Óvodai ballagás, norvég módra

Egy korszak véget ért. Egy új fejezet kezdődik.

Drága Pannim, annyira büszkék vagyunk Rád! Csodálatos nagylány lett belőled. Nagyon fogsz hiányozni az óvodában mindenkinek; az óvónéniknek és a gyerekeknek is. Te vagy a "nagylány", akivel mindenki játszani akart, aki kibékítette a veszekedőket, aki igazságot tett, aki segített és vígasztalt, ha kellett. Bár az öt év alatt háromszor kerültél "új" csoportba, mindig sikerült barátokat szerezned, nagyon jó barátokat, fiúkat és lányokat egyaránt. Most eljött ennek a korszaknak a vége. Szomorú lesz az elválás azoktól, akik az öt év alatt a szívedhez nőttek, és találkoztál velük nap, mint nap. De az előttünk álló hónapok izgalmasak lesznek, majd meglátod. Mindenkinek. Jó lesz, én tudom! Új kihívások előtt állsz (állunk), de én biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen fantasztikusan fogsz helyt állni a jövőben is, és remélem, hogy ugyanilyen boldog leszel az iskolában is! A világ minden boldogságát és sikerét kívánom Neked! <3

Itt nem olyan a ballagás, mint otthon. Nincs ünneplő ruha, nincs versmondás, nincs virág vagy drága ajándékok. De már erre készült az egész család hetek óta. Panni már a reggeli induláskor nagyobbnak tűnt, mint máskor.

Délután az óvodába érve már nagyon vártak minket. Az ünnepséget az ovi erdőjében tartották. Színes lufik díszítették a bejáratot és gyümölcs "pezsgő" fogadott mindenkit.

5 gyerek búcsúzik most, 5 család volt jelen (szigorúan csak két-két fő jöhetett családonként), és 5 asztal volt megterítve, virággal díszítve. Panni azt mondta, egész nap ezen dolgoztak. Ők cipelték ki a székeket, asztalokat, virágot szedtek, sőt, előző nap még a boltban is voltak, hogy beszerezzék a szükséges kellékeket.

Hogy teljes legyen a Család, Panni Gigi székén ült.

Én már az óvónő beszédét megkönnyeztem. Még jó, hogy rögtön utána tortát és kávét kaptunk.

Mikor elbújt a nap, elég hűvös lett, Pannus megkapta a kendőmet. Kicsit fáztunk.

Minden gyerek kapott egy ajándék kavicsot egy megható versikével.

Utána következett a "kreatív-mappa" kiosztása (Pannié hatalmas volt, mindenki megmosolyogta), az 5 év rajzaival, fényképeivel, és egy ajándék névre szóló, összecsukható grill nyárs.

Én a kreatív mappát még nem tudtam végig nézni. Pár oldal után mindig sírva fakadok. De hát hogy ne hatódnék meg, amikor többek között ilyen képek is vannak benne?

Vagy éppen ilyen?

Utána bementünk a csoport termébe, ahol egy videót játszottak le az elmúlt év eseményeiből. Ezt mindenki meg is kapta egy pendrive-on.
Ezzel vége lett az ünnepségnek, de Panni még sok mindent meg akart mutatni. Például, hogy milyen ügyesen tud fára mászni:

és, hogy milyen bátran csúszik le a zipline-on.

Gigus már nagyon várt minket az erdő túloldalán, egy teljesen új festett koalával a kézfején.

Sőt, amíg várakozott, a barkács-sarokban újabb alkotás született; egy "hajó". <3

A ballagó nagylány választhatott, hogy hol és mit szeretne enni: hamburger lett belőle.

Miután jót ettünk-ittunk-beszélgettünk, lassan indulhattunk is úszásra. Ez volt az első úszás-óra a korona-karantén óta. Nagyon jól érezte magát mindenki a vízben. Mire hazaértünk már este lett, de azért lefekvés előtt kapott a nagy-ovis/kis-iskolás egy kis virágot, amit kitehetett az ablakába.

Nagyon szép napunk volt! <3

Potyognak a könnyeim még most is. Mit potyognak... úgy folynak, hogy alig látok. Nem is értem miért. Büszke vagyok és boldog. Olyan nagyon büszke, és olyan nagyon boldog! De ez az első mérföldkő, amit együtt elértünk, átéltünk. És olyan furcsa. Panni már előre mondta az oviban, hogy bizony az ő mamája sírni fog. Viccelődtünk is vele, bár én tudtam, hogy nem lesz az olyan vicces. Már vasárnap este elkezdődött az én lelki összeomlásom. Csak néztem az én gyönyörű nagylányomat, aki már mindjárt iskolába megy. Hová lett ez a hat év? Szerdán volt az ünnepség, most csütörtök van, de én még mindig sírok. Egyszer csak elapad. A hétvégén végre itthon leszünk mindannyian, Pappa sem dolgozik. Végre együtt lehetünk. Együtt, a mi csodás kis Családunk! <3