Február - szülinapok, hó, és mégtöbb hó

Jelen pillanatban (délelőtt 11 óra) itthon ülök a kanapén, egy alvó, beteg gyerek mellett. Szerencsére azért nem annyira beteg, hogy a jókedvét is elvegye. Gigi az éjjel belázasodott, és azt mondogatta, hogy fáj a nyelve. Az óvodából két hete érkezett az értesítés, hogy kéz-száj-láb vírus van, ezért nem sok kétségem volt afelől, vajon mi lehet a baja. Panni ezen már régen túl esett, úgyhogy (elvileg) ő már nem kaphatja el, habár nála elég enyhe lefolyású volt. Giginek is (egyelőre) csak a szája körül van pár pötty, pont mint Panninak. Most még nagyon picik, és nem is sok van. A kedve és az étvágya is egész jó. Ő az a fajta gyerek, aki a betegséget is stílussal viseli :D És igen, jól látjátok, már besüt a nap!

Kiváncsian néztük az ablakból ma reggel, ahogy a kéményseprők átverekedik magukat a méteres/másfélméteres havon. Aztán a lépcső tetején álló viccesen dobálja a havat a lentire, aki a lépcsőt fogta :)

Pappa épp most indul Panniért az oviban, mennek megint az iskolába, az ismerkedős napra, immár másodszorra. Az első is nagyon jól ment, bár az első fél órában nagyon-nagyon szégyenlős volt, csak kapaszkodott belém. De aztán több nagyobb gyerek (elsősök és másodikosok) odajöttek hozzá, megmutogattak neki dolgokat. Aztán ettek. Panni az oviban is evett három szelet kenyeret indulás előtt, aztán az iskolában is ugyanannyit. Evés után odaült a nagylányok mellé, és nézte ahogy társasoznak. Kérdezték, hogy szeretne-e játszani velük, de csak megrázta a fejét. Úgy 10 perc után odajött hozzám, és megkért, hogy kérdezzem meg a lányokat, hogy játszhat-e velük. Persze megengedték. Néha rám-rám pillantott, mosolygott. Olyan büszke voltam rá. Bátor volt. És ami még nagyon megmelengette a szívem, az az volt, hogy annak ellenére, hogy mindenhonnan csak azt hallani, hogy a "mai fiatalság" és a "mai gyerekek" milyenek, ezekből a gyerekből áradt a jóság! A nagyobbak jöttek, beszéltek, segítették Pannit, hogy jól érezze magát. Még a mosdóban is előre engedték a kézmosásnál. Egy 8 éves kisfiú is odajött hozzá, simogatta, megölelte, kérdezgette, hogy minden rendben van-e. Ahogy a lányoknak szoktam mondani: mosolygott a szívem. A nap végén Panni azt mondta, hogy lett három új barátja. Rögtön rajzolt is nekik, amit ma magukkal vittek. Nagyon várta a mai napot.

De visszaugranék egy kicsit az időben, ahogy szoktam. Február másodikán volt a születésnapom, amit az én drága kis családom körében ünnepelhettem. Ajándékok sokaságával ébresztettek, énekelve. Nagyon boldog voltam (bár elég korán volt :D)

Rajz Gigitől és rajz Pannitól. A rózsaszín a tetején egy fánk, a lány pedig én vagyok, öltöztetőbaba formájában. Több szett ruha és kiegészítő is készült hozzá.

 Ruha nélkül pedig ilyen vagyok :)

Délután pedig a kedvenc tortámat kaptam!

Szép nap volt, boldog voltam. De ugyanakkor nagyon furcsa nap is volt, érzelmileg. Először úgy gondoltam, erről írok külön, hogy ne egy vicces-bolondozós-havas írást rontsak el ezzel. Nem sokat írok magamról, gondoltam a születésnapomon ez belefér. De aztán valahogy csak nem írtam le, így aztán összefoglalom most, röviden. Október óta valahogy nem a jó irányba mennek a dolgok. Bő egy éve járok heti egyszer pszichológushoz, még azóta is. A nyár végéig minden jól (jobban) ment, de aztán az ősszel felborultak a dolgok. Sokat vagyok szomorú, energiám nincs, sokszor türelmem sem. Ettől persze iszonyatos lelkiismeretfurdalás gyötör a lányok miatt, elég sokszor. Aztán elérkezett február másodika, amikor a mi harmadik csodánk (akit én magamban mindig Sárának hívok) egy éves lett volna. Már Ő is ott ült volna az asztalnál a torta mögött. Ez a nap többé már nem csak rólam szól. Amiről még nem is írtam, az az, hogy a nyáron otthon csináltattam egy hormon-vizsgálatot, ami szerint a korai változókor küszöbén állok. Igazából sokként ért a dolog, de azt mondták, hogy a lombik kezelések után ez nem ritka. Úgy érzem, sem a munkahelyemen, sem itthon nem tudok úgy helyt állni, ahogy szeretnék. Sem a karrieremben, sem anyaként, sem feleségként vagy egyszerűen nőként. Szóval sok minden összeadódott, de az idén a születésnapomon lezártam (vagy legalábbis próbáltam) egy nagyon szép és egy nagyon szomorú részét az életemnek. Eladtam a mi csodás babakocsinkat, amiben kilómétereket mentünk mindkét lánnyal (főleg Pannival). Nem csak mi, de Nagyi és Sapi is. Néha órákig sétáltunk, csak hogy Panni aludjon kicsit. Gigi ugye abbahagyta a délutáni alvást, már nincs szükség a kocsira. Eladtam a kismama ruháimat is. Lezártam. Vagyis azt gondoltam, hogy így majd könnyebb lesz lezárni. Panni mindjárt iskolás, Gigi bő egy hete az óvodába is bugyiban jár pelenka helyett. Egy időszak lezárult. És egy újabb kezdődik. Mindjárt költözünk.

De elég is volt a letargiából. Most jöjjön valami sokkal izgalmasabb. Azt mondják, hogy az idén hórekord lesz Altában. Tényleg sok hó van, bár rekordnak nem nevezném. Mikor Harstadban laktunk, volt ennél sokkal több is. De az igaz, hogy Altára nem jellemző a sok hó, az idén azonban kaptunk bőven. Az elmúlt három hétben nagyon sok hó esett, és nagyon nagy hóviharok voltak. Egy kis ízelítő:
Oviból hazafelé:

A hálószobánk:

A síléceket innen kéne kiszabadítanom...

A ház körül:

Tudjátok mi van a hódomb mögött?

Hát a játszótér :D

A szomszédék sem nagyon tudnak majd "pillanatok alatt" elindulni otthonról :) (igen, az egy autó a hó alatt)

Szomszéd utca :)

Alta központ és a Sarkifény Katedrális (itt találkoztam az idén először a nappal, február 6.-án):

Február hatodikán ünnepeltük a Sámik nemzeti ünnepét. Ennek alkalmából az óvodában ezen a napon mindig a Sámi nemzeti ételt készítik (természetesen rénszarvas hús van benne), Sámi ruhát vehetnek fel a gyerekek, joik-ot énekelnek (Sámi éneklési forma), lasszót dobnak (amiben Panni kicsi korától kezdve nagyon jó), és még hasonlók.
Panni persze rajzolt:

Gigi a Sámi zászlót kapta az arcára:

És ha valakinek nem lenne egyértelmű, hogy a világ melyik csücskében élünk, íme egy hószán, Gigi színezésében:

Gigi a múlt hétvégén születésnapi buliba volt hivatalos, az első szülinapi bulijába. Nagyon izgatott volt! Indulás előtt már egy fél órával hozzá volt ragadva az ajándékhoz :)

Mi Pannival addig elmentünk síelni. Végre eljutottunk, már régóta terveztük. Bő két órán keresztül szeltük a havat, mindketten nagyon elfáradtunk, de nagyon jó volt!

Másnap, amíg Pappa aludt (dolgozott a hétvégén), mi kint játszottunk a lányokkal a hóban. Hódomb van bőven, úgyhogy volt választék, hogy ki honnan szeretne lecsúszni.

Gigi hamarabb megunta, úgyhogy ő elindult visszafelé. De hamar rájött, hogy a méteres hóban nem lehet olyan könnyen (gyorsan) közlekedni. Pannit küldtem utána, mert gondoltam, én biztos elsüllyedek...

A pontos és tudományos mérések elvégzése után megállapítottuk, hogy a hó körülbelül 110 cm. :)

Gigi mindenáron a labdáját akarta elásni.

Panni pedig saját magát.

Miután bejöttünk, kisütöttük a gofrit, aminek a tésztáját a lányokkal együtt kevertük be reggel. Pillanatok alatt magukba inhaláltak ötöt-ötöt :)

A háznál is voltunk, már vannak ablakpárkányaink!

A hétvégén újra megyünk. Elvileg készülnek a fürdőszobák.

Végül pedig pár rajz, és egy (vagy kettő) nagyon vicces szösszenet.

Panni: "Mamma, képzeld! Ma az arcunkba sütött a nap az oviban!"
Gigi: "Igen, mamma! Úgyhogy nekem kell holnap a napszemüveg!"

A következő történet még karácsony előtt történt, de mindig elfelejtem. Hazajöttünk az oviból. Gigi már az autóban meséli, hogy a Veronica (az egyik óvónő) belevilágított az orrába a telefonjával. Nem nagyon értettük a dolgot. Kicsit később csörög a telefonom, az óvónő telefonál. Gyorsan körül néztem, meg van-e mindkét gyerek (haha). Az óvónő csak el akarta mesélni, hogy Gigi az oviban gyöngyözött, aztán felállt, odament az óvónőhöz, és szólt, hogy belement az orrába egy gyöngy. Azt is elmondta, hogy ő igazából nem tudja, hogy hogyan történt, mert hát semmit sem szabad az orrunkba dugni. Ekkor Veronica tényleg belevilágított az orrába, és egy csipesszel kiszedte.
Én a telefonbeszélgetés után: "Gigi, tényleg beledugtál ma valamit az orrodba?"
Gigi (látja, hogy komoly a helyzet): "Igen. De rózsaszín volt!"
Hát, ha rózsaszín volt, akkor minden meg van bocsátva :D Miután megkérdeztem, mi történt a gyönggyel utána, elmesélte, hogy Petrának annyira tetszett a szép rózsaszín gyöngy, amit Gigi orrából kivettek, hogy utána ő is beledugta a saját orrába :D

És a rajzok:
Sellő

 Shimmer és Shine

 Egy újabb csodás kép az esküvőnkről <3

 Ez én vagyok!

 Panni és én síelünk

 Gigi rajzolta, a kép címe ismeretlen

 Egy újabb családi portré <3

 Giginek, Pannitól <3

 Panni készítette Torres ágyára

Szóval nagyon kreatív géneket örököltek! :)

Nem is tudom, mikor mértem utoljára a lányokat, de ezek a legfrissebb méretek:
Panni 110 centi, és 20 kiló - de 122-128-as ruhát hord, mert nagyon hosszúak a lábai és a karjai :)
Gigi 88 centi és 13 kiló - de mostmár 98-as ruhát hord, mert kis dundus :)

Az előttünk álló hetek nagyon eseménydúsak lesznek. Jövő hétvégén tartjuk Panni születésnapját, utána valószínűleg meghirdetjük a lakást, és jönnek lakás-nézőbe. Márciusban nekem két tanfolyamom van, és március végén kész a házunk! A húsvéti szünetben költözünk!