Tapossuk a mindennapokat. Egy bő hónapja, hogy véget ért a nyári szünet, azóta mindenki szorgosan teszi a maga dolgát; ki az óvodában, ki az iskolában, ki egyszerre két munkahelyen, ki még mindig itthonról. Írnék szívesen (vagyis, hát nem olyan szívesen) a korona-helyzetről is, de ma estére egészen mást terveztem. Így csak annyit, hogy az én itthoni irodai munkámnak az oka, az továbbra is a vírus növekvő tendenciája, valamint az én nem túl egészséges tüdőm.
A lányok jól bírják a munkás hétköznapokat, bár nagyon meglátszik rajtuk, hogy kevesebb időt töltenek együtt, mint előtte. Panni 3 órakor jön haza (egyedül!) a napköziből, Gigi 4 óra körül ér haza Pappával. Panninak kedden délután úszás, csütörtökön kórus van. Giginek szerdán úszás, amikor haza sem jön ovi után, csak már az úszásról, este van, mire hazaér. Ezeken a napokon szinte nem is látják/látjuk egymást. Viszont mikor együtt vannak, egy pillanatra sem állnak le a játszással (ami mostanában sokszor iskolás, és Panni a tanárnéni).
Panni iskolai élményeiről egy külön bejegyzést írok majd, mert elképesztő, hogy milyen nagy különbségek vannak a magyar iskolához képest! Két hete egy egész napot áfonyaszedéssel és grillezéssel töltöttek. Olyan jó volt, mert itt mentek el a ház előtt (én meg bentről lestem őket). Pannus szedett jó sok áfonyát, és mikor hazajött, az volt a kívánsága, hogy süssünk áfonyatortát. Beleegyeztem. Ő választhatta ki, hogy milyet. Nézegeti a telefonomon a különböző áfonyatortás képeket, és megtalálta a neki legjobban tetszőt. Hát megsütöttük, közösen. Közben persze minőségellenőrzés is folyt!
Nagyon finom lett!
Pannival voltam a Sarkifény-katedrálisban is, ahol az iskolakezdőknek rendeztek egy kis ismerkedős-játszós-éneklős összejövetelt. Nagyon jól érezte magát (szerintem is nagyon jó volt).
A hétköznapi rohanás és egymás hiányolása után úgy döntöttünk, menjünk el újra sátorozni, és legyünk EGYÜTT. Igencsak valószínű, hogy ez volt az év utolsó szabadban töltött éjszakája, ugyanis a mínusz fokok már nagyon kopogtatnak. De mit sem törődve a hideggel, mi összepakoltunk, és elindultunk. Ugyanoda mentünk, ahová legutóbb is. Gyönyörű hely, és a nyár csodás emlékei is idekötnek.
Jól elfáradtak a lányok, mire a sok csomaggal felértünk, de szerencsére az éppen most érő vörös-áfonya, és még némi kék-áfonya is segített az energiatartalékok feltöltésében.
Micsoda színek fogadtak minket odafent!
Jöhetett a sátor összerakása, a tábortűz, a kávé, egy kis elemózsia, na és egy kis édesség is!
Volt itt most is minden. Horgászat, áfonyaszedés, bolondozás, és rengeteg nevetés.
Gigi elhozta a halát az állatorvoshoz. "Doktornő, nézze meg! Nagyon fáj a torka!" :D
És a doktornő megnézte. :D
A rengeteg nevetésre visszatérve... elég sok sírás is volt, főleg éjszaka. Történt ugyanis, hogy Gigit már nagyon régóta próbáltuk leszoktatni a cumiról. Ugye, a szarkamama már elvitte az összes cumiját, egy kivételével, a szarkabébiknek. Most, amikor a tó mellett voltunk, én viccből megjegyeztem, hogy a halbébik mennyire örülnének annak a cuminak. Gigi rögtön nagyon lelkes lett, és mondta Pappának, hogy dobja be a cumit a tóba. Többször megkérdeztük, biztos? Biztos! Én azért mondtam Pappának, hogy inkább csak egy követ dobjon be helyette, mintha... Be is dobtuk, mindenki happy. Egészen az esti alvásig. De elhatároztam, hogy most, most aztán nem lépünk vissza (párszor már visszaléptünk). Olyan keservesen sírdogált este, hogy majdnem beadtam a derekam. De magamhoz öleltem, nyugtatgattam, végül elaludt.
Az éjszaka közepén viszont felébredt, és nagyon sírt, kiabált. Persze mindenkit felébresztett. Mikor már-már a cumiról letett volna, megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó visszamászni a hálózsákba. 4 fok volt a sátorban. Jaj, de nehéz volt, de végül megnyugodott, és be is "zsákolhattam". Másnap párszor rákérdezett, sőt azt is fontolgatta, hogy valaki beúszhatna a tóba, hátha megtaláljuk azt a cumit. Mikor Panni halat fogott, és azt mondta, hogy "ó, ez csak egy pici bébi" , Gigi épphogy hallótávolságon belül volt. De rögtön odarohant, és azt kérdezte: "Nála van a cumim?" - de nem volt nála.
Hideg, de gyönyörű reggelre ébredtünk.
Indulhatott is a móka!
Mikor már az összes ennivalónk és kakaónk is elfogyott, összepakoltuk a sátrat, és elindultunk lefelé. Útközben még egy kis fenyőt is magunkkal hoztunk, amit még a nyáron néztünk ki. Ugye, Nagyi?
Fáradtan, de sikeresen leért mindenki az autóhoz.
A lányoknak két perc kellett, és mindketten elaludtak. De arra még volt idejük, hogy a nyári emlékeknek útközben integessenek: a nyári háznak, a csónakháznak, a farkashalas- és laposhalas helynek és Sapi lazacos helyének. Aztán úton voltunk hazafelé.
A cumira visszatérve, Gigi mintha újjászületett volna. Napközben talán egyszer jutott csak eszébe. Este még kérdezgette, hogy vehetünk-e egy újat, de megbeszéltük, hogy ő már ügyes nagylány, neki már nem kell. Éjszaka egyszer ébredt fel, akkor kereste, de egyébként jól aludt. Azóta pedig meg sem említette! Az oviban sem! De ami a legnagyobb változás, az az, hogy annyira jókedvű, valahogy olyan kiegyensúlyozott. Az eddig sokat kiabáló, nehezen kezelhető, düh-kitöréses Gigi egy boldogsággombóccá változott! Remélem, hogy ez a hangulatváltozás nem csak a véletlennek köszönhető, és nem egy múló tünemény! De ami biztos, hogy (talán) végre tényleg letettük a cumit!
Készült pár művészi alkotás is!
Gigi dinoszauruszai:
Gigi: "Mamma, ez itt a Jupiter és a többi bolygó" (most ez a kedvenc Bogyó és Babócás könyv)
Panni őszi gyűjteménye:
Panni ovis barátnőjének, Paulinének kistestvére született. Panni a napköziből egy bébi rajzával jött haza. Én csak ámulok, és bámulok, hogy milyen jó bébi rajzot készített, és megkérdezem: "Panni, hogy tudtad ezt így lerajzolni?" Erre ő teljes egyszerűséggel: "Hát a Pappa reggel megmutatta róla a képet!"
A vörösáfonya a fagyasztóban végezte, és várja további sorsát a rénszarvashús oldalán.
A fenyő pedig új helyére került. Ma reggel iskola előtt leellenőriztük, még állt!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése