De egy új rendszert alakítottunk ki és egyelőre ez egész jól működik. Pappa viszi Pankát az oviba minden reggel, és úgy látszik, ez mindkettőnk helyzetét megkönnyíti. Pankám jókedvűen megy mindig oda az óvónénihez, sírás nélkül. Azt azért hozzáteszem, hogy a gyerekekkel még nem nagyon van el. De az óvónéninek segít mindenben: az ennivalót előkészíteni, rendet rakni, törölgetni. Panni lett Venke-néni árnyéka. Mindenki úgy ismeri az oviban, hogy a "babás lány, aki követi Venkét mindenhova". Igen, a baba az még mindig elhagyhatatlan kellék, aludni is viszi magával. De mostmár legalább odáig eljutottunk, hogy az udvarra nem viszi ki.
Mikor megyünk érte, kint vannak az udvaron (egyébként állandóan kint vannak, időjárástól függetlenül), és vagy Venke néni ölében ül, vagy csúszdázik. Bizony ám! Ha nem látom, nem hiszem el, de Panni bizony egyedül megy fel a csúszdára, és egyedül csúszik le! Aztán, mikor meglát, elkezd szaladni! És most egy ilyen filmbe illő jelenetet kell elképzelni. Ő szalad nevetve felém, én szaladok felé. Aztán felkapom és megpörgetem. Utána meg megzabálok! Ezekre a percekre várok egész nap!! Utána pedig hazáig dudorászik az autóban. Azért olyan nagyon csak nem viseli meg a dolog! :)
Az éjszakák viszont még mindig nagyon rosszak. Nem sokkal azután, hogy én lefekszem, Panni felébred, és utánam kiabál. Persze én beveszem magam mellé az ágyba, mert félek, hogy szorong, vagy még mindig azt nem tudja feldolgozni, hogy nélkülem tölti a napjai nagyrészét. Håvard szerint pedig csak "manipulál" minket. Minden esetre valahogy meg kell, hogy oldjuk a helyzetet, mert a kialvatlanságnak következményei lesznek (vannak, de erre a végén még kitérek).
Egyik nap ovi után Panni meglátogatott az irodámban (mivel Pappa elfelejtett értünk jönni...). Csudajól szórakoztunk!
A szombat reggeli ébredés a következőképpen zajlott: ketten vagyunk a nagyágyban, Pappa még nem jött haza a munkából. Panni fél 7-kor szól, hogy "kész". Mamma nem reagál. Panni még kb. 3x elismétli, hogy "Mamma! KÉSZ!" (vagyis ő már végzett az alvással). Mamma nagy nehezen magához tér. Ránézek. Erre Ő: "Zsák. Zsák. Zsák!" (vagyis vegyem le a hálózsákot - abban alszik, mert a takarót lerúgja magáról). Felülök az ágyban, Panni is felül ("Mamma segít"). És rákezdi: "Mamma skoln, Pappa jobb, Anna hage. Venke!" És a Mamma nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, de elmagyarázom neki, hogy ma a Mamma nem megy iskolába, igaz a Pappa dolgozik, de Panni sem megy oviba. Venke nénit majd hétfőn látjuk. Itthon leszünk és játszunk, jó? "Igen". Aztán felkelünk.
Augusztus 21.-én Panni másfél éves lett! El sem hiszem! (de ezt elmondom minden nagyobb hónapfordulónál, úgyhogy az 'idő-rohanásáról' ebben a hónapban nem beszélek!) Voltunk a másfél éves kontrollon az egészségházban. Kb. 10 perc volt az egész (vetkőzéssel és visszaöltözéssel együtt). A védőnő még csak Panni felé sem nézett. De a két kérdésére érkező válasz alapján megállapította, hogy Pankával minden rendben. Ha kicsit pofátlanabb lennék, megkérdeztem volna, hogy legközelebb elég lesz, ha csak betelefonálom a válaszokat?.... de legalább megmértük a csajt: 80 centi és 10 kiló 5 deka :)
Igaz, Håvard azt mondta, hogy az iciripiciri nappalinkba már mást nem hozhatok, de eladtam Panni régi autósülését (bár azt nem a nappaliban tartottuk, de akkor is), és úgy gondoltam, mégis csak vehetek pár apróságot. Panni kapott egy kisszéket, egy két fokú fellépőt és pár új játékot. Nagy volt ám az öröm!
Aztán Nagyitól is jött egy naaagy csomag, és a nappali még kisebb lett :D
Pannit nem nagyon köti le a tv (szerencsére), viszont Shaun, a bárányt imádja (valószínűleg azért, mert én személy szerint megőrülök érte!). Megvettük az ebből készült mozifilmet, és ezt mostanában többször kéri, hogy nézzük: "Saun báá".
A másik nagy kedvenc, az örök klasszikus Miki Manó a 100Folk Celsius-tól: "Mamma! Danse! Mikimiki" - ha éppen táncolni van kedve.
A korábbi áfonyaszedéseknek is meg lett az eredménye!
Mióta az új fellépőkéje megvan, segít nekem sütni-főzni!
Azért persze minőség-ellenőrzi is a dolgokat!
Na de hogy jártunk! Tegnap reggel arra ébredek, hogy Panni nagyon meleg (ott aludt megint mellettem). Gyors lázmérés, lázas. És annyira nyugis, lassú, hogy nem is volt kérdéses, hogy valami baja van. Ovikezdés óta taknyos (én is), de azt mondták, ne foglalkozzunk vele, minden gyerek az. Én azért nyomtam bele a c-vitamint, probiotikumot, váladék-oldót. Két hete aztán köhögni is elkezdett. Oviban erre is azt mondták, nem baj, más is köhög, ha nincs láza, nem gond. Hát tegnap reggelre aztán láza lett. Persze én rögtön kétségbe estem, hogy nehogy a tüdejével legyen valami. Kaptunk időpontot az orvoshoz (persze megint nem a sajátunkhoz, őt sosem lehet megtalálni), gyors vérvétel (amit megint egy szó nélkül tűrt hősiesen, kapott is érte egy karkötőt a doktornénitől), meghallgatták, minden rendben. Valami vírusos nyavaja, mert baktériumot nem találtak a vérében. Kaptunk egy új köptetőt, azt mondták pár nap és jobb lesz. Hazajövünk, már 39,5 a láza. Én is olyan furán éreztem magam, megmértem én is. Nekem is 39. Ez meglehetősen rosszkor jött, mert tegnap délutántól szerdáig egy nagyon magas színvonalú konferencián kellett volna részt vennem és fotóznom... 4kor kezdtem volna, kettő órára találtam valakit, aki be tudta vállalni ilyen rövid időn belül... Egész éjszaka 40 fokos láza volt a kicsi lánynak, nem vitte le semmi. Kemény éjszaka volt. Reggelre már 'csak' 38 volt a testhőmérséklete, de most megint nagyon felszökött. Szóval a kialvatlanság nem nagyon tesz jót az immunrendszernek...
Szegény kis betegem itt szuszog mellettem (aki ma már harmadszorra alszik!).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése