Egy évvel ezelőtt, március 12.-én, fenekestül felfordult az élet Norvégiában (is). Vagyis igazából már előtte való nap. Nagyon jól emlékszem arra a napra. Már tradícióvá vált, hogy az egyik óvónő elhozza a kutyáit, és kutyaszánhúzást rendez a gyerekeknek. A lányoknak csodás élmény volt akkor is, mint mindig. A gyerekek még kutyáztak, ettek-ittak, mi felnőttek hazamentünk. Pappa lefeküdt, mert éjszakai műszakból jött haza. Délután 2 órakor jött az üzenet, hogy másnap, március 12.-én "minden" bezár. Délután az óvodából is el kell hozni mindent. Így kezdődött, egy évvel ezelőtt. Emlékszem, pár apuka az oviban viccelődött, és boldog húsvétot és boldog karácsonyt is kívánt. Ha akkor tudtuk volna... Gondoltuk, húsvét után minden visszaáll a normális kerékvágásba. Vagy talán majd a nyárra (igaz, a korona ellenére csodás nyarunk volt). Á, karácsonyra biztos minden rendben lesz. A húsvétot már biztos Magyarországon tölthetjük. Erre itt vagyunk, egy évvel később. De talán, jobb is, hogy nem tudtuk mi vár ránk.
Ami még hozzátartozik a történethez, hogy 2020 volt az első év, hogy Európa legnagyobb kutyaszánhúzó versenyét itt nálunk (Finnmarksløpet) megszakították. 2021 pedig az első év, hogy el sem indították. Ennek ellenére a verseny szervezői az egyetemmel együttműködve az óvodásoknak (ez az egyetem saját ovija) show-futamot rendeztek. Igazából ugyanolyan volt, mint máskor, kivéve, hogy most kint volt a Finnmarksløpet igazgatója és a tv is, és sok-sok szponzor-ajándékkal jöttek haza a gyerekek.
Miután mindannyian kikutyázták magukat, grilleztek, kakaóztak a hó-parkban.
Utána jött az ünnepélyes díjátadó.
Gigus nagy boldogsággal mutatta meg itthon a kincseit, amit a 2021-es Finnmarksløpet show-futam résztvevőjeként kapott! <3
A hétvégén próbálunk pihenni, mert Gigi kicsit taknyos, és én is elég vacakul érzem magam. Pappa a hétvégén éjszakás, úgyhogy csak mi vagyunk hárman lányok (+ Torres). Igaz, mindenkinek van saját szobája, de mi hárman lányok bent alszunk Gigi szobájában a földön, matracon. Vagyis ez a kiindulópont, Gigi az éjszaka folyamán többnyire rajtam! :D
A mai ebédet a lányok készítik. :)
Humor-morzsák Gigitől:
Én: "Gigi, hogy kéred az almát a zabkására: reszelve vagy apró kockákra vágva?
Gigi: "Apróc kára vágva. Apró kácra vágva. Apró kockára vácva. Reszelve."
:D
Bár mostanában nem írtam erről, de Giginek még mindig nehezére esik a magyar nyelv (ami mondjuk érthető valamilyen szinten, hiszen majd' két éve nem volt otthon). Megért ő mindent, de a szókincse sokszor nem elég gazdag ahhoz, hogy ki tudja fejezni magát. Ilyenkor átvált norvégra. Vagy már eleve norvégul is kezd neki. Picit pösze is, ezért erre szoktunk gyakorolni.
Én: "Panni, mi is volt az, amit olyan sokat gyakoroltunk Gigivel, de nem sikerült kimondania?"
Panni: "Nem emlékszem."
Én: "De, tudod! Olyan sokat próbálgattuk, de szegénykének olyan nehezen ment."
Panni: "Tudom! De nem emlékszem."
Gigi a háttérből: "az ára"
És tényleg! Szóval, az úgy volt, hogy valamit szeretett volna, és én mondtam neki, hogy egy puszi az ára. Gigi: "Egy puszi a ára?"
Én: "Az ára. Mondd, hogy egy puszi az ára."
Gigi: "Egy puszi a ára."
Én: "Egy puszi."
Gigi: "Egy puszi."
Én: "Az"
Gigi: "Az"
Én: "Az ára"
Gigi: "Az ára"
Én: "Egy puszi az ára."
Gigi: "Egy puszi a ára."
Azért a puszit megkaptam. :)
Nem tudjuk, mi lesz. Norvégia általában 3-4 héttel jár Európa után, mi itt északon még egy extra héttel, 10 nappal. Sokan emlegetik itt is újra a teljes lezárást, mások azt mondják, hogy az biztos nem történik meg mégegyszer. Szerintem már semmi nem biztos. Nagyon vigyázzunk magunkra, egymásra! Ahogy a norvégok mondanák: Alt blir bra! <3
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése