38 hét a hátunk mögött

Közeleg a nagy nap! Annyira hihetetlen, hogy mennyire gyorsan elteltek ezek a hónapok. És az is, hogy ez a várandósság mennyire más volt, mint az első. Pannival szinte minden percem és gondolatom a pocak körül forgott - és aggódtam mindenért. Most pedig mindig volt valami más is, amire "koncentrálni kellett". Emiatt eléggé lelkiismeretfurdalásom van. De Panni mellett nem nagyon van idő unatkozni! Na meg a suli utolsó pár hónapja sem volt gyerekjáték. Aztán mikor végre nyugi lett volna, akkor meg minden nyavalya sújtott... Istenem, pedig mennyire vártam ezt az utolsó hónapot! Hogy majd csak pihenek, és csupa boldogságos dolgot csinálok majd...

Na de ennyi elég is volt a panaszkodásból! Vasárnap óta végre kicsit jobban vagyok, és mobilabb is. Igaz, minden nap érzem, hogy le kell feküdnöm, mert nagyon szédülök. De végre én is fent tudok lenni, aminek Panka nagyon örül. Tegnap még úszni is elmentem velük, igaz csak negyed órát voltam a medencében, de a kis drágámat így is boldoggá tettem.

Első advent vasárnap kreatívkodtunk kicsit. Panni olyan nagyon élvezte a dolgot!

Először is, skandináv egyszerűséggel adventi 'koszorút' készítettünk.

Az őszi mécses-dekorációt is átalakítottuk karácsonyira.

Még készítünk majd pár papírdíszt az ablakokba, és ha minden jól megy, sütünk mézeskalácsot is. Bár fel vagyok rá készülve, hogy nem biztos, hogy minden tervem meg tudom majd valósítani. A kórházi bőrönd indulásra készel áll már egy jópár hete. Csak a három órás autóútra nem állok készen...

Készítettünk mézeskalács-házat is. Ennek itt nagy hagyománya van - Håvard örült, hogy ezt a tradíciót most tovább adhatta Panninak.

Persze mindent meg kellett kóstolni is!

De a végeredménnyel elégedettek voltunk mindannyian!

Közben pedig hull a hó, gyönyörűen. Csodaszép karácsonyunk lesz! :)