Igaz, az idei elsőt a legutóbbi sátorozásunk alkalmával láttuk a tábortűz mellett ülve, de borús volt az ég, és nem a sarki fény sem volt olyan erőteljes. Viszont tegnap este megérkezett. Úgy igazán.
Este lefektettük a lányokat. Azt hiszem 8 óra körül volt, mikor feljöttem a nappaliba. A telefonomon már várt az értesítés az "Aurora-app"-től, hogy nem sokára sarki fény lesz. Az elmúlt napokban minden este jött az üzenet, de ha az eső nem is esett, olyan borús volt az ég, hogy semmit sem lehetett látni. Kikukucskáltam én tegnap este is, nem láttam semmit. Aztán kis idő múlva Gigi kiabált, lementem hozzá. Amikor azonban feljöttem a lépcsőn, már láttam a fényeket.
Kimentem a teraszra. Már megint nem voltam felkészülve! Pizsamában voltam, a fényképezőgép állványa fogalmam sincs hol van (az valahogy még nem került elő... vagy lehet, hogy már előkerült, csak én eltettem a nagyon tuti új helyére), szóval a telefont vittem ki magammal.
Még nem volt teljesen sötét, de azért lehetett látni. Sőt, azt is lehetett látni rajta, hogy ha ezt egy nagyon jó pillanatában kapjuk el, akkor még akármi is lehet belőle.
Miután lefagyott a lábam, bejöttem. Håvard ment éjszakára dolgozni, de még volt idő egy kicsit tv-t nézni. Én közben jöttem-mentem, kukucskáltam egyik ablakon és a másikon is. Ott voltak a csíkok, de semmi mozgás. Nézzük a filmet, aztán egyszer csak hatalmas zöld fény áradt be a nappali ablakán! Olyan furcsa volt, mert ment a tv, fel volt kapcsolva a lámpa, de így is lehetett látni. Én kirohantam a teraszra (ekkor már volt a lábamon egy gyapjú zokni, Håvard pedig utánam hozott egy kabátot is), és a látvány, ami fogadott minket, maga volt a csoda!
Pörgött, forgott, táncolt és lengedezett. Gyönyörű volt. És félelmetes.
Közben majd' megfagytam, de nem akartam bemenni.
Aztán szépen lassan elcsendesedett, majd eltűnt.
Bementem, reszkettem. Hogy Pannust idézzem, nem tudom miért; lehet, hogy fáztam, de az is lehet, hogy izgultam. Håvard megjegyezte, hogy milyen jó látni, hogy még ennyi év után is ilyen boldoggá tud tenni, ha sarki fényt látok. Aztán csendben hozzá tette, hogy "a különbség csak annyi, hogy most már nem sírsz minden alkalommal". :)
Miután elment dolgozni, én még kinéztem az ablakon, láttam, hogy újra-újra visszatért (a sarki fény, nem Håvard). Megpróbáltam Pannit felébreszteni, de ez (mint általában) lehetetlen küldetésnek bizonyult. Egy darabig néztem még az ablakból, aztán mikor újra eltűnt, lefeküdtem.
Hu, nagyon koszi ezeket a kepeket tenyleg lenyugozo lehet!
VálaszTörlés