Villámlátogatás a norvég fővárosba

Még a nyáron megvettem a repülőjegyeket Oslo-ba és kértem időpontot a magyar nagykövetségre. Elég régóta készülök már ide, hogy elintézzek néhány dolgot. Közeledett a csütörtök, az utazás napja. Panni finoman szólva, nem volt túl jó formában. Igaz, már csak hőemelkedése volt, de nagyon hurutosan köhögött, enni pedig nem sokat evett.

Az én helyzetem sem volt túl rózsás. Szerintem lázam nem volt, igaz nem is mértem, de annyira fájt a fejem és a fülem, ha csak picit megmozdítottam a fejem, hogy azt hittem szétrobban. Tanácstalan voltam. Olyan régóta vártam már erre az időpontra, és úgy gondoltam, ha most nem megyünk, az idén már biztos nem lesz elintézve... hát elmentünk.

Igaz fél 6-kor keltünk (és Panka szokása szerint kb. 10x volt ébren éjszaka), Panninak nagyon jó kedve volt. Szeret a reptéren lenni, mert tetszik neki az ajtókon a jegesmaci képe, és kutyust is látunk minden alkalommal.

Az úton minden rendben volt, Panni felszállás után rögtön el is aludt. A köztes landolást Tromsø-ben is végig aludta. Mondtam is nevetve Håvardnak, hogy bezzeg mikor lábujjhegyen próbálok kiosonni a hálószobából, arra felébred, a landolásra nem! Persze hamar kialudta magát, és még hátra volt majdnem két óra.

A leszálláskor az én megtelt/vagy eldugult orrmelléküregeim nem nagyon voltak boldogok. Én sem. Kínok kínját álltam ki, annyira fájt! Azt hittem, kifolynak a szemeim a füleimen keresztül. Hú, de nagyon fájt. De azt hiszem kidugultam. Csak annak örültem, hogy Pannin semmi jelét nem láttam hasonlónak.
A reptérről vonattal jutottunk be Oslo-ba.

Panni itt is elaludt. Aztán a vasútállomásról kilépve rögtön turisztikai látványosságok vettek minket körül. Úgy voltam vele, hogy szép napsütéses idő lesz, ha Panni egyébként jól érzi magát, nyugodtan elüldögélhet a babakocsiban amíg mi sétálunk egyet. Mert az igazság az, hogy bár 8 éve vagyok Norvégiában, Oslo-ból a repülőtéren kívül még mást nem láttam. De most 3-4 órába megpróbáltuk a legfontosabbakat belesűríteni.
Először is megnéztük az Operát.

Utána elmentünk abba a cukrászdába, ahová már olyan nagyon régóta vágytam. Pascal cukrászdája nagyon híres Norvégiában, még saját tv-programja is van. Most megbizonyosodhattunk arról, hogy a nagy név mögött bizony tehetség is van, nem is akár milyen!

Vittünk egy kis útravalót is :)

Elsétáltunk a Parlament mellett.

Aztán Oslo híres sétáló-utcáján végig mentünk, egészen a Királyi Kastélyig.

Kicsit megpihentünk a Kastély-kertben.

Láttuk az épületet, ahol a Nobel-díjat szokták átadni.

Majd tovább sétáltunk a szállodánkig.

Panni nagyon jól érezte magát a szobában. De a legjobban a szekrény tetszett neki!!

Egy idő után aztán beült a babakocsiba, és csak azt mondogatta, hogy "haza, haza". Tényleg mindennel próbálkozott a drágám, még azt is mondta, hogy Torres otthon van és éhes. De ennek ellenére is maradtunk :) Panni viszont egyetlen falatot sem evett egész nap.

Reggel 9 órára mentünk a Nagykövetségre. Persze, mikor két olyan ország találkozik, ahol mindkettőnél a bürokrácia a lehető legbonyolultabb módon folyik, elég nehéz mindent elsőre elintézni...

A visszaúton minden rendben ment, Panni aludt végig. Igaz, a babakocsinkat elhagyták, és mire visszakaptuk, az egyik kereke meglehetősen fura szögben állt... de azt hiszem rendbe lehet hozni.

Nem akarom elkiabálni a dolgot, de úgy tűnik, hogy az éjszakáink is rendeződnek lassan. A megoldás most is ugyanaz volt, mint az előző négy vagy öt alkalommal. Ahelyett, hogy én próbálnám nyugtatgatni éjszaka, Håvard teszi ugyanezt. Míg az első éjszaka 11x volt ébren, tegnap már csak háromszor. Régóta nem aludtam ilyen sokat, mint az elmúlt éjszaka! :) És végre három napi koplalás után Panninak visszatért az étvágya!

Drága Gomma-Körianyu holnap nagy utazásra indul! Nagyon vigyázz magadra Svájcban 'kicsi' Hugicám! Nagyon büszkék vagyunk Rád és nagyon-nagyon szeretünk!