Vikinganya: Amikor már nem jön fel a Nap - és amikor a sötétben nem a gyerekeinket hozzuk haza az oviból

Szóval, az úgy volt... Á, ne essen kétségbe senki! Fáradtak vagyunk, de azért szerencsére annyira még nem :D Viszont az oviból tényleg nem a lányokat hoztuk haza, hanem egy sellőt, és egy koalát. Itt van rá a bizonyíték :)

Hogy Gigit hogy vették rá, hogy annyi ideig nyugton üljön, nem is értem. Az esti nézeteltérést az arcfesték lemosását, illetve megtartását illetően, mindenkinek a saját képzelőerejére bízom. És azt még szorozzuk meg legalább hárommal...

És egy jól kivédett nézeteltérés, kompromisszumos megoldással:

Ismét eljött ez az idő. A "sötétség". Január végéig kell várnunk, hogy újra az arcunkon érezhessük a nap simogató sugarait. Norvégul "mørketid"-nek vagy "polarnatt"-nak hívják. "Sötétidő" vagy "sarkvidéki éjszaka" magyarul. Én inkább a sarkvidéki éjszaka kifejezést szeretem, több okból is. Egyrészt, amióta a Spitsbergákon voltam, és megtapasztaltam az ottani téli sötétet (ami olyan sötét, amilyet még soha, sehol nem láttam), azóta úgy gondolom az itteni sötét nem is olyan sötét. Másrészt pedig ilyenkor nem csak egyszerűen sötét van (na jó, decemberben igen...). Novemberben és januárban a rózsaszín, lila és narancssárga ezer árnyalata pompázik az égen dél körül. Igaz, előtte sötét van. És utána is. De a hó gyémántként csillog mindenhol a hidegben, az égen pedig ragyognak a csillagok. Ha szerencsénk van (és nem bánjuk a hideget), akkor pedig a sarki fény is nekünk táncol éjszakánként.

Hivatalosan is búcsút vettünk a Naptól 2019-ben is, megtartották az óvodában a szokásos "mørketidsfest"-et, vagyis a sötétidő-ünnepet.

Ilyenkor az óvoda mögötti erdőben vagyunk, és rénszarvas-bőrön ülünk a tábortűz körül. A fákat a gyerekek által festett mécsesek díszítik. Van mézeskalács, szörp, forralt bor (alkoholmentes). A "lámpásember" is látogatóba jön minden alkalommal, aki szintén finomságot osztogat a gyerekeknek. És ami a legszebb benne, hogy mindenki közösen elénekel egy dalt. Minden évben ugyanazt a dalt énekeljük, nagyon szeretem. Panninak ez volt az ötödik, és immáron az utolsó sötétidő-ünnepe az oviban. Giginek pedig ez volt a második.
Énekelünk:

Egy rövid videó:

A mécseses lányok:

És az eddigi gyűjtemény:

Az idén azonban valamiért nehezebb, mint szokott lenni. Én általában nem nagyon érzem, hogy megvisel a sötét. De azért mindig a november a legnehezebb. A december az adventről és a karácsonyról szól.

Dekorálunk kívül-belül, szívünket-lelkünket, készülődünk, várakozunk. Mindenhol világít a karácsonyi dekoráció. Sötétnek semmiképp sem mondható. Ráadásul mi szülinapozunk is december közepén. Januárban általában nagyon hideg van, és jön még egy-két nagyobb adag hó is. De akkor már tudjuk, hogy csak pár hét, és újra süt a nap! A november pedig más. Akkor jönnek az első nagy hidegek (az idén nem, mert már bőven volt benne részünk októberben is). A nappalok rövidülése azonban valamiért a norvégokat összezavarja. Håvard például gyerekkora óta nagyon rosszul alszik novemberben. Valahogy az átállás megzavarja. Sajnos ugyanezt veszem észre a lányokon is, mert nem elég, hogy Gigi rosszul alszik, Panni is sokszor ébren van. Az elmúlt héten szerintem többet voltam ébren éjszaka, mint amennyit aludtam. Hú, kemény egy hét volt. Fáradt vagyok.

Viszont ma feltöltődtünk egy kis extra boldogsággal! Kint voltunk a háznál. Csodás! Most voltunk először fent az emeleten. Olyan szép lesz! És a kilátás sem utolsó!