Az utolsó nap

Ma volt a lányok utolsó napja az oviban. Reggel vittünk pár búcsú-ajándékot, a három óvónőnek aki Panni csoportjában volt (a világoskék csoportban), és persze Venkének, a pótnagyinak. Pannusom is sírdogál már pár napja, én már pár hete. De tudtam, hogy a mai nap nehéz lesz. Az igazat megvallva, nem is tudom, hogy ki volt jobban meghatódva, Panni, az óvónők vagy én. Mindenki a könnyeivel küszködött, de olyan is volt, aki szabad utat adott nekik.

Az rögtön világossá vált, hogy itt nem "várja el" az óvónő az ajándékot, nagyon meglepődtek. Ezt nem úgy értem, hogy Magyarországon elvárják, de ott szokás, na. A másik 4 gyerek, aki befejezte az ovit nem vitt semmit, amire persze Pappa rögtön megjegyezte, hogy "ugye mondtam". De mi akkor is vittünk egy kis apróságot, és szerintem nagyon örültek neki.

Panni a négy óvónőnek (Hege - akitől a legnehezebb az elválás, és aki miatt a legtöbb sírás van, Solveig - aki kimondhatatlanul kedves, és fantasztikus tehetsége van az arcfestéshez, Ingvild - aki az iskolaelőkészítőt tartotta, és úgymond az első tanárnénijük volt, és Venke - aki, talán már mondhatom, hogy a családunk része, és az ovi befejezése után is az marad) készített egy-egy virágcserepet.

Gigi is kreatívkodott, amíg Panni az ajándékokon dolgozott.

Venkének készült még egy képeslap. Erre olyan megható szöveget voltunk képesek összehozni, hogy csak harmadik nekifutásra sikerült a végleges változat, mert a többit írás közben összekönnyeztem.

Hege, aki Pannihoz a legközelebb áll, egy emlékkönyvet is kapott. Mikor Panninak felolvastam a szöveget, hogy jó lesz-e úgy, ő is sírásban tört ki. De az emlékkönyv nagyon szép lett, és felidézett néhányat a sok-sok programból, amiket együtt csináltak.

Panni is kapott egy kis emléket Hege-től; egy világító kavicsot, amit mindig elővehet majd, ha Hege hiányzik neki.

A hiányolandók között meg kell említenem még Noah-t. Panni, Hege és Noah nagyon sok időt töltöttek együtt, külön a többiektől. Noah volt Panni első "szerelme", és nagyon fog neki hiányozni. Vasárnap az ő születésnapi bulijába volt Pannus hivatalos, amire nagy izgalommal készült.

A harmadik, aki miatt sírdogálunk pedig Louise, Panni barátnője.

De a sírdogálás után legyen már valami vidámabb dolog is! Például volt nyarunk! Igazi! Igaz, hogy csak egy napig tartott, de nagyon szuper volt!

A szép időben a lányok segítettek nekem kicsit feldíszíteni a teraszt.

Nyári időhöz csillogó tetoválás dukál!

Gigi a jó időben kitette a cumijait egy dobozban a teraszra, hogy a bébiszarkák elvigyék. El is vitték. Csak egyet tartottunk meg (amit ha véletlenül nem találunk most katasztrófa lett).

Kedden már csak 2 fok volt (kíváncsiak is voltunk, vajon esik-e majd a hó), szerdán 4, ma csütörtökön már 7. Szóval melegszik az idő!

Két szuper közös hegymászás van mögöttünk. Az egyik a "szokásos", a régi lakásunk mögötti hegy volt, Hjemmelufttoppen. Ami újdonság volt, hogy Gigi végig sétált mindkét irányban, és még csak nem is nyafogott. Kivéve az utolsó száz métert, de abból pedig futóversenyt csináltunk, így senki nem adta fel a finish-ben. Szürke idő volt, és elég hűvös - bár ezen a hegytetőn mindig olyan hideg szél fúj.

A másik hegycsúcs újdonság volt nekünk is, a Lille Raipas. Csodálatos napsütéses idő volt! Csak hogy valami negatívat is említsek, rengeteg szúnyog volt!
Ezen a túrán már többször kellett ösztökélni a lányokat, de mindenki a saját lábán ért fel a csúcsra.

 Itt megy keresztül a Struve földmérő vonal (több információért kattints ide: Földmérő vonal )

 

Még havat is találtunk!

Amikor már azt hittük, hogy csak erre a magaslatra kell feljutni, megláttuk mögötte a másikat. Na ott van a csúcs! De már mindjárt ott vagyunk.

A végén még mászni is kellett!

A megérdemelt pihenés.

Még jegesmedvét is láttunk! (Pappa táskájából mászott elő a kis csibész.)

Visszafelé Gigi már fáradt volt, úgyhogy felülhetett a hátamra.

Panni is fáradt volt, de ő azért ezt is végigcsinálta. Ennyire örült, mikor leértünk!

 Az autóhoz érve eléggé elfáradtak...

Minden évben júniusban van egy környezetvédelmi hét. Aki ezalatt a hét alatt legalább három hegycsúcsot megmászik, az kap egy pólót. A lányok a harmadikat az ovival mászták meg, mi pedig csak kettecskén. Meg is kaptuk a "hegycsúcsos" pólót.

Ez nagyon nagy büszkeség volt ám az oviban is, sokan ebben a pólóban jöttek, és boldogan mutogatták egymásnak. Gigi már az ajtóból kiabált a többieknek, hogy nézzék meg.

Gigi ismét szuper kreatív volt az oviban. Készített egy hajót:

Torresnek egy ágyat:

És ez még nem minden! Zacskóban hordja haza a sarat, amit majd barna festéknek fog használni. A hátizsákjában mindenfélét (is) lehet találni.

Tollakat is gyűjt, amit talál, mindent összeszed. Némelyiken még egy fél döglött madár rajta van, de őt ezt sem zavarja (engem eléggé). Egyik éjszaka nagyon kiabált. Beszaladok hozzá, kérdezem, hogy mi a baj. Nincs nyitva a szeme, és úgy mondja, sírva: "Csak egy tollat találtam, csak egyet. De én több tollat akarok!" Akkor megnyugtattam a sírva alvó gyereket, hogy másnap biztos talál majd újat.

Szörnyeteget is festett.

Ilyen szép virágokat is kaptam a két kis tündérkémtől:

Az ovi egyébként kimerítő hely azoknak, akik nem alszanak napközben. Az autóból kivéve néha lehetetlen felébreszteni.

Panni is kreatívkodott az ovi asztalos-műhelyében. A képen egy kézmelegítő, egy játék Torresnek (a tollas, és játszik is vele), egy szobor és egy csillámos világító van.

Torres nagyon szerencsés, hogy két ilyen szuper gazdája van!

Az úszós-napokon nincs idő arra, hogy hazajöjjünk ovi után, úgyhogy a régi játszóterünkön piknikezve ebédeltünk, játszottunk, majd mentünk úszni. Persze Gigi az úszás után rögtön elaludt az autóban, úgyhogy amikor fél 7-kor hazaértünk és nem tudtuk felébreszteni, csak levetkőztettem (erre sem ébredt fel) és befektettem az ágyba. Reggelig aludt. :)

Pride nap is volt az oviban, ahol arról beszélgettek, hogy mindenki az és olyan lehet, amilyen csak szeretne, és azt szerethet, azzal házasodhat össze, akivel csak szeretne. Ehhez volt Panninak egy tündéri megnyilvánulása, a végén az aranyköpéseknél majd leírom. Gigi pedig kézmodell lett.

Készülődtünk már ezekre az utolsó napokra egy ideje. Naptárunk is volt és a vakáció betűit is írtuk.

Ma elkezdődött a vakáció. Holnap pedig, ha a Jóisten és a norvég kormány, na meg a biztonsági ellenőrzés és a bürokrácia is úgy akarja, akkor újra együtt lehet a család egy része. <3
Gigi a harmadik napon feladta a színezést. Vagyis, próbálta ő meggyőzni Pannit, szépen is és kevésbé szépen is, hogy színezze ki az övét is, de Panni nem akarta.

A végére pedig a humormorzsák:

Túrázás közben sok emberrel találkoztunk, néhányukat ismertük is. Olyankor megálltunk kicsit beszélgetni, aztán mentünk tovább. Jött felénk négy ember.
Gigi: "Mamma, én ezeket nem ismerem. Te ismered őket?"
Én: "Nem, én sem ismerem őket."
Gigi: "Én csak azokat ismerem, akiket ismerek."

A Pride-nap alkalmával arról beszélgettünk itthon, hogy mindenki azzal házasodhat össze, akivel szeretne, mindegy, hogy fiú vagy lány.
Panni: "Hát, én mindig amikor mondom a Noah-nak, hogy házasodjunk össze, ő már csak azt mondja, hogy jaj, Anna, ki ne mondd mégegyszer!"

Giginek körülbelül egy hete nem lehet copfot csinálni reggelente, nem engedi. Egyik reggel, hosszas sikertelen próbálkozás után próbáltam az érzelmi zsarolást bevetni (nem vagyok rá túl büszke, de hát ki nem csinált még ilyet).
Én: "Gigi, hagy csináljak neked copfot. Olyan szép lesz, és te választhatod ki a gumit! Akkor majd nem lóg a hajad a szemedbe."
Gigi: "Neeeeeeeem"
Én: "Kérlek, ne kiabálj! Akkor a mamma olyan szomorú lesz." - Szomorú arcot vágok.
Gigi: "Óó, mamma!" - megsimogatja az arcom - "Akkor sem csinálhatsz copfot."

Pannival újra néztük az ovis-videót itthon. Egy képhez érünk, amin Panni és pár másik gyerek csurom vizes. (Háttérsztori: eleredt az eső, utána beszaladtak, de mindenki agyon volt ázva.) Panni elkezd gurgulázva nevetni: "Ezt sosem fogom elfelejteni!"
Csendben jegyzem meg, hogy az én érzékeny lelkem itt is összetört és visszatarthatatlanul sírva fakadtam.

A koronavírus még mindig sokszor téma nálunk.
Panni: "Mamma, tudod mi az erősebb a koronavírusnál?"
Én: "Nem, Panni. Micsoda?"
Panni: "A szeretet"
Én itt teljesen elolvadtam! Aztán megszólal a kicsi mellette.
Gigi: "Mamma, tudod mi is erősebb a koNOra vírusnál?"
Én: "Nem, Gigi. Micsoda?"
Gigi: "Hát a tornádó!"
Ez a beszélgetés csodásan tükrözi az én drága két kincsem személyiségét. :)

Ilyen mosolygós már-majdnem-hétvégét kívánok!