Egy 15 hónapos, nagyon csibész nagylány

Holnap lesz az én drága Tündérkém 15 hónapos! És szombaton (május 23) lesz 2 éve, hogy Pannikám élete egy mikroszkóp alatt elkezdődött!

Megkapta az első igazi kiscipőjét is (mi kicsit sokkot kaptunk a gyerekcipők ára láttán...), ami "óóó" de csini!

Annyi aranyos és vicces dolgot csinál minden nap! Egyszerűen nem győzök betelni vele! Megőrülök, annyira hiányzik, mikor iskolában vagyok! Nem is tudom, hogy is lesz ez az ovi dolog augusztustól...

Imád öltözködni! Ami épp a keze ügyébe akad (vagy éppen a szekrényből szedi ki) azt ő rögtön felveszi!

A másik nagy kedvenc pedig a cica szeretgetése:

Vettünk a drágámnak egy kiskonyhát. Persze segített összeszerelni is!

Nagyon meg van vele elégedve (mi is). Persze teli raktuk minden jóval a "nagy"konyhából, csak, hogy még érdekesebb legyen. Olyan aranyos, mikor Panni főz valamit, mindenki meg kell, hogy kóstolja, még a cicának is visz belőle :)

De azért a Mamma konyhájában is kisegít, ha ráér :)

A boltba is nagy örömmel jár a lány, mert amíg a Mamma vásárol, ő szaladgálhat minden felé. Sokszor hátra se néz, hogy hol vagyok, csak megy-megy. Igaz, mostmár elkezdett a polcokról lepakolni, úgyhogy nem nagyon tudom magára hagyni, mert egyfolytában magyarázok neki, hogy ez most nem kell, ilyet majd veszünk legközelebb, gyere inkább tegyük vissza...

Május 17.-én, a norvég nemzeti ünnepen Kvæfjord-tortát sütöttem, most először. És annyira boldog voltam, mert úgy nézett ki, és az íze is olyan volt, mint egy Kvæfjord-tortának!

Az anyósom süt mindig ilyet ünnepnapokon, és szerettem volna meglepni vele a párom. Hát bizony, örült ám neki! Pannikám is úgy ette a sütit, hogy az csak na! Csak úgy dugta bele a kis mutatóujját a krémbe :D A szép kis ruhát pedig Bestemor (norvég nagyi) készítette!

A kreatív anya (én) rájött arra is, hogy nem Panni étvágyával, vagy a házi koszttal van a baj! Amióta Panni ételét bébiételes üvegbe töltöm, megeszi mindet az utolsó falatig! Hihetetlen! Azért erről le kéne majd szoktatni... :)

Viszont nagyon nagy sláger lett az áfonya és a szőlő, most ezt esszük mindenhez. Még Bogi babát is megkínálja Panni! (Bogi babát meg kellett fürdetni, mert az egész feje szőlős lett szegénynek.) A banános muffinnak is nagy sikere volt - pedig cukor nélkül készült - Panni rögtön kettőt benyomott :)

De az avokádós kenyér is mindig nyerő:

Meg az omlett-muffinok és a sütőben sült édesburgonya. A sárgarépát és a túrót pedig imádjuk :)

Én személy szerint hihetetlen időhiányban szenvedek! Håvard most pár napig itthon van, úgyhogy tanulok ezerrel. A suli könyvtárában már bérelt helyem van. Á, nem! Sőt, egyik reggel kicsit később mentem, és valaki már a helyemen ült. Azt a kétségbeesést amit éreztem! Azóta mindig időben érkezem (általában én vagyok az első). Még két beadandó van hátra, és a diplomamunka témájának, tervének 10 oldalas bemutatása. Az egyik professzor beajánlott egy svalbardi kutatómunkára, ami nagyon izgalmasan hangzik. Már csak a finanszírozásról kéne dűlőre jutni - de holnap találkozom a projektet vezető professzorral, remélem utána okosabb leszek!

Egyébként pedig ma van 94 hónapja (7 év és 10 hónap) hogy először randiztunk Håvard-ral :)

Picasso és a félmeztelen macska

Pannikám mostanában kedvet kapott a rajzoláshoz. Van egy szép nagy könyve, tele üres lapokkal, rajzolásra készen. Viszont ma kicsit izgalmasabbá tettük a dolgot: kapott egy nagy papírt, amit leterítettünk a földre, és oda rajzolhatott.

Előnye a dolognak, hogy nem tudja ledobálni a ceruzákat, és így nem törik ki a hegyük :)
Viszont arra nem gondoltam, hogy Panni miért maradna csak a papírnál, amikor szabadon van előtte az egész parketta... de simán fel lehetett törölni vízzel :)

Még a cicának is hagyta, hogy segítsen:

Panni olyan kreatív volt, hogy a harisnyáját is feldobta pár extra színes pöttyel:

Már nagyon kikívánkozik két újabb fogacska! Ott fehérlik az ínyecskénk alatt, de mégsem akar kibújni (de az a lényeg, hogy ott vannak, mert Håvard családjában a férfiaknak genetikusan hattal kevesebb foguk van). Szóval, jön a fogacska, és Panni mindent rág. Ezalól a színesceruza sem volt kivétel! Vagy csak rúzsozni próbált :)

Közben frissíteném az előző információt: május 9-én kibújt a harmadik fogacskánk, a felső, a bal oldalon! Csupán 5 és fél hónap telt el az előző két fog kibújása óta. Ha ilyen ütemben haladunk, konfirmálni fog, mire az összes foga kint lesz :D

És a macska-téma.
Elkövettük ugyanazt a "szörnyűséget", amit tavaly is; megnyírattuk Torkát. Háttér-információként elmondom, hogy ő a világ leghosszabb szőrű, és legdúsabb bundájú cicája. És minden évben, április környékén (amikor ugye kezd visszatérni a napocska) valami eszméletlen vedlésbe kezd! Mivel benti cica, és most egy igen picinyke lakásban élünk, ez a hihetetlen mennyiségű cicaszőr a nappalinkban koncentrálódik - ott, ahol Panni is napjainak nagy részét tölti. Szóval, Torres fodrásznál volt. Első ránézésre elég csúnya szegényke (lehet másodikra is, de mi már hozzászoktunk). De így kb. 60%-kal kevesebb szőrt hagy el. És mikor így le van borotválva, imádja, ha simogatják a kis testét, úgyhogy szerintem ő is élvezi. Nagyon el volt hanyagolva az utóbbi időben. Ritkán simogattam, mert két simi-simi után mindenem teli volt szőrrel. De most! Gyömöszkélem a kis dundi testét, amikor csak hagyja :) Ráadásul valami púder illatú samponnal fürdették meg, aminek még egy hét után is isteni illata van! Másik pozitívuma a dolognak, hogy Pannival is jobban megvannak így (mivel Panni nem tud annyi szőrt kitépni). Torres sokszor megy oda Pankához, aki pedig imádja szeretgetni a cicust.

Anyák Napja, nesze neked...

Mostanra csillapodtak le bennem a viharos érzések, úgyhogy megosztom Veletek, hogy is zajlott az a bizonyos nap...

Anyák napja reggelén Pannikám 4 órakor ébredt. 1 órán keresztül, mindenféle trükköt bevetve próbáltam újra alvásra bírni. Sikertelenül. Hát, felkeltünk 5 órakor. Ekkor már bő egy hete ment így, hogy este nehezen aludt el, éjjel többször felébredt és fél órán keresztül csak magyarázott, aztán reggel pedig meglehetősen korán kelt. Ha már 6 óráig aludt, nagyon boldog voltam. Csak zárójelben megjegyzem, hogy hétfő óta rendesen alszunk, és dumálni is csak a reggeli ébredés után kezdünk el.

Szóval, vissza az Anyák napjára. Eszméletlen fáradtan ébredtem. Az elmúlt héten 3-4 órákat aludtam éjszaka, és azt sem mindig egyhuzamban. Régen voltam ennyire kimerülve. Håvard napközben aludt, mert éjszaka dolgozott, úgyhogy délutánig egyedül voltam a lánnyal. Újdonság az, hogy mostmár a játékaival egyáltalán nem játszik. Talán kihajigálja őket a dobozból, de ennyi. Könyveket olvasunk még mindig, de már azt sem úgy, mint eddig - már nem tudom az oldalt végig olvasni mielőtt Panni lapozna (vagy csak én lettem már annyira fáradt, hogy túl lassan olvasok, ő meg nem győzi kivárni). A szekrényekből kipakolni viszont imád, de ezt meg ugye nem engedjük...

Ugyanez volt az alaphelyzet ezen a bizonyos vasárnapon is. A reggelit egy az egyben elutasította. Gondoltam nem erőltetem, szopizott eleget, meg majd megkínálom egy kis gyümölccsel később. Ezután megkezdődött anyai mivoltom teljes leépítése. Panni semmivel sem akart játszani, csak csupa olyan dologhoz kezdett, amit "nem szabad": a hosszabbítóval játszani, a forró radiátort fogdosni és a gombot csavargatni rajta, a cd-ket, dvd-ket kiszedni a szekrényből és a távirányítót rágni. Állandó szórakoztatást igényel ahhoz, hogy ne ezekre a dolgokra koncentráljon (tudom, ezt is én rontottam el). Elég hamar elegem lett abból, hogy reggel óta mást sem mondok, csak "nem szabad", és a pedagógiai nevelésnek teljesen ellentmondva, amit eddig nem volt szabad, most megengedtem (mármint nem a hosszabbítót meg a forró radiátort, hanem a szekrényből kipakolást). Mert már nem bírtam tovább hallgatni, hogy mindenért sírva fakadt (legyünk őszinték: hisztizett). Tudom, ő is fáradt volt, de nekem sem volt energiám ahhoz, hogy egyfolytában szórakoztassam.

Ráadásul enni sem akart! Az én mindenevő gyerekem hirtelen válogatós lett! Együtt mentünk ki a konyhába, hogy ebédet főzzünk. Krumplifőzeléket csináltam, gondoltam pikk-pakk kész van, és azt biztos megeszi. Hát, az első adag teljesen leégett, mert az én drága gyermekem a konyha minden lehetséges fiókjából kipakolt, és én ezzel voltam elfoglalva. De hagytam neki.

A második adag főzelék nagyon jól sikerült, de Panniba persze egy falatot sem tudtam belediktálni. Persze, ha néha üveges bébiételt kap, azt megeszi könyörgés nélkül! De mostmár egyre többször fordul elő, hogy az én főztömet nem eszi (és félreértés ne essék, nem azért, mert rosszul főzök, eddig mindig megette). És én ezt mindig teljesen a szivemre veszem, és azért sem adok neki üvegest. Hogy fog így hozzászokni ahhoz, hogy azt egye amit mi?

Mondjuk ki: szar anya vagyok. Egész nap csak a sírás kerülgetett, mert én pont anyák napján nem vagyok képes a gyerekemet boldoggá tenni... Ráadásul ezt mégjobban a képembe vágta az a gyönyörű rózsacsokor, amit anyák napja alkalmából kaptam.

Csak hogy egy kis pozitívummal és boldogsággal zárjam a napot: Panni ezt az éjszakát végig aludta, én pedig 8 órát aludtam egyhuzamban, és magamtól ébredtem reggel! Hétfőn csodálatos napot töltöttem kettesben Pannival! Sokat játszottunk, rengeteget nevettünk. És a lelkem mélyén azt kívántam, bárcsak ma lenne Anyák napja! De aztán arra gondoltam, a dátum nem is lényeges. A fontos az, hogy én lehetek ennek a csodálatos kicsi lánynak az anyukája!