Egy frenetikus születésnapi bulin vagyunk túl - kicsik és nagyok boldogan tértek nyugovóra a nagy nap után. (a nyugovóra térés részleteiről egy kicsit később)
A Télapó érkezése előtt fejeztem be legutóbb. A lányok, mint mindig, nagy izgalommal és lelkesedéssel pucolták a cipőjüket előző este.
És mint mindig, most is az volt az első kérdésük reggel, hogy "Mamma, de már biztos, hogy elment?" (Panni), és "Mamma, ugye már nincs itt? Én egy kicsit félek a Télapótól..." (Gigi)
De szerencséjük volt, mert mire felébredtek, már nem volt itt. Sőt, a riogatások ellenére nem csak virgácsot kaptak.
Panni nagyon nagy boldogságára egy gyöngyözős könyvet kapott, Gigi pedig egy új sí-szettet. Mindketten boldogan vették tudomásul, hogy ők bizony jó gyerekek, különben a Télapó nem hozott volna ajándékot. És abban is egyetértettek, hogy a Télapó tényleg tudta, hogy ők mire vágytak a legjobban. (igaz, Panni egy lovat, Gigi pedig egy kutyát is kért...)
A mézeskalácsot is megsütöttük, és ki is dekoráltuk. Vagyis igazából a lányok, én csak egy kis iránymutatást adtam.
Gigi a sütés után is pékséget játszott :)
Én pedig sütöttem egy kis diós linzert (preckedlit). Most csináltam ilyet először. Mégis, miközben a zsírt belemorzsoltam a lisztbe, egy réges-régi gyerekkori emlék ugrott be az illatáról: én ilyet bizony már sütöttem a nagymamámmal. Hmmm, nagyon finom lett! (majdnem annyira, mint a lányok mézeskalácsa)
Az oviban is volt "Mikulás-buli" 12.-én, bár a mi Mikulásunkhoz nincs semmi köze. A lányok nagyon készültek. Gigi elhatározta, hogy megmutatja majd neki a koaláját, és a cumiját is odaadja majd neki. Panni pedig nagyon izgatott volt, hogy vajon az igazi Mikulás jön-e, vagy csak valaki beöltözött. Egy rajzot is készített neki előző este.
Ő lenne a Mikulás. Panni szerint valószínűleg ő volt az igazi Mikulás, a maszk ellenére is, mivel senkinek nincs olyan hangja, mint neki volt.
Mivel "egy kicsit félelmetes volt" ezért Panni egy felnőttel ment oda hozzá és adta neki oda a rajzot. A Mikulás ennek igazán örült, és azt mondta Panninak, hogy majd kiteszi otthon az ágya fölé :)
Minden Mikulásbuli alkalmával tejberizst esznek az oviban, és csoportonként egy szem mandulát rejtenek el benne. Aki megtalálja, az mandula-ajándékot kap! Hát, a mi gyerekeink vagy nagyon szerencsések, vagy egy kis korrupció van a dologban, mert idén Panni találta meg a mandulát (ami szerintem tényleg véletlen volt), tavaly Gigi (szerintem Venke óvónéni keze volt a dologban), tavaly előtt pedig szintén Panni (ismét Venkére gyanakszunk).
Mindkettőjük megkapta a mézeskalács szivecskét is :)
Mivel Gigit már nem fektetik le az oviban (annak ellenére, hogy minden nap kinyilvánítom a nemtetszésemet ezzel kapcsolatban), ezért szinte minden nap így érünk haza...
Ami szintén változás az alvás terén, az az, hogy mikor Pappa dolgozik, mi lányok együtt alszunk a nagyágyban. Nekem nem mindig van hely :)
December 13 az idén dupla izgalmat tartogatott. Egyrészt a Luca-napi felvonulást, másrészt ezen a napon ünnepelték Gigi születésnapját az óvodában.
Gigi már reggel nagyon izgatott volt. Saját magát meghazudtolva villámgyorsan elkészült reggel. Viszont az oviba érve jött a csalódás. Se zászló, se köszöntő lap nem volt kirakva a falra. Mikor bementünk csak rosszabb lett. Gigi berohan a csoportba, körül néz hatalmas vigyorral az arcán. Várta, hogy majd felköszöntik. Aztán sírva kijön, és mondja Pappának, hogy szóljon nekik, hogy neki bizony születésnapja van. Pappa szólt. Jaj, az óvónő már szabadkozott is, hogy bizony megfeledkeztek róla. Nagyszerű... De megvolt délben az ünneplés, koronát is kapott, aminek a színét természetesen ő választotta ki, és ő tehette rá a matricákat is.
Délutánra a zászló is kikerült :)
A nap másik fénypontja, hogy a 4-5 évesek átjöttek az egyetemre Luca-nap alkalmából, és Lucanapi "lussekatt"-ot osztogattak, amit ők sütöttek az oviban. Az idén Panni mehetett elöl, rajta volt a korona, és ő vihette (vagyis inkább cipelte) a süteményt is. Olyan gyönyörű volt! Én szokás szerint most is nagyon meghatódtam.
Délután megérkezett Bestemor, a norvég Nagyi, aki nálunk töltötte a hétvégét. A lányok gyorstalpalót kaptak kötésből ezalatt a pár nap alatt :)
Gigi első reggel ment 5 órakor ébreszteni Bestemort, ahogy megígérte, lábcsikizéssel. Bestemor erre valahogy nem ébredt fel. Aztán hallom babaőrben, ahogy a két lány beszélget, majd csend lesz. Mint utólag kiderült, Panni Gigi után ment, és visszavitte, mert "még éjszaka van"!
A házat is megnéztük, és képzeljétek, karácsonyi világítás várt ránk!
Elérkezett a szülinap előestéje, és kidekoráltuk a lakást. Kicsit bajban voltunk, mit is tegyünk fel. Gigi először "City of Friends" dekorációt szeretett volna. Pár nappal később már Minnie egeret. Pár nappal ezelőtt pedig határozottan megmondta, hogy ő koala születésnapot szeretne, és mindenkinek koalának kell majd beöltözni. Szerencsére vissza tudtam terelgetni a Minnie egérhez. De ami a dekorációt illetti... hát mi feltettünk mindent, amit találtunk. Pappa mondja, hogy ez így olyan káoszos. De aztán megegyeztünk, hogy ez pont passzol majd Gigi személyiségéhez :D
Közvetlenül a "buli" előtt kint is dekoráltunk.
A születése napján (a hagyományainkhoz híven) énekkel és muffinnal ébresztettük. Vagyis nem ébresztettük, csak miután kikiabált, hogy ébren van, én bekiabáltam, hogy várja meg, amíg bemegyünk. Nagyon örült, és meglepő módon, kicsit zavarban is volt.
Panni ajándékait rögtön kinyitotta.
Szülinapi reggelit ettünk, utána felöltöztünk, és jöhetett a többi ajándék.
Nagy "álma" vált valóra, ugyanis megkapta a régóta áhított csillámos fogmosó-poharat Gommától! Mikor kibontotta, azt mondta, hogy "ez pont az, amit szerettem volna". :)
Kapott még színezőt, új ceruzákat, és vadiúj koalát is! Velük később együtt játszott, és az esti mesét is együtt nézték.
A Minnie egeres szülinap alkalmából szuper Minnie-s ruhákat is kapott :) Másnap nagyon büszkén ment oviba az új pulcsijában!
A csokoládés Minnie-torta is nagy sikert aratott mindenkinél :)
Kicsi és nagy egyaránt jól érezte magát. Az este viszont nem ment zökkenőmentesen. A megszokottól egy bő fél órával később feküdtek le, és Gigi nem aludt napközben, a nap pedig meglehetősen eseménydús és ingergazdag volt. Gigi nagyon fáradt volt. Nem tudott elaludni. A végén már sírt és kiabált, hogy ő nem fog aludni, mert "a három évesek már nem alszanak". Egy bő órába tellett mire elaludt. (átlagosan ez maximum 10 perc szokott lenni, énekkel, imádsággal együtt)
Egy kis háttérinformáció az éjszaka előtt. Gigi, mivel három éves lett, beletette az összes cumiját egy papírdobozba, majd elrejtette, mondván, hogy neki már nem kell. El is aludt nélküle. Éjszaka viszont kiabált, hogy kell a cumija. Bemegyek, keresem a feje körül, az oldalánál, a lábainál, de nem találtam. Kimegyek a konyhába, hogy hozok újat. A cumis-pohár üres volt. Akkor jutott eszembe, hogy Gigi elcsomagolta a cumijait. Visszamegyek a mi hálószobánkba, mert tudom, hogy ott rejtette el valahol. Közben hallom, hogy még mindig kiabál, hogy "a cumikám, a cumikám". A sötétben végigtapogatok mindent, megtaláltam a dobozt. Próbálom kinyitni, hát nem le volt ragasztva? Egy erős mozdulattal széttéptem a dobozt, a tíz cumi száz felé repült. Megint tapogatózok. Kettőt találtam, vittem magammal mindkettőt. Odaadtam neki, befordult oldalra, és aludt tovább. Visszamentem, én is lefeküdtem. Pappa ebből a kalandból semmit nem vett észre!
Pár szülinapos kép és egy kis mosoly-morzsa a végére :)
Egyik nap, az adventi naptár meglepetése az volt, hogy mindkét lány választhatott 2-2 mesét, amit majd este levetítünk. Utoljára tavaly télen vetítettünk (nyáron nem tudok elég sötétet csinálni), ezért Gigi nem nagyon emlékezett rá, hogy is működik ez. A kiskakas gyémántfélkrajcárját nézzük, én olvasok. Gigi pár perc után megszólal: "Mamma, ennek valami baja van. Mamma, ennek miért nincs hangja?"
Gigi kedvenc története, amit mostanában fogmosás közben mesél:
"Mamma, mondjak egy történetet?"
"Igen"
"Egyszer volt, hol nem volt, egyszer elment a Mamma és a Gomma az erdőbe. Jött egy farkast, és megette a Mammát és a Gommát. Itt a vége, fuss el véle."
A kis szülinaposunk egy igazi keményfejű gyerek. Ma ismét véraláfutással a fején jött haza.
Ezt akkor szerezte, amikor leesett a székéről:
Ezt pedig akkor, amikor egy kisfiú lelökte a székéről:
Szerencsére elég könnyen viseli a sérüléseket! Egy kis "szerencsével" karácsonyra pont bezöldül, és megy majd a színe a piros ruhához.
Készenállunk a karácsonyra! Már csak a Nagyikánkat kell péntek este megtalálnunk a reptéren!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése