Hol is kezdjem?
Először is nagyon-nagyon boldog születésnapot, drága Kistestvérem! Nagyon hiányzol! Lassan másfél éve, hogy utoljára találkoztunk, és éppen két éve, hogy mindannyian együtt voltunk, egy országban, egy helyen. "Buta konóravírus!"
Másodszor, nagyon boldog új évet mindenkinek! Legyen ez szebb, boldogabb, egészségesebb és ölelésekben sokkal gazdagabb, mint az előző volt!
Ez volt az első karácsony, amit négyesben töltöttünk; Nagyi, Sapi és Gomma nélkül. A 2020-as karácsonyt három különböző országban ünnepeltük. Az egyébként sem könnyű évet sajnos Norvégiában egy katasztrófa zárta. Földcsuszamlás volt a déli részen, immár hat napja, de még mindig keresik az esetleges túlélőket. Három ember még nincs meg, heten meghaltak. Az egyik családot egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. A végsőkig reméltem, hogy életben találják őket, de sajnos nem; az apuka és a kétéves kislány testét már azonosították, a várandós anyukát ma este... A földcsuszamlás oka ugyanaz volt, mint itt a nyáron: a jégkorszaki tengeri agyag (quick clay). Ez egy olyan, északi vidékeken található finomszemcsés anyag, ami bizonyos környezeti terhelés hatására folyékonnyá válik - és ilyenkor visz mindent, ami rajta van. Én erről egészen a nyári földcsuszamlásig nem hallottam (lehet, hogy tanultunk róla, de bennem nem tudatosult az, hogy én most egy ilyen helyen élek). A helyzet az, hogy Alta nagyrésze ilyen "folyó-agyagon" fekszik, többek között a mi környékünk és Panni iskolája is. Az elmúlt napokban mást sem csináltam, mint a legfrissebb jelentéseket böngésztem az itteni helyzetről. Az iskolát októberben vizsgálták legutóbb, de erről még kapott az iskola írásos beszámolót. Mindig van valami, ami álmatlan éjszakákat okoz...
Norvégiát hivatalosan is elárte a covid-19 harmadik hulláma is. Egyelőre két hétre felfüggesztik a délutáni sport- és egyéb foglalkozásokat, az egyetemen csak digitális oktatás folyik, és marad a home office. Hozzánk mostanra "ért ide" a maszk, több élelmiszerboltban már hordják a dolgozók.
De a sok szomorúság után ugorjunk vissza kicsit az Aamot-család altai karácsonyára. Mi (Håvard és én) már 23.-án este megkezdtük a karácsonyt, miközben a "svájci kistestvér" nevét áldottuk többszörösen a fondue közben! A karácsonyi hangulat is megérkezett ám a végére, csak az idén nagyon későn jött.
Reggelre Hópihe wc-papírba öltöztette a fánkat, és fent a csillagon csücsült!
Mondanom sem kell, a délelőtt legózással telt. :)
Håvard 24.-én reggel megkapta a negatív teszt-eredményt, így délután mind a négyen mehettünk a templomba (úgy kellett előre helyet foglalni). Gigi most volt először istentiszteleten, igaz Panni is csak egyszer volt ezelőtt, Gigi keresztelőjén. Mindkettőjüknek tetszett, és ügyesen, nagy komolysággal ülték-állták-énekelték végig az egészet. Számomra az egészet az tette különlegessé, azon kívül persze, hogy együtt voltunk a templomban karácsonykor, hogy ez a plébános keresztelte meg Gigit 2017-ben.
Amíg a templomban voltunk, a Jézuska tett még ajándékokat a fa alá! De a lányoknak előtte még ki kellett bírni a vacsorát (mondanom sem kell, elég hamar jóllaktak).
Mi is kaptunk ám ajándékot a lányoktól! Gigi egy csodaszép "édességes-tálat" készített, Panni pedig egy szintén gyönyörű karácsonyfadíszt kis papírokkal és üzenetekkel benne mindenkinek. Ezenkívül egy angyalt is csinált, aki a kezében fog egy papírt, amin ez áll: "Mária, gyermeked fog születni". <3 Ennél szebb ajándékokat nem is kaphattunk volna!
Az estéből éjszaka lett, és a lányoknak valahogy nem fogyatkozott az energiájuk.
Megbeszéltük velük, hogy a karácsonyi szünetben együtt alhatnak. Ehhez azért kell engedély, mert ilyenkor egész éjszaka buliznak. Nem volt ez másképp most sem. Az egyébként 8 körül varázsütésre elalvó lányok 11-ig vagy még az után is ébren voltak - Gigi hálószobájában ugyan, de meglehetősen éberen. A késői elalvás azonban nem jelentett egyet a reggeli késői keléssel, nem. Reggel keltek ők 7 óra körül, nehogy lemaradjanak valamiről. Lassacskán a 7 órából 8 óra lett, abból pedig néha még 9 is! Sőt, a szünet utolsó napján 10 órakor kelt Panni, Gigit én ébresztettem negyed 11-kor. Ezek után hatalmas meglepetéssel ért, hogy mindkét lány jókedvűen kelt ma reggel, Panni magától 5 órakor (hurrá...), Gigi pedig "tőlem" fél hétkor.
Az ünnepek alatt sokat játszottunk, és még annál is többet ettünk. Végigettük a norvég tradicionális karácsonyi menüt, magyar finomságokkal kísérve. Volt itt füstölt bárányborda karalábé pürével, egészben sült (3,5 kilós) bőrös disznó oldalas almával, aszalt szilvával, hagymával, multekrem vagyis mocsári szeder krém, pulyka is waldorf-salátával, sőt, még a hírhedt lúgozott hal is. Volt emellé sajtos rúd, preckedli, bejgli, méteres kalács, kocsonya, és még halászlé is, igaz tőkehalból. Gigi tejbegrízt is főzött. :) Szóval, nem éheztünk (most sem).
A szilveszterre is nagyon készültek a lányok, mert akkor sokáig ébren maradhatnak, "bulizunk", és ihatnak kólát. Az élet apró örömei. :) Buliztunk ám minden erőnkkel, ilyenkor soha nem maradhat ki Fenyő Miki és a limbó!
Készültem 12 lufival is, amikben egy-egy kérdés volt az óévvel kapcsolatban. 1 órától kezdve minden órában kidurrantottunk egyet, és utána mindenki válaszolt a lufiban lévő kérdésre (pl. mi volt a legszebb emléked 2020-ban, mi volt a legjobb, amit 2020-ban tanultál, mire vagy a legbüszkébb, mi volt a legszomorúbb, stb).
Már éjfél előtt megkezdődött a tűzi játék, amit a lányok bentről a kanapéról néztek. Közben Gigi átölelte Pannit, és azt mondta: "Milyen szerencsések voltunk az idén, Panni!" Mondanom sem kell, ettől elolvadt a szívem!
Elérkezett az éjfél, kimentünk a teraszra tűzi játékot nézni. A szomszédok is lőttek, amitől szegény Gigi nagyon félt (pedig Panni fülvédőjét is kölcsönvette), ezért ő és Pappa hamar bementek. Panni és én sokáig kint maradtunk, nagyon szép volt. Ráláttunk a teraszról a fjord egész túlsó partjára, ahol végestelen végig mindenhol színes rakéták voltak a levegőben.
Azt terveztem, hogy a karácsonyi szünet alatt majd befejezzük a kirakót (mert már nagyon fel kéne porszívózni körülötte és alatta), de valahogy nem maradt rá sem idő, sem energia. Azért pár este rakosgattuk egy picit. :)
Hópihe is visszatért az északi sarkra (vagy a Télapóhoz, nem tudjuk pontosan), de annyira megszeretett minket, hogy egészen szilveszterig velünk maradt. December vége felé közeledve sem hagyott alább a csíntalansága, sőt!
Lámpáról lógott...
Utolsó nap (szilveszterkor) megengedte a lányoknak, hogy kézbe vegyék. Mekkora boldogság volt!
Január elsején már nem volt itt, mikor a lányok felébredtek, de hagyott egy kis búcsú-ajándékot. :)
Mindketten szomorúan vették tudomásul, hogy tényleg elment (előző este sírva könyörögtek neki, hogy maradjon még egy kicsit), de szerintem nagyon jól érezte itt magát, úgyhogy biztos visszajön az idén is decemberben. ;)
A végére még annyit, hogy ezidáig nagyon kevés hó esett. Mosolyogtam is, hogy otthon a Kékestetőn és Dobogókőn több hó volt karácsonykor, mint itt. Még nem is voltunk síelni ezen a télen. Na de még májusig bármi lehet. A hőmérséklet is teljesen megbolondult; három nap hideg, aztán három nap enyhe... Karácsonykor pont hideg volt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése