Minden alkalommal nehéz (tömören) összefoglalni, mi minden történt Magyarországon. Különösen, ha bő három hétig vagyunk otthon. Pedig ez alkalommal elég laza programunk volt (mondjuk mihez képest...), de mégis olyan sok minden történt!
De ugorjunk csak vissza az indulásra. A lányoknak már az nagy élmény volt, hogy taxival mentünk ki a repülőtérre. Pankám meg is jegyezte, hogy nekünk is egy ilyen autó kéne (Volkswagen kisbusz). Szerintem neki az tetszett a legjobban, hogy magától nyíltak ki az ajtók.
A lányok szuperek voltak, nagyon könnyű volt utazni velük (tegyük hozzá, hogy azért általában így van - egy-két alkalmat leszámítva).
De végre megérkeztünk! Nekem mindig ezek a pillanatok az utunk (egyik) legjobb részei!
A szintén tradícióvá vált húsleves este 11-kor (akkorra érünk haza) most sem maradt el.
Első nap próbáltunk akklimatizálódni, Gigi meglepően nyűgös volt egész nap. Sokáig csak sírt, sírt, ki sem akart szállni az ölemből. Másnap reggel már tudtam, hogy miért. Pannit küldte reggel Nagyi, hogy ébresszen fel: "Mamma, gyere, mert a Gigi hányt!" Szegénykém éjszaka belázasodott, és azóta hányt. Egészen picinek hányt utoljára (akkor megfázás miatt a sok váladéktól), ezért nem is tudta szegény, hogy mi történik. Azt mondta csak "büfiztem". Két nap alatt szerencsére átment rajta, akármi is volt, utána már kezdett visszatérni a megszokott huncutsága.
Ennek (és a melegnek) ellenére nagyon élvezték a kint létet (mint mindig).
De néha el is fáradtunk...
Utolsó alkalommal azt szerette volna, hogy Gigit is vigyük, hogy ő is láthassa, milyen ügyesen lovagol a testvére. Igaz, Gigit főleg az ottani kutyák foglalkoztatták (ne meg minden más is), de Panni nagyon boldog volt, hogy ő is eljött.
Sőt, még a lóra is felülhetett Panni mellé!
A meleget már csak kétféleképpen lehetett kibírni: fagyival, vagy vízben. :)
Panni pecázni is volt. Amellett, hogy nagyon jól érezte magát, és a hőség ellenére is alig lehetett haza könyörögni, szerintem Pappa és Sapi szíve is olvadozott a büszkeségtől!
A halakat alaposan megvizsgálta és megszeretgette mindenki.
Panni már két vagy három éve minden magyarországi látogatáskor egy éjszakát a keresztapukájáéknál tölt. Az idén Gigi is ment vele. Ez volt az első alkalom, hogy Gigi nem otthon aludt. Panni listát készített és becsomagolt. Készen álltak!
Bár már kéne, hogy legyen elég gyakorlatom ebben Panni révén, mégis nagyon furcsa volt. Alig merem bevallani, de sokáig vártam este, hogy majd hozzák, mert haza akart jönni. De nem akart. Sőt! Még másnap este is azt mondta, hogy ő abban az ágyikóban akar aludni, amiben tegnap :) Szóval nem csak Panni imád ottlenni, hanem Gigi is!
Pannit szabályosan falták a szúnyogok amíg otthon voltunk. Pár nap után néhány bedagadt, aztán egyre nagyobb lett, vörös és kemény. Mivel ilyet szúnyogcsípéses pályafutásom során még nem láttam, ezért orvoshoz vittem. Ott ültünk egy fél napot, mégis a végén Panka megjegyezte, hogy "Ugye mamma, nem is kellett olyan sokat várni?" Ááá. Kapott antibiotikumot, amitől pár nap után kezdett rendbe jönni. De úgy látszik, ez egy ilyen nyár, sok gyerek szenved hasonló csípésektől.
Elmentünk az Ikeába is Nagyival, csak mi négyen lányok. (mivel igaz, hogy Svédország itt van mellettünk, hozzánk a legközelebbi Ikea mégis hat órás autóútra van) Az én két jó gyerekem mit csinál rögtön?
A nagyszülők nagyon fontosak a gyerekek életében. Nagyon sok mindent tanulnak tőlük. Néha azt, hogy hogyan kell panírozni...
Három hét? Pikk-pakk elmúlt (mint mindig, sajnos). Jól megpakoltuk az autót visszafelé.
A búcsúzkodás nagyon rossz volt a repülőtéren. Igaz, mindig az. Az egy dolog, hogy én is mindig sírok, de gyorsan össze szoktam szedni magam. De Panni zokogott, vigasztalhatatlanul. Ettől Gigi is sírni kezdett. Amitől nekem majd' megszakadt a szívem. Nehéz a távolság. Nagyon.
Visszaértünk. Hideg volt, a hegytetőket sok helyen friss hó borította. Éjfélre értünk haza. Jó hideg volt a lakásban, de ennek és a fáradtságnak köszönhetően mindenki jól aludt.
A növénykéim közül sok minden nem élte túl a nyaralást, főleg a paprikák pusztultak el. De az első paradicsomot már megették a lányok a vacsorához!
Giginek végre kibújt a két hiányzó szemfoga! Az egyik még Magyarországon, a másiknak pedig pár napja jött ki a hegye. Igazából még egyik sem látszik, csak ha nagyon közelről vizsgáljuk, de ott vannak! Igaz, két évet késtek, de ott vannak :)
Szóval, a már-már sokkoló harminc fok különbség után másnap így mentünk a boltba:
Pár vicces szösszenet még Magyarországról:
Gigi: "Mamma, megnéztük az Aladdint. Borzasztóan félelmetes volt! A király nagyon kibajált!"
Panni: "Királylány (én), mit szeretnél reggelire?"
Én: "Gyümölcs salátát és egy kapucsínót."
Panni: "Köcsögbe?"
Otthon egyszer elmentünk a Kfc-be (nálunk nincs ilyen jellegű gyorsétterem). A lányok választhattak egy-egy maszkot az 'Így neveld a sárkányod' című filmből. Egy nagyon kedves lány vette fel a rendelésünket, és az összes sárkány-maszkot megmutogatta. Mondta ő név szerint, hogy melyik kicsoda, nekünk az nem nagyon segített. Panni rögtön kiválasztotta a főszereplő sárkány maszkját. Gigi nem tudott választani, ezért a lány megmutogatta őket még egyszer. Aztán benyúlt a pult alá, és mondja, hogy "Van még ez is (mutatja), de ez olyan csúnya, hogy ezt még nem választotta senki". Gigusom nézi-nézi még őket egy darabig, kérdezgetem, hogy kéri-e ezt vagy azt. Kis idő után határozottan elveszi a "csúnya" sárkányt. "Ezt kérem." Mi mást is kért volna :D
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése