Virágvasárnappal megkezdődött a norvég húsvéti szünet. Hétfőn és kedden még van ügyelet az óvodában és a napköziben, de Pappának nem volt munkája ezeken a napokon, és én is szabadságot vettem ki erre a két napra, így itthon lehettünk mindannyian. Áldozócsütörtöktől egészen húsvét hétfőig viszont Pappa dolgozik, ezért előre megbeszéltük, hogy ha az idő is engedi, a lehető legtöbb kinti programot ezekre a napokra időzítsük. Nagyon jól teltek ezek a napok, és sok-sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak most is. Ebben a bejegyzésben azonban csak egy nap eseményeit szeretném elmesélni (a többit majd legközelebb). Kutyaszánozni voltunk!
A lányok minden évben kutyaszánoznak az ovival, ezért ők nagyjából tudták, hogy mi fog történni. Nekem is volt szerencsém hat alaszkai husky-t hajtani a svalbardi "pályafutásom" során. Pappának viszont ez volt az első alkalom.
Az elmúlt hónapban sok turisztikai cég tulajdonosával volt szerencsém együtt dolgozni, és ha szabad ezt mondani, az egyik kedvencemmel léptem kapcsolatba a családi kutyaszánozás kapcsán. Nagyon nagy izgalommal készültünk a napra. A helyet jól ismerjük, gyakran járunk ide kiskutyát simogatni, vagy éppen különleges sajtokat vásárolni. Mikor odaértünk, Hanna várt minket, ő lesz az kutyaszán-vezetőnk. Ő egy 21 éves lány, a tulajdonos lánya, aki két évvel ezelőtt megnyerte Európa legnagyobb kutyaszánhúzó-versenyét, a Finnmarksløpet-t, ami innen Altából indul, és itt is ér véget. Ő 570 km-t tett meg, 8 kutyával (a leghosszabb futam 1200 km). Családi vállalkozásként üzemeltetik a "Trasti og Trine" nevű kutyaszánhúzó és kulináris céget 67 alaszkai husky-val, étteremmel, kávézóval, a lehető legnagyobb figyelmet fordítva a fenntartható fejlődésre, a "nyomtalanul a természetben" és a "helyi alapanyagok" elvére. Anyuka egy 30 éves kutyaszánhúzó-tapasztalattal rendelkező természetjáró, apuka pedig egy neves szakács. Nagyon szeretem ezt a helyet, már érkezéskor érezni egy nagyon kellemes légkört.
Szóval, Hanna elmondta, hogy mi fog történni, és hogyan kell a szánt irányítani. Utána kaptunk egy kártyát, amin rajta volt a kutyák neve, hám mérete és felállása a szán előtt.
Őket nekünk kellett megkeresni (a házukon rajta van mindegyik kutyusnak a neve), ismerkedés és szeretgetés után a hámot rájuk adni, majd a szán előtt a megfelelő helyre állítani, csatolni.
A mi szánunkat Pappa vezette, mi Gigivel ültünk rajta. Panni kapott külön egy gyerek-szánt, ami odafelé Hanna szánja után volt kötve.
Indulás előtt kétlábú és négylábú egyaránt izgatott volt!
Mindjárt indulunk!
Nagyon szép helyeken jártunk.
Van a családnak egyetlen 'nem-husky' kutyusa, kis fürtös. Barolo a neve, mint a finom olasz bor (nem, nem véletlen egybeesés). Olyan édes volt, ő is jött velünk, és egyfolytában utánozta a husky-kat! Egy bő félóra után megálltunk, elengedtük a kutyusokat. Amíg mi szánkóztunk és kutyust szeretgettünk, Hanna tüzet rakott és készített nekünk egy kis harapni valót.
Mi szülők nagyon elfáradtunk a nap végére, de a lányok mi mást is játszhattak volna egész délután, mint kutyaszánost? <3
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése