe is felült.

Azért Gigi is tűzoltóskodott, egy picit!

Csak sikerült készíteni pár közös képet is!

És csak szemléltetésképp - ennyire (nem) egyszerű képet csinálni róla :)

De azért néha sikerül :)

Az egy dolog, hogy fényképezni nem nagyon lehet, de körülbelül egy hónapja kezelni sem. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy biztosan csak a három-éves dackorszak. Csak hát, a két-éves is még csak most múlt el... Néha nagyon nehéz vele. De máskor pedig annyira vicces, hogy az elfelejteti velünk az összes nehéz pillanatot (órát, napot...). Egyik délután Pannit vittük balettra. Miután őt leadjuk, utána elvisznek engem jógára (Pappa és Gigi), aztán visszamennek Panniért. Szóval, Pannit bevittük, de Gigi csak azt kérdezgette, hogy mehet-e nézni a kézilabdás fiúkat. Miután én a jógateremnél kiszálltam az autóból, Gigi megszólalt: "Pappa, mostmár mehetünk, nézni a fiúkat!"
A múlt héten pedig tigris-jelmezben jött.

Leadtuk Pannit, erre Gigi hangosan megszólal (sok-sok szülő körülöttünk): "Pappa, mehetünk már jógára?" Hát, a kétéves kistigris mindenkinek feldobta a délutánját! :)

A szokásos hétvégi kirándulásunkat  is megejtettük a házunkhoz (a lányoknak még nem olyan nagy élmény a "házat" megnézni). Gyönyörű őszi színek voltak!

 Giginek mindig meg kell mutatni, hogy ő hol fog aludni :)

Megvolt az idei utolsó "szüret" is. A lányok pár perc alatt elrágcsálták az egészet :)

A lányokat egy napra leadtuk megőrzésre Venke óvónénihez. Mivel lassal el kell kezdenünk árulni a lakásunkat, hétfőn jött a fényképész, hogy elkészítse a képeket a prospektushoz. Hát, a dolgainknak a felét ki kellett vinni a fotózás előtt. Kaptunk kölcsön egy hatalmas(!) utánfutót, amit legnagyobb meglepetésünkre csurig tudtunk pakolni. A lányok is segítettek. De mikor Gigi először meglátta a felnyitott utánfutót, majdnem sírva fakadt: "A kisbiciklim, jaj a kisbiciklim. A lovacskám, jaj mamma, nézd a szegény kis lovacskámat!" … és így tovább. De mikor már sokadszorra is elmagyaráztuk, hogy csak egy éjszakát kell, hogy itt töltsenek a biciklik, lovacskák, és a többi játék, akkor megnyugodott.
Szóval, amíg a lányok Venkénél voltak, mi kipakoltuk a lakást. A képeket még nem láttuk, de biztos jók lettek. Szóval, ha valaki Altába szeretne költözni karácsony után, tudunk egy nagyon jó lakást! :)
Itt indultak :)

Azért lefoglalták magukat itthon is :)

Mindkettőjük nagy boldogságára óvoda után bejöhettek hozzám egyik délután az egyetemre :)

Egyre hűlnek a napok, még jó, hogy az idén nem nagyon kellett elpakolni a meleg ruhákat. Reggelente már a jeget kell kaparni a szélvédőről.

 Szegény málnák pedig még mindig érnek (érnének).

Humormorzsák az ovi legkisebb és legnagyobb banditájától:

Panni matricázik: "Mamma, nézd, milyen nagy GIBALY!" (bivaly)

Szintén Panni: "Mamma, mikor jönnek a Paulinéék?"

Én: "Egy hét múlva."

P: "Az mennyi?"
Én: "7 nap"
P: "Egy, kettő, három, ó az nem sok! Az a hat után van!"

Kiszedtem a lányoknak az ebédet a tányérjukra.
Én: "Egyetek csak drágáim, van bőven."
Gigi: "Én nem szeretem a bőven!!!"

Az utolsó pedig nem vicces, hanem inkább édes. Giginek nyár óta a Mamma Miát kell énekelni minden lefekvésnél :) Ez lett a kedvence. Ha zenét szeretne hallgatni, ezt kéri, ha YouTube-on választhat valamit, akkor ezt kéri, és csakis az eredeti verziót :)

Ez  most nem is tudom miről jutott eszembe, de végre elmúltak Gigi szemölcsei. Nem is vagyok biztos benne, hogy írtam-e róluk. Körülbelül másfél éve kezdődött, valószínűleg uszoda szemölcsök voltak. Egyszerre 2-3 (4-5) volt neki, mindig a hátán, az oldalához közel. Kezelgettük ezzel-azzal, de mire elmúltak, mindig jött helyettük pár új. Most viszont már két hónapja nincs rajta egy sem, úgyhogy remélhetőleg végeztünk velük! :)

Ennyi volt mára, nagyon fáradt vagyok. Úgy érzem, mióta hazajöttem Tromsø-ből egy percet sem pihentem. Megyek is aludni. Gigi jobb esetben 6-kor kel... Szép hétvégét! :)